„A vers és a zene kapcsolatából létrejövő alkotás kell az ember lelkének” – vallja Török Máté. A Misztrál egyik alapító tagjával verőcei otthonában beszélgettünk gondviselésről, verséneklésről, pálosokról, matekos agyról, együtt alkotásról és dunakanyariságról.
Ádám Rebeka Nóra interjúja a Mandiner hetilapban.
Versénekléssel sokan próbálkoztak már, aztán fel is hagytak vele, kevesen tudják ezt jól csinálni. Közeledve a negyed évszázadhoz, adja magát a kérdés: önöknek mi a titkuk?
Őszintén: nem tudom. A Misztrál baráti közösségből alakult ki. Nem úgy indultunk neki, hogy csináljunk rock- vagy blueszenekart, hanem hogy csináljunk együttest – az együtt szó volt hangsúlyos, az együttlét volt fontos. A kezdetektől tudtuk, hogy verseket szeretnénk énekelni. Eleinte volt néhány saját szövegünk, kamaszként versként aposztrofáltunk őket, később ezek kikoptak a repertoárból. A kezdeti időkben a világirodalomból is többet válogattunk.
Mára azok is kikoptak?
Mostanában kilencvenöt százalékban magyar költők verseit énekeljük, hiszen hatalmas a kincsesláda, amelyből válogathatunk. Ma már inkább csak akkor emelünk be máshonnan művet, ha valami miatt megtalál egy vers. Például Kipling. Vagy van, hogy rábukkanunk egy remek műfordításra.
Tudatos cél volt közelebb hozni a verseket az emberekhez?
Eleinte nem gondoltunk ilyesmire, csak szerettünk volna közösen muzsikálni, nem csak hobbiszinten. Viszonylag sokat voltunk együtt az első időszakban, mindennap találkoztunk. A programjaink nagy része is együtt zajlott – közösen kirándultunk, szilvesztereztünk. A mai napig összejárunk, de már átalakult az életünk, hiszen ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk.
Ha jól tudom, hárman kezdték el a Misztrált.
Igen, és ma már öten vagyunk. A legelején három különböző irányból érkeztünk. Tamás Felvidékről, Mika a Dunakanyarból, én pedig Óbudáról. A vers volt az a közös pont, amely összehozott bennünket, és persze a gondviselés. Másként ez nem tudott volna működni, és nem is tudna huszonhárom éve. Az elején azt kérdezte, hogy lehet az, hogy ennyi idő után még mindig működünk. Ebben elég sok munka is van. A kalákás Radványi Balázs, aki tanárunk volt, mindig azt mondta, hogy „fiúk, az első tizenöt év viszonylag könnyű, de utána már tolni-húzni kell a szekeret”. Ebben az időszakban vagyunk most. Látjuk ennek minden áldását és nehézségét.
Hogy verődtek egymás mellé? Olyan kifinomult zenét hoznak létre, amelyhez elképzeléseim szerint hasonló lelkület kell.
Ebben csakis valami felsőbb mozgató működhetett közre. Így, hogy már mindannyian negyven fölött vagyunk, és már mindenkinél látszik, milyen a személyisége, merem állítani, hogy sok mindenben különbözünk. Ez a különbözőség adja a sokszínűséget, ma pedig már a versen kívül a közös múltunk is összeköt bennünket. Elmondhatjuk, hogy az életünknek több mint a felét együtt töltöttük, és ez rengeteget számít.
Kik vevők önökre, hogyan jellemezné a hallgatóikat?
Azt látom, hogy mindenkinek van olyan időszaka, amikor fontos lesz számára ez a fajta zene. Ez nem miattunk van, hanem a dalokban található tartalom miatt – nemcsak a zenében és nemcsak a versben, hanem a dalok hangulatában. A vers és a zene kapcsolatából létrejövő alkotás kell az ember lelkének. Ez nem slágergyanús műfaj, de nem is akartuk soha, hogy az legyen.
Úgy éneklünk Istenről, ahogyan a költő megírta. Ahogy szakrális a vers, úgy lesz szakrális a dal”
Ferenc pápa békepárti, Joe Biden sorosista, Magyarország Brüsszel ellenzéke, Magyar Péternél meg amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Összefoglalónk!
Bognár Szilvia a kortárs magyar folk egyik meghatározó énekesnőjévé vált, számos formációban játszott számos kiváló zenésszel. Legutóbbi albumának 2013-as megjelenése óta sok év telt el, így különösen örömteli, hogy idén új lemezzel jelentkezett.
Közel 40 év után visszavonul a magyar zenei élet egyik meghatározó alakja, a zenekarral pedig erről és a jelen felállásában utolsó, decemberi koncertről beszélgettünk.
Didier Reynders-szel még 2021-ben készített interjút a Mandiner. Amikor a korrupcióról kérdeztük, a biztos felállt az asztaltól, és elviharzott.
Haladó eszmék a digitális létben látják a szép új világot, míg az igazi konzervatívok akár a középkori muzsikát és hangulatot is képesek megidézni. A Faun azonban még ennél is továbbmegy.
A zenész nem is tudta megnézni az új musicalt, amihez ő írta a zenét.
Százharminc vádpontot fogalmaztak meg a Manchester City ellen az utóbbi idők egyik legnagyobb sportperében, most mégis rangadót játszik a Bajnokok Ligájában.
A demokraták nagyon nem örülnek az ukrán elnök döntésének.
