Megünnepeltük az egészségügyi dolgozókat, kifejezve hálánkat és köszönetünket a helytállásukért. Saját szakterületemen a szakmai-tudományos egyesületektől az egyén szintjéig sokféle módon segítettünk, hogy a többnyire szorongásos hátterű állapotokra lelki „elsősegélyt” nyújtsunk, illetve terápiát biztosítsunk. Magam is erős aktivitással vettem ebben részt, felajánlva szabad felhasználásra stresszkezelési önsegítő programjaimat.
A nyár megkönnyebbülést hozott, és ünnepeket is, amelyek megemelték a lelkünket. Trianon századik évfordulója az összetartozás ünnepe volt, amelyről számos rendezvénnyel méltóképpen megemlékeztünk. A nyári programok – minden korlátozás ellenére – döntően felhőtlennek bizonyultak. A reménység erői dominálták a közhangulatot.
Megrendült az egyensúly
A második hullám már a nyár végén elkezdődött. A világ átfertőződése folytatódott, szeptember végére egymillió halálesetet regisztráltak. Ezt az időszakot a korlátozások szükségszerű és fokozatos elrendelése jellemezte, ám a karanténállapot ideje még nem jött el. Megéltük, hogy lehetne másképp is, ám nem a vész közepén helyénvaló
a kritika, hanem az elmúltával kell levonni a tanulságokat. Amikor ég a ház, a tüzet kell oltani, ez mindig a parancsnok felelőssége.