A nemzetek Európája nyert az uniós csúcson

Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Tévedett Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője, amikor azt üzente Boris Johnson brit miniszterelnöknek a brexittárgyalások kapcsán, hogy a „mai világban nincs olyan, hogy állami szuverenitás”. December elején ugyanis az Európai Tanácsban részt vevő tagállami vezetők történelmi megállapodást kötöttek a költségvetésre és az ahhoz kapcsolódó finanszírozási mechanizmusra vonatkozóan. A mostani büdzsé különleges jelentőségét nem csak a fő számai adják: az elfogadás körülményeit jelentősen bonyolította, hogy az Európai Parlament politikai javaslatára a költségvetésről és a hitelfelvételről szóló rendelethez egy harmadik is kapcsolódik, amely a költségvetés védelmét hivatott elősegíteni. Ez utóbbi jogállamisági mechanizmusként terjedt el a köztudatban.

Mivel a tagállamok tárgyalóasztalán e három témakör politikai szempontból egységet képező csomagként szerepelt, az EU közéleti vitáit alapvetően határozta meg, hogy a jogállamisági mechanizmus feltételrendszere hogyan és milyen terjedelemben képes befolyásolni a tagállamok szuverenitását. Bebizonyosodott, hogy politikailag és jogilag is rendkívüli módon. Politikai szempontból azért, mert a közbeszédben a mechanizmus úgy terjedt el, hogy szinte kizárólagos célja a magyar és a lengyel kormány megrendszabályozása – ez pedig jórészt annak a hangulatkeltésnek tulajdonítható, amelyhez mind a nemzetközi sajtóorgánumok, mind a mértékadó progresszív tagállami szerkesztőségek lelkesen asszisztáltak. Ezt súlyosbítja, hogy az értelmezést a mechanizmust alkalmazni rendelt Európai Bizottság prominens politikusai is átvették: „Ott van például a jól ismert […] 7. cikkely szerinti eljárás, amelyet a tanács indított két tagállam, Magyarország és Lengyelország ellen. […] Hogy az EU jogállamisági keretrendszerét még harapósabbá tehessük, 2018-ban […] olyan mechanizmusra tettem javaslatot, amely az EU költségvetését a jogállamiság tiszteletéhez köti” – hangzott el Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnökének 2020. július 8-ai beszédében. Jourová későbbi nyilatkozataival sem győzött meg senkit arról, hogy a testületet a jogalkalmazás során ne politikai szándékok vezérelnék, különösen hazánkkal és Lengyelországgal szemben.

A tervezet jogi szempontból aggályos volt, mivel számos olyan gumiszabályt tartalmazott, amely lehetővé tette volna a bizottság számára, hogy a jogállamiságot akár szűken, akár a lehető legtágabban értelmezze. Nem tett jót a kiszámíthatóságnak az sem, hogy az EB a kötelező érvényű uniós joganyag mellett nagymértékben támaszkodhatott volna az uniós szervezetek és háttérintézmények által az utóbbi évek során közzétett puha jogi dokumentumok tartalmára is.