Hogyan küzd a munkaerőpiac a járványhelyzettel?

Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

Az utóbbi években a krónikus munkaerőhiányból fakadó problémák okozták az egyik legnagyobb nehézséget a cégvezetőknek, ráadásul a munkavállalók váltási hajlandósága is kiugróan megnőtt. A munkavállalói élmény növelésére előtérbe kerültek a juttatások, például a rugalmas munkavégzés lehetősége. Az elmúlt fél évben azonban olyan horderejű változások következtek be a munkavállalók életében, amelyek alapjaiban változtathatják meg a munkáltatóval szembeni elvárásaikat. A pandémia hatásai miatt még mindig formálódik a munkaerőpiac, és fel kell készülni a megváltozott munkavállalói igényekre.

A Századvég, a Médiapiac és a Lounge Group közös kutatásából kiderült, a több mint ezer megkérdezett munkavállaló 66 százalékát érintette valamilyen munkahelybeli változás az előző fél évben, a jelen helyzet ellenére a válaszadók 59 százaléka mégis elégedett a munkahelyével. A kutatás célja választ keresni arra, hogy a munkavállalókat érő változások módosították-e az elvárásaikat, és ha igen, hogyan – erre ugyanis fel kell készülniük a vezetőknek.

Nagy a bizonytalanság

A felmérés eredményei szerint azok az alkalmazottak, akiknek javultak vagy rugalmasabbá váltak a munka­körülményeik, elégedettek, ahogyan azok is, akiknek csökkent a munkaidejük. Ismét visszaigazolódott tehát, hogy a munkavállalók szeretik az otthoni munkavégzés lehetőségét. Másfelől viszont általában a legelégedetlenebbek azok, akik nem vesztették el a munkájukat, és a jövedelmük sem csökkent, de a munkahelyükön új feladatkört kaptak.

A biztonságérzetre vonatkozó válaszok szerint általános vélekedéssé vált, hogy 2020-ban sokkal inkább tartani kell az elbocsátásoktól, mint 2019-ben – a válaszadók 82 százaléka vélekedik így.

Azok érzik a legbizonytalanabbnak az állásukat és a teljes munkaerőpiacot, akiknek a munkaidejét csökkentette a foglalkoztató. Talán érthető ez a bizonytalanság, a munkavállaló gondolhatja azt, hogy a munkaidő-csökkentés utáni lépés az elbocsátás lesz. Az ebbe a csoportba tartozók kifejezetten elégedettek a munkájukkal, mégis ők azok, akik a legkevésbé érzik magukat biztonságban.

Elégedett dolgozó is válthat

Az ötévenkénti munkahelyváltási szándék átlagosan 30 százalékkal csökkent. A válaszok szerint elsősorban azok szeretnének most már megállapodni, akiket elbocsátottak, azoknak pedig, akiknek a munkakörülményeik javultak, nullára csökkent a váltási szándékuk. Van azonban olyan, a munkában bekövetkező pozitív változás, amely a lojalitásban nem eredményezett számottevő javulást: például a rugalmas munkavégzésre lehetőséget kapó munkavállalók kifejezték, hogy nagyon elégedettek, a váltás iránti nyitottságuk azonban nem csökkent annyira látványosan, mint amennyire a komfortjuk indokolná.

Az elbocsátott, de azóta újra munkába álló dolgozók 67 százaléka megpróbálkozna a munkakereséssel rögtön a helyzet helyreálltával, mivel valószínűleg valamilyen kényszerhelyzetben dolgozik most. Megfigyelhető az is, hogy az előző körnél is nagyobb lendülettel vágnának bele azonnali munkahelyváltásba azok, akiknek csökkentették a munkaidejüket. Ennek a csoportnak a 72 százaléka úgy véli, hogy ha a járványhelyzet elmúlik, a mostaninál jobb állást találhat, de azoknak sem ment el a kedvük az azonnali váltástól, akik rugalmasabb munkavégzési lehetőségeket kaptak.

A munkahelyelhagyás okaival kapcsolatban látni lehet, hogy a 2020. évben a klasszikus okok, például a túl sok munka mellett jól elkülöníthetően jelent meg egy újabb dimenzió, amely a járványhelyzet okozta hatásokat foglalja magában – nyilatkozza a Makronómnak Pillók Péter, a felmérés előkészítésében és értékelésében részt vevő Századvég Alapítvány társadalomtudományi kutatócsoportjának az igazgatója. A koronavírus mint a munkahelyváltás oka főként a kutatás-fejlesztés, a turizmus és a vendéglátás, valamint az egészségügy, a szociális ellátás területein mutatható ki.

Rugalmasságért nem jár lojalitás

Összességében tehát elmondható, hogy a munkavállalók szeretik az otthoni és a rugalmas munkavégzést, de az nem erősítette meg a munkáltatóval szemben érzett lojalitásukat még a mostani, bizonytalan környezetben sem. A rugalmas munkavégzési lehetőség alapvető dolog, amelyre valamilyen szabályozott formában szükség van – valószínűleg inkább a folyamatos digitális átalakulással való lépéstartáshoz –, de ez önmagában nem a motivációt segítő faktor, magyarázza a kutatás eredményeit Hidvégi Krisztina, a Lounge Group médiaigazgatója.

A kutatás további konklúziója, hogy számos munkavállalói csoportnál a magasabb elégedettségi szinthez egyfajta kivárás társul. Sok esetben azonban hiányzik a munkavállaló kommunikációja a vezetőkkel – ezt nevezhetjük a vertikális kommunikáció hiányának. Ha a munkavállaló bizonytalan, vagy elégedetlen a munkáltatójával, és ezt nem jelzi neki, csak kivár, az magában rejti a kollégák felé irányuló (horizontális) panaszkodás veszélyeit. Ez pedig megmérgezheti a munkatársak mindennapjait és munkáját. Másfelől a munkaadók erőforrásait az utóbbi időben valószínűsíthetően felemésztették a járvány miatti kényszerű átállások, amelyek kommunikációjára, megfelelő közlésére sok esetben nem jutott idő, vagy nem volt szándék a vezetők részéről.

A munkáltató sikerként élheti meg, ha ebben a rendkívüli időszakban gyors megoldásokkal és átszervezésekkel a víz felett tudja tartani a vállalatát a dolgozóival együtt, de nem várhatja el a munkavállalóktól, hogy ők is képesek legyenek átlátni a teljes helyzetet, megérteni egy-egy döntés okát, hátterét. Azt, hogy mi miért történik, nekik is el kell mondani. Ne csodálkozzunk, ha a cégen belül más munkakörben foglalkoztatottak még az elbocsátott munkatársaknál is elégedetlenebbek, hiszen sok esetben a változások elszenvedőiként élték meg a rendkívüli időszakot. A kutatás eredménye szerint a munkavállalók jelentős része valószínűleg arra vár, hogy ha elmúlik a vírushelyzet, stabilizálódnak majd a cégek, és lehetőségük lesz megfelelőbb állást találni.

Címlapkép: Shutterstock

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.