Apadó folyók és kiszomjaztatás

 Abdesszamad Belhadzs és Speidl Bianka írása a Mandiner hetilapban.

Nemrégiben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) arra figyelmeztetett, hogy a vízért folytatott küzdelem fokozódik, miközben a világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot. A fejlődő országokban élő gazdálkodók milliói szenvednek az édesvízhez való hozzáférés hiányától, a vízforrásokkal kapcsolatos viták pedig néhol ma már erősebbek a területi vitáknál. A FAO becslése szerint egymilliárd ember él vízhiányos területeken, ahol az éhség és a szegénység rendkívüli méreteket ölt, s a helyzet a közeljövőben várhatóan romlani fog.

Két friss jelentés hívta fel a figyelmet azokra a kockázatokra, amelyeket a közel-keleti és az észak-afrikai régió vízhiánya jelent. A Nemzetközi Éghajlati és Biztonsági Katonai Tanács (IMCCS) 2020 februárjában közzétett jelentése szerint a hosszan tartó hőhullámok, az elsivatagosodás és az aszály néhány évtizeden belül lakhatatlanná teszi a Közel-Kelet és Észak-Afrika egyes részeit, a csökkenő erőforrások pedig erőszakos konfliktusokhoz vezetnek. A World Resources Institute legújabb elemzésében azt állítja, hogy a Közel-Kelet és Észak-Afrika a föld legvízhiányosabb régiója. A tanulmány a veszélyeztetett országok két kategóriáját határozta meg: a rendkívül súlyosan vízhiányosakét és a súlyosan vízhiá­nyosakét. Az előbbibe elsősorban közel-keleti országok tartoznak, például Irán, Libanon, Katar, Szaúd-Arábia és Líbia. Az utóbbiba számos közel-keleti és észak-afrikai ország, például Marokkó, Algéria, Tunézia, Törökország, Egyiptom és Irak.

Becslések szerint a világ népességének 6-7 százaléka a Közel-Keleten és Észak-Afrikában él, miközben a térség a teljes megújuló édesvízkészletnek csak körülbelül az 1 százalékával rendelkezik. Ezenkívül az adatok azt mutatják, hogy a vizsgált régió lakosságának több mint 60 százaléka felszínivíz-hiányban szenvedő területeken él, míg a világátlag 35 százalék. Az egy főre jutó vízmennyiség a Közel-Keleten és Észak-Afrikában együtt átlagosan évi 800 köbméter (Közép-Ázsiában 2420, szubszaharai Afrikában 3879, Nyugat- és Közép-Európában pedig 4006 köbméter).

Egyiptom és Szíria helyzetét vizsgálva megérthetjük, hogy a vízválság hogyan befolyásolja a politikai stabilitást, a gazdaságot és a migrációt. Szíriát az Európába érkező migráció egyik elsődleges forrásországának, Egyiptomot pedig óriási népessége és a Nagy Etióp Reneszánsz-gát miatt Etiópiával fennálló konfliktusa miatt a régió legveszélyeztetettebb országának tekinthetjük.

Apad a Nílus