Sziget a sötét erők fogságában

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

Július végén futott be a hír, hogy Melvin Theuma uzsorást és taxisofőrt, Caruana Galizia ügyének koronatanúját, 
a gyilkosság megrendelője és a bérgyilkosok közötti közvetítőt egyik bírósági tárgyalásának napján vértócsában, nyakán, felsőtestén és csuklóján késnyomokkal, életveszélyes állapotban találták meg otthonában, ahol egyébként huszonnégy órás rendőri védelem alatt áll. Theuma aznap hangfelvételeket adott volna át a bíróságnak, azonban sérülései miatt egyelőre nem tudott beszélni, így a máltai és európai közvélemény továbbra is várhat az újságíró elleni merénylet részleteire.

Daphne Caruana Galizia legendás alakja volt a máltai közéletnek. A The Sunday Times of Malta, valamint a The Malta Independent publicistájaként személyes blogján, a Running Commentaryn tette közzé oknyomozói tevékenységének eredményeit, rengeteg borsot törve az ország két nagy politikai formációja, a Munkapárt és a Nacionalista Párt vezetőinek orra alá. Munkája többek között a politikával összefonódó helyi üzleti köröket, az olasz maffia Máltán tevékenykedő tagjait, valamint – végzetére – a sziget­országgal 2017-ben zsíros gázüzletet kötő Azerbajdzsánt is bosszantotta. A 2016-ban kiszivárgó, Panama-iratok néven elhíresült, panamai offshore-cégek ügyeiről 1970 óta gyűlő dokumentumcsomag alapján Caruana Galizia derített fényt arra, hogy Joseph Muscat munkapárti kormányfő turisztikai minisztere, Konrad Mizzi, valamint kabinetfőnöke, Keith Schembri is haszonélvezője volt panamai társaságoknak. Ezek a cégek kapcsolatban álltak egy Yorgen Fenech nevű, ingatlan- és szerencsejáték-bizniszben tevékenykedő mil­liárdos üzletember dubaji vagyonkezelőjével.

Yorgen Fenech felbukkan Caruana Galizia másik nagy oknyomozó projektje, a máltai–azeri gázüzlet körül is: 2018-ban került nyilvánosságra, hogy a szigetország 2017-ben tíz évre szóló exkluzív gázbeszerzési megállapodást kötött Azerbajdzsán állami energetikai cégével, a SOCAR-ral. Ez alapján 2027-ig kizárólag az azeri vállalattól tíz évre előre rögzített áron vásárolt földgázzal fűtik az erőműveket, amelyek rendkívül fontosak Joseph Muscat kormánya számára, mert a máltai áramfejlesztés olajról gázra való átállítása a környezetvédelmi előnyök mellett negyedével vágta vissza a fogyasztók áramszámláit is. Volt azonban egy bökkenő: Máltát az európai gázszállítási hálózattal nem köti össze vezeték, az országba csak hajóval lehet cseppfolyósított földgázt (liquefied natural gas – lng) szállítani. Azerbajdzsán pedig hiába gáz- és kőolaj-nagyhatalom, lng-előállításban történetesen nem utazik, így a SOCAR egyenesen a Shelltől vette azt a gázt, amelyet aztán bő egyharmados felárral, a hasonló jellegű görög, olasz és török szerződéseknél jóval magasabb áron adott tovább a szigetország áramellátásáért felelős Enemaltának az ElectroGas Malta gázkereskedőn keresztül. S hogy, hogy nem, az Electrogas vezérigazgatója, valamint az egyik erőmű tulajdonosa ebben az időszakban épp Yorgen Fenech volt.

Kétes összefonódások