Az autóban, amellyel közlekedem, mostanában van egy Norah Jones-cd is. Az a címe, hogy …Featuring Norah Jones, ami arra utal, hogy ez nem sorlemez a művésznőtől, hanem kitűnő kollégáival kollaborál. Az összkép és -hangzattan így eléggé vegyes, már ami a stílusokat és hangulatokat illeti, akad jazz, soul, country, miegymás. Mégis kerek az egész. Norah Jones hangja miatt persze, amely szexi, behízelgő, pompás. A lemez 2001 és 2010 között felvett dalokat tartalmaz, és olyan neveket, mint a Foo Fighters, Willie Nelson, az Outkast, Ray Charles és Herbie Hancock. A kiadási év 2010, tehát ami azt illeti, az anyag nem túl friss, viszont érett. A világhelyzetnek megfelelően Norah Jones mostanában szobakoncerteket ad az intimitás és a védekezés jegyében, felettébb érdemes leselkedni a kulcslyukon.
Norah Jones egyébként Ravi Shankar egyik lánya. Ravi Shankar nevével és munkásságának egy részével először a Május 1. moziban, a Mártírok útján találkoztam valamikor a hetvenes évek derekán, amikor Magyarországon nem volt szabadság, viszont voltak mozik. Ezekben ugyan jelentős szűrés (cenzúra mint a diktatúra egyik alapeleme) után és némi vagy éppen komoly késéssel filmeket lehetett nézni olcsón és ételszag nélkül. Az egyik ilyen volt a Koncert Bangladesért című alkotás, amelyre elsősorban George Harrison miatt ültem be az első sorba (jegyár két forint, mint Schuster Lórinál a dal), zsenge koromra való tekintettel róla legalább biztosan tudtam, hogy kicsoda. Viccesnek tűnt, és csendesnek. Azt is tudtam, hogy Bangladesben nagy a baj, természeti katasztrófa, irtózatos szegénység, éhínség, bemondta a tévé. Azt viszont még nem tudhattam, hogy a segélykoncert bevételét lenyúlják, miközben a helyi gyerekek napi egy dollárért öltögetik a divatházak ruháit, és lövésem sem volt arról, hogy ki az a Ravi Shankar. Aztán elbűvölve néztem azt a szimpatikus embert azzal a bazi nagy hangszerrel, amelyen több volt a húr, mint égen a csillag, és csodásan szólt, és megtudtam, hogy az a szitár. Valami ott akkor is megváltozott, mint addig és később oly sokszor, lassan, de határozottan. Kelet és Nyugat találkozott egy majdnem kamaszban, illetve hát majdnem Nyugat vagy mi, viszonyítás kérdése. Ravi Shankar mindenesetre George Harrison haverja volt, ez már akkor is biztosnak tűnt.
Előveszem Csics Gyula 1956-os naplóját, mondom a gyerekeknek, hogy ezt a naplót 1956-ban egy ugyanannyi idős kissrác írta, mint ők. Rögtön van jelentkező a felolvasásra. Csender Levente írása.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
A programprospektusokban nem szerepel, és a bejárat körül sem hívja fel rá semmi a figyelmet, hogy odabent filmeket vetítenek. Ide csak betévedni lehet, ahogyan az álmaimban tévedek be, mindig meglepetten, mindig örvendezve, hogy vannak még ilyen helyek.
A tanév szeptemberi indítása komolyabb zökkenők nélkül megvalósulhat.
A Nyíregyházi Törvényszék szerdán rendelte el a körözést a lány ellen.
Ehhez persze a Tiszának nincs esze, a Kétfarkúhoz passzolna, bár az se a régi.
