Tolnai Ottó nyolcvan éve, 1940. július 5-én született Magyarkanizsán.
Képtelen vagyok nem személyes szállal kezdeni ezt az írást. Amúgy sem áll közel hozzám a száraz irodalomtörténeti fejtegetések világa. Hogyan is állna, amikor főhősünk és ünnepeltünk, Tolnai Ottó költészete mindenestül az élet anyagából építkezik! Lírai univerzuma a katonaborotvától a Tejútig ível. A „semmis” – hogy egyik kedves szavával éljek – dolgok énekese Tolnai, a szó szoros értelmében mindenből képes költészetet csinálni.
Szóval a személyes szál. Közel húsz éve egy fájdalmas, rövid, de annál sűrűbb szerelem forgatta fel az életemet, s ennek a rövidke szerelemnek a kellős közepén, egy balatoni házban Tolnai Ottó Balkáni babér című verseskötete volt az egyetlen menedékem. Kevéssel azelőtt olvastam néhány versét egy folyóiratban, és azonnal tudtam, hogy ebből a költészetből nagyobb dózisra lesz szükségem. Ez az első, nagyobb dózis volt a Balkáni babér, amit aztán később újabb dózisok követtek. Számomra mégis ez a kötet a Tolnai-univerzum közepe, nyilván nem függetlenül ettől a bizonyos személyes száltól. A szerelem felfokozott, végsőkig kihegyezett lelkiállapotában Tolnai-verseket olvasni a cserépkályha tüze mellett, miközben odakint egy őszi vihar szüreteli a nyárfák leveleit, hát, azt hiszem, nem is kell többet mondanom. De túllépve a – túl nem léphető – személyes szálon mély bizonyossággal kijelenthető, hogy Tolnai Ottó költészete a huszadik századi magyar líra egyik sarokpontja, megismételhetetlen tüneménye. Nekem mindig a szabadság az, ami elsőként eszembe jut erről a költészetről.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
Hadd játsszam a szavakkal: „megéri” megöregedni, ha az ember mer szépen élni.
Radnóti a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobbja, ehhez kétség sem fér. Ami a számomra mindig is a leginkább megrendítő volt vele kapcsolatban, az az, ahogy bejárta a számára rendelt utat.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Nem ezt a filmet vártuk, valami mást. Leimeiszter Barnabás írása.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
A Ferencváros a legjobb formában lévő labdarúgója, az Európa-liga jelenlegi gólkirálya, Varga Barnabás nélkül lép pályára – és készül újabb bravúrra – csütörtökön a görög PAOK otthonában. Több mint 184 millió forint és a 16 közé jutás a tét Szalonikiben.
Most, hogy egy ismeretlen nő 20 ember (!) által lájkolt posztját már sikerült tényellenőrizni, akár a Tisza-vezér állításait is szemrevételezhetné valaki. Francesca Rivafinoli írása.
