Totális jelen

Nincsenek kétségeim, hogy győzni fognak a „lázadók”, annál is inkább, mert már a legkevésbé sincs mit legyőzniük. Talán nem egy menetben következik be ez a diadal, talán a médiának színre kell vinnie még néhány mártíromságot, hogy a „tiltakozás” ismétlődő hullámai elmossák azt a néhány, félszegen megfogalmazott ellenvetést is, amellyel az intézményes nyugati jobboldal reagál a szobordöntögető indulatokra. A nagyvállalatok, a fél politikai kaszt, az egyházak és a nemzetközi szervezetek ünneplése közepette vonulgató „tüntetőkről” joggal mondják azt, hogy nem „forradalom”, amit csinálnak, de hát „ellenállás” még annyira sem létezik: Trump rendről és fegyelemről tweetelget fehér házi bunkeréből, miközben hetek óta garázdálkodik a köztereken a fekete fosztogatókból és szélsőbalos aktivistákból összerottyant csürhe.

Négyzetesen nő a semmi, nem létező jelenségek gerjesztik, kelesztik egymást tovább a végtelenségig, oda, ahol végleg kiürül a jelentés a szavak mögül, s már csak állandósult ingerek vannak, amelyek időről időre elszabadítják a fejlett társadalmak eseménynek látszó, mindig azonos felépítésű színjátékait. Nyilvánvaló, hogy a nyugati jobboldal képtelen bármiféle narratívát szembeállítani ezeknek az ingereknek a hatalmával, s ha így van, nem is érdemes túl sok könnycseppet ejteni a bukásáért.