A nemzetközi gazdaság és politika alapelvei nem fognak gyökeresen megváltozni.
Hangos a közbeszéd a koronavírus-válság utáni világ előrejelzése kapcsán. Sokak szerint már semmi nem lesz ugyanaz, mint régen volt, a nemzetközi kapcsolatokra alapvető hatással lesz a járvány megjelenése. Egyesek a globalizációt, mások a nemzetállami logikát látják a válság legfontosabb okának – vagy legfontosabb áldozatának. Ezzel szemben mások amellett érvelnek, hogy semmi nem változott: a hatalmi egyensúly és a konfliktusok befagytak, a kollektív célunk pedig az lesz, hogy visszatérjünk a 2020 előtti állapotokhoz, addig pedig nem a politika, hanem a „szakértelem” fog kormányozni. A két álláspont között nincs feltétlenül politikai ideológiai különbség, egy amerikai konzervatív és egy iraki marxista könnyen ugyanazon az oldalon találhatja magát a kérdésben.
Én azokkal értek egyet (például Richard Haass-szal), akik szerint a koronavírus-válság önmagában nem alakítja át a világrendet és a nemzetközi kapcsolatokat, tehát nem számíthatunk olyan cezúraszerű fordulópontra, mint amilyen a hidegháború vége vagy éppen 2001 volt. A nemzetközi gazdaság és politika alapelvei nem fognak gyökeresen megváltozni, az ENSZ nem fog feloszlani, a globalizáció nem fog egyik napról a másikra visszafordulni. Már csak azért sem számíthatunk erre, mert egy egész világra kiterjedő vírus nem előre láthatatlan esemény volt, hanem valószínű eshetőség.