Katasztrófába rohan Svédország?

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Erik Almqvist
Volt svéd politikus. 1982-ben született Stockholmban. A Svéd Demokraták nevű párt egykori tagja, korábbi parlamenti képviselője és gazdaságpolitikai szóvivője.

Sokan kritizálják azt, ahogy a svéd hatóságok kezelni próbálják a járványhelyzetet.
A probléma az, hogy a hatóságok nem osztják meg az adataikat, a modellszámításaikat és az előrejelzéseiket a vírus terjedéséről. Rengeteg professzor, virológus és epidemiológus szkeptikus a hivatalos szervek közléseivel kapcsolatban, ezért ezek a szakértők elkezdték megalkotni és publikálni a saját modelljeiket, figyelmeztetve a közvéleményt, hogy Svédország valójában katasztrófa felé halad. A szakértők nyílt szakmai vitát szeretnének a kormányzattal, de a hatóságok folyamatosan elutasítják mind az adatszolgáltatást, mind a párbeszédet. Feltételezésem szerint a hatóságok stratégiája az, hogy minél hamarabb kialakuljon valamiféle nyájimmunitás, mert szerintük túl nagy költséget jelentene, ha időben elhúzódna a veszélyhelyzet, talán a társadalom belső nyugalma is elveszne. Azt kommunikálják, hogy a helyzet stabil, senkinek nem kell aggódnia, elég, ha kicsit óvatosabbak vagyunk, mint általában.

És a valós adatok igazolják az optimista semmittevés liberális politikáját?
Közben a halálozási szám meredeken emelkedik, egyre több ember érkezik a sürgősségi osztályokra. Stockholmban már egy hete is elutasították egyes betegek ellátását – fenn kell tartani a szabad ágyakat az intenzív osztályokon. Katasztrófába rohanunk, de még mindig nem hoznak korlátozó intézkedéseket. Az állami vezető epidemiológus májusra várja az esetszámok tetőzését. Ha így folytatódik a vírus terjedése, akkorra a lakosság fele fertőzött lesz. A stratégia tehát az, hogy a következő pár hónapban kialakuljon a nyájimmunitás, azt remélik, hogy utána a járvány terjedése magától lassul, és a társadalom folytathatja a mindennapi életét. Ennek a stratégiának a költsége azonban óriási lesz, és sok ezer életbe kerül majd, mert a betegek ellátására nem lesz elegendő kórházi kapacitás. Ez az a vita, amelyet ma nem lehet nyíltan lefolytatni Svédországban, és ez aggasztó.

Eközben Svédországból a magyar demokráciáért aggódnak a felhatalmazási törvény miatt.
Érdekes, hogy éles kritikával illetik a magyar felhatalmazási törvényt. Az egyik svéd egyetem azt is kimutatta, hogy Magyarország az első ország a nyugati világban, amely e törvény miatt nem demokrácia többé. Majd épp egy héttel később maga a stockholmi kormány javasolta egy majdnem ugyanilyen törvény bevezetését a koronavírusra hivatkozva. Azonban van egy nagy különbség a magyar és a svéd helyzet között: a svéd kormány kisebbségi, nincs mögötte parlamenti többség, a magyar kormány viszont egyértelmű többséggel bír. Hatalmas demokráciadeficitet jelez tehát, hogy a svéd kormány kisebbségből kormányozna rendeleti úton. Nem beszélve arról, hogy Svédországban nincs olyan intézmény, amely korlátozni tudná a jogalkotói hatalmat, mint amilyen Magyarországon az Alkotmánybíróság.

Jól látjuk, hogy a svéd politika számára a gazdasági szempontok felülírják az emberi élet védelmének szempontját?
Ezt a döntéshozók biztosan nem vallanák be, viszont nem magyarázzák el, hogy mi a válságkezelési stratégiájuk, hogyan számolnak, és milyen előrejelzésekkel dolgoznak; az egyetlen valósnak tűnő következtetés valóban ez. 
Ha megnézzük a hatóságok döntéseit és a halálozási számok alakulását, akkor ez logikus magyarázatnak tűnik.

Mi az oka annak, hogy a gazdaság az első?
Az ország a gazdaság súlyos strukturális problémáival küzdött már a koronavírus-járvány előtt is. Jelentős válság volt kibontakozóban: az önkormányzatok nagy adósságokat kezdtek görgetni maguk előtt, a jóléti rendszer nem tudott lépést tartani a bevándorlás miatt gyorsan növekvő népesség igényeivel. Gazdasági recesszió fenyeget, és ha valóban bekövetkezik, akkor előreláthatólag nagy vitát ösztönöz majd arról, hogy mennyiben járult hozzá a gazdasági visszaeséshez a migráció. A hatóságok nem szeretnék, ha a tömeges bevándorlás témává válna, ezért akarják gyorsan újraindítani a gazdaságot akár annak árán is, hogy sok embert hagynak meghalni. Így remélik a továbblépést és azt, hogy a migrációs kérdés lekerül a napirendről pár évre.

A társadalom individualizmusa mennyire játszik szerepet a sajátos válságkezelésben?
Amikor bevezették a korlátozásokat Franciaországban, a hatóságok kivételt tettek a városi gettókkal, mert rájöttek, hogy a rendőrség képtelen lenne betartatni az intézkedéseket ezekben a városrészekben. Svédországban is hasonló a helyzet. Azért sem akarják jelentősen korlátozni a mozgást, mert abból óriási feszültség keletkezne a gettókban. Ez súlyos fenyegetés, mert a svédországi bűnelkövetési ráta megugrott az elmúlt években, mindennap történik a városokban lövöldözés, robbantás. A hatóságok attól tartanak, hogy tovább rontanának a helyzeten, ha korlátozásokat rendelnének el. Jól tudják a svédek, hogy ha például a nyári iskolai szünetben a bevándorló-hátterű diákok ideje felszabadul, és csoportokba verődnek az utcákon, akkor sok esetben a felgyújtott autók száma is nő. A kormány nem szeretne ilyen helyzetet előidézni.

Eddig, április második hetéig nem rendeltek el komolyabb lezárásokat sem.
Nincs ilyen, az egyetlen fontosabb szabályozás, amelyről tudok, hogy legfeljebb ötven ember gyűlhet össze egy helyen. Illetve az éttermekben, bárokban az asztalnál ülve szabad csak rendelni, nem lehet felállni, és a bárpulthoz sétálva leadni a rendelést.

Ez biztosan megállítja majd a járvány terjedését…
Humorosnak tűnik, de ez a szabály.

Bíznak a svédek a kormányban?
Eddig elégedettek voltak egy egyszerű okból kifolyólag: látták a híradásokban, hogy mi történik és történt Olaszországban és Spanyolországban, ezzel szemben ők azt tapasztalják, hogy náluk nem omlik össze az egészségügy, normális körülmények közt élhetik az életüket továbbra is. Eddig még mindenki hozzájutott az egészségügyi ellátáshoz, akinek szüksége volt rá. Bár a média kevéssé foglalkozik a témával, a következő két hétben sokkszerű kijózanodás jöhet, hiszen nagy humanitárius válság alakulhat ki Svédországban.

Egy matematikus, Marcus Carlsson úgy fogalmazott, hogy a hatóságok orosz rulettet játszanak a lakosság életével. 
Szerintem igaza van, sőt ennél talán súlyosabb is a helyzet. Az orosz rulettben nagy szerepe van a szerencsének, itt viszont tudatos kormányzati döntések és számítások állnak az intézkedések mögött. A svéd háziorvosok már utasítást kaptak, hogy az idős koronavírusos betegeket otthonukban lássák el, vagyis nem viszik őket kórházba gyógykezelni, hanem fájdalomcsillapítást végeznek csupán, mielőtt elhaláloznak a betegek.

Ezek szerint a svéd politika a fiatal és ellenálló migránsokat többre értékelheti, mint az idős lakosságát? Hiszen a nem cselekvés az idősek elleni cselekvés.
Az idős emberek, akiknek az ellátása most költséget jelent, végigdolgozták az életüket. Nagyrészt az idősek adják egyébként a migrációval szemben kritikus Svéd Demokraták szavazóbázisát. A szociáldemokraták és a liberálisok szimpatizánsai között több a fiatal és a bevándorló. De azt azért nem állítom, hogy a válságkezelésben ilyen politikai alapú megfontolás lenne.

Kérdés, hogy milyen megfontolások léteznek egyáltalán, hiszen a hatóságok tévedések sorozatát kommunikálták.
Az egészségügyi vezetés rendkívül téves állításokat fogalmazott meg korábban. Februárban van egy hét szabadság általában, amikor sokan mennek Észak-Olaszországba síelni. Az egészségügyi vezetők azt mondták február végén az embereknek, hogy menjenek bátran Olaszországba, nincs semmilyen kockázat. Egy héttel később aztán kiderült, hogy nagyon sokan tértek haza koronavírus-fertőzöttként.

***

Címlapképen: Vendégek egy stockholmi kávéház teraszán április 8-án. Fotó: MTI / AP / Andres Kudacki