Éhezők viadala a szolgáltatószektorban

Takács Zsolt és Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

A koronavírus-járvány első körben kevésbé a termelő-, inkább a szolgáltatószektorban működő cégeket lehetetlenítette el – hiszen számos gyárba, üzembe, telephelyre, azaz a munkahelyekre az emberek jelentős része akkor is bejár, amikor az éttermeket, cukrászdákat, virágboltokat és fesztiválokat már messze elkerüli. Utóbbiak a mindennapi létfenntartáshoz kevésbé nélkülözhetetlen szolgáltatások a „háborús gazdaságban”. Amint arról korábbi számunkban beszámoltunk, a hotelek és éttermek vezetői atomcsapáshoz hasonlítják a koronavírus-járvány okozta kiesést, amelyhez foghatót még a legtapasztaltabbak sem láttak. Egyik napról a másikra fejlesztés helyett hirtelen a túlélés lett a vállalatok célja: „Nem arról van szó, hogy visszaesett a forgalom, hanem hogy a nullához közelít. Az ilyen kiesés nem finanszírozható. Mintha kihúzták volna a kád alján a dugót, és lefolyt volna minden. Nagyon nehéz visszaszerezni, ami lefolyt. Mindössze egy-két hónap likviditásuk van átlagban a szektor cégeinek” – mondta a turizmusról lapunknak korábban Rasztovits Dávid, a Digitális Turizmus Zrt. vezetője. Összeállításunkban az idegenforgalmi szektor horizontjánál messzebb tekintve átfogó képet adunk a legkülönfélébb szolgáltatásokat és élményeket nyújtó vállalkozásokról.

Meglátjuk, mi sül ki belőle

A Patent Gasztrobár Székesfehérvár közkedvelt étterme – legalábbis ez derül ki abból, hogy a Facebookon 5-ből 4,8 csillagra értékelik a vendégek. Ahogy az oldalon olvasható, az étterembe bemenni vagy a teraszra kiülni már nem lehet, de mindenkit ételrendelésre bátorítanak, mert saját futáruknál készpénzzel, bankkártyával és Szép kártyával is lehet fizetni a délután három órai kötelező üzletzárás után is.

„Nagyon az elején vagyunk a válságnak, egyelőre túlélni szeretnénk ezt a helyzetet. Vállalkozó lévén felelősséget kell vállalnunk alkalmazottainkért, hiszen függünk egymástól. Türelmesnek kell lenni, kommunikálni szükséges, és meg kell hozni a megfelelő döntéseket” – fogalmaz a tulajdonos, Turanitz Katalin arról, mit tehet most az ember. Testvérével, Gergellyel annak kitalálásán dolgozik, miként lehetne átvészelni a helyzetet. „Az első segítséget megkaptuk a kormánytól, ami jó kezdet ahhoz, hogy még kitartsunk. A szakmán belül mindenki küzd, és elsősorban magára koncentrál, próbál életben maradni. Nem tudom, hogy más vállalkozókat mi hogyan tudnánk támogatni, illetve mások miben tudnának nekünk segíteni” – értékel. A bevételkiesés, amelyet egyelőre házhoz szállítással próbálnak enyhíteni, óriási.

A megélhetésük veszélybe került, de a reményt nem adják fel, hiszen a családi vállalkozás a 2008-as válságot is túlélte. Persze 2008-ban nem pillanatok alatt hibernálódott a gazdaság, mint most: „A március 15-ei hétvégén már a felére esett vissza a forgalmunk. Miután kihirdették a 15 óra utáni zárvatartási kötelezettséget, alig volt párasztalnyi vendégünk” – számol be. A beszállítóiknál egyelőre pánikhangulatot tapasztal, és folyamatosan egyeztetnek, hogy épp milyen alapanyagokat tudnak hozni.

Az első magyar bbq-bajnokok és számos külföldi verseny díjazottjai, Katalin és Gergely két helyet is vezetnek: a Patent Gasztrobár mellett a Tekergő Étterem & Motelt. Innen visznek a vészhelyzet idején mindennap ételt a székesfehérvári Szent György-kórház sürgősségi betegellátó osztálya dolgozóinak. „Mindenkinek jól jön a segítség, a kedves szó, a mosoly. Segítünk, ahol és amennyit tudunk, és ameddig az erőnkből telik” – összegez.

Keserű helyzet a cukrászdában

A budapesti Rauf cukrászdát is sokan, több mint hatezren követik a Facebookon – a helyet 237 vendég egybehangzó véleménye alapján ötösre értékeli a közönség. A Mátyás tér ékköveként emlegetett üzletet Rauf Tamás és társtulajdonos párja, Csjernyik Barbara viszi. A dunaújvárosi születésű Tamás segédszakácsként, pincérként, vőfélyként, kőművesként, ausztriai reklámszakemberként, müncheni építőipari vállalkozóként is dolgozott, majd egy frankfurti étterem tulajdonosa volt. Budapestre visszatérve esküvőket és bulikat szervezett, így ismerkedett meg dj-ként dolgozó párjával. Később az Auróra utcában vettek lakást, és a környéken rátaláltak a Mátyás téri kiadó üzlethelyiségre. Autodidakta cukrász-vendéglátóként építették fel annak a Mátyás térnek a lelkét, amely elmondásuk szerint korábban a prostituáltaké, a striciké és a narkósoké volt. Nem keresztény meggyőződésből, hanem látva maguk körül a nehéz sorsokat, szokásukká vált, hogy vasárnaponként megvendégelnek egy-egy rászoruló családot. Tamás a legmegrázóbbnak azt tartotta, amikor egy öt-hat éves kislány sírni kezdett fagyizás közben, mert életében először evett fagylaltot, és hidegnek találta.

A cukrászda március közepén határozatlan időre bezárt, és mint vendégeivel tudatta, ha sokáig tart a helyzet, azt nem éli túl az üzlet. Ennek ellenére a rászorulóknak továbbra is segítenek. „Ilyenkor csak a közösség segítése a fontos, hiszen ha mindenki támogatná a másikat, akkor a kör szépen bezárulna, és igazából nem is lennének szűkölködők. A társadalmi felelősségvállalás az ilyen szélsőséges helyzetekben elengedhetetlen” – beszél meggyőződéséről Tamás a Makronómnak. A szolidaritás mellett szerinte egyéni szinten most leginkább várni és otthon maradni lehet.

A virágboltosok úgy jártak, hogy egyik napról a másikra senki sem ment be a boltba, a vágott és cserepes virágok kereskedelme gyakorlatilag összeomlott

Arra, hogy miként lehet átvészelni az időszakot, egyelőre nincs recept – véli a sokat látott tulajdonos, hozzátéve: pár hét múlva talán többet lehet majd erről mondani. Az biztos, hogy ha a bevétel nem éri el a szokásos szint 40 százalékát, akkor alapvetően veszélybe kerül a megélhetésük. „Az abszolút megoldás az ilyen esetekre, ha senki nem kér senkitől pénzt” – jelenti ki, utalva a főbérlőkre és a közműcégekre. Ha mindenki kibírná, és senki nem várná egyoldalúan a fizetést, akkor hamar túl lennénk a válságon – vélekedik. Sajnos a cukrászdák esetében a kiszállítás kevéssé működik, bár Tamás megítélése szerint az éttermeknek is csak átmeneti, legfeljebb egy hónapra szóló megoldást jelent. A kormány legelső intézkedéseit Rauf Tamás kedvezőnek tartja, az irányt jónak találja, de úgy véli, korai lenne még részletes véleményt megfogalmazni róluk.

„A netes koncert olyan, mint a gumi barátnő”

Bár a Rauf cukrászda igyekszik tortarendelésre buzdítani az interneten, nem minden szolgáltatás tud túlélő üzemmódba kapcsolni. Különösen igaz ez a fesztiválokra, esetükben a bevétel az év néhány napjára koncentrálódik, az esemény lényege pedig épp a közösségi együttlét. A Makronóm elérte a székesfehérvári Fezen fesztivál szervezőit, Rikli Csabát és Kovács Tónit, akik elvileg július végén rendeznék meg az eseményt. „Mikor lesz ennek vége, hogyan lesz vége, mernek-e majd találkozni az emberek?” – sorolják kérdéseiket a szervezők, mert maguk sem tudják, mennyire van veszélyben a fesztivál. A zenei klubok, amelyek a fesztiválszezonon kívül adnak színteret a fellépők és a közönség találkozásainak, szintén bajban vannak, ideértve a Fezen Klubot is. „Mindenki nehézségekkel küzd, hiszen lehetetlen elképzelni egy gyárat emberek nélkül, egy plázát vásárlók nélkül, egy várost teraszok nélkül. Szóval ha veszélyben vagyunk, akkor sajnos ki lehet jelenteni, hogy az egész civilizációnk veszélyben van” – mondják. „Egyelőre mindenki csak arra tud figyelni, hogyan élje túl ezt az időszakot. Nem igazán lehet most tervezni. Vannak a bejátszós koncertek nézők nélkül, de ezek olyanok, mint a Bajnokok Ligája-meccsek szurkolók nélkül” – mutat rá Rikli Csaba.

A nehéz időszak átvészelését új feladatokkal és azok észszerű beosztásával képzelik el. „Az ember amennyiben nem akar rácsavarodni, próbálja pozitívan felfogni és elfogadni ezt az egészet. Rengeteg dolog mellett elmegyünk a hétköznapokban, mert nem jut rá idő – egy leszakadt polc, egy elmaradt beszélgetés, félretett könyvek, filmek. Remek pillanat ez az ilyen dolgok pótlására. Jó lenne, ha a krízist úgy élnénk túl, hogy a javunkra válik. Ha nem sikerül is mindenkinek a belső békéjét megtalálnia ez alatt a ki tudja, hány hónap alatt, annak már biztosan örülhetünk, hogy tisztul a tenger, a levegő, és nem rohangálunk annyit feleslegesen” – világít rá Rikli az új helyzet pozitív oldalára. Az egyén szerinte most annyit tehet, hogy odafigyel magára és a családjára. Megszervezi a szülei, nagyszülei ellátását, a gyerekei tanulását, és minimalizálja a külső kapcsolatokat.

Honnan lehet mégis a vészhelyzet hónapjaiban bevételük a fesztiválszervezőknek? – tesszük fel a kérdést. „Ez az egymillió dolláros kérdés. Amennyiben az emberek tartanak attól, hogy egymással találkozzanak, gyakorlatilag a szolgáltatóipar jelentős része lehúzhatja a rolót. Félelmetes ez a vízió, kiüresedne az emberi lét. Képzeljük el azt a világot, ahol félsz elmenni boltba, esküvőre, temetésre, színházba, hangversenyre, születésnapra! Rettenetes lenne! Ezért inkább el is engedném a kérdést. Valahogyan meg kell oldani a vírusdolgot, mert az ember társas lény” – vélekedik.

A Fezen mögött álló szervezőket a válsághelyzet megoldási irányairól is kérdezzük, szerintük itt a szakmai segítség már kevés, „hiszen lassan az éhezők viadala kezd kialakulni. Senkinek sincsen bevétele, és amikor majd helyreáll az élet, várhatóan mindenki kicsit félve fog elmenni zárt térbe, ahol sok emberrel összezsúfoltan szórakozik. Nehéz lesz egyik pillanatról a másikra megfeledkezni az átélt kontaktmentes időszakról. Szóval úgy gondolom, sajnos hosszan elnyúló válságnak nézünk elébe. Ez igaz lesz a sportrendezvényekre, a kongresszusokra, a színházakra, a cirkuszokra – vélekedik Rikli, de bízik benne, hogy a szolgáltatószektor talál majd jó megoldásokat. – Kreatív ez a szakma, és reméljük, hogy olyan megoldások születnek, amelyek nem ölik ki a személyes jelenlét varázsát. Mert jó a netes videós bejátszás, de olyan egyelőre, mint a gumi barátnő.” A fesztiválszervező egyébként a cégek megmentését célzó kormányzati intézkedéseket helyesnek tartja, de nehezen tudja még megítélni a részleteket.

Pihen a pincekulcs, de házhoz jön a bor

Ha fesztiválozni nem is, borozni otthon is lehet, így kevesen gondolnák, hogy a válsághelyzet a borászoknak ugyancsak kihívást jelent. A villányi Günzer borászat marketingigazgatója, Günzer Norman szerint „a kialakult helyzet megköveteli a komoly beavatkozást. Sajnos ezek az intézkedések a turizmusra és a vendéglátásra – így ránk is – nagymértékben kihatnak.” Mint mondja, a gasztronómia területén kilencvenszázalékos csökkenés tapasztalható. A cég borait három fő csatornán értékesítik: a nagykereskedelemben, a kiskereskedelemben (borboltokban) és a vendéglátóhelyeken. 
Az utóbbi elég nagy arányt tesz ki a prémiumborok esetében, s ezek a tételek most náluk maradnak egy időre.

Az igazgató felhívja a figyelmet arra, hogy borvásárlásra továbbra is többféle lehetőség van. „Sok borászatnak és nagykereskedelemnek van netboltja, így a borokat meg lehet rendelni ott is. A kiszállítás zavartalanul működik. A mi borászatunk éppen most indít új webshopot, ahol be lehet szerezni a Günzer borokat” – újságolja. A netes bolt mellett persze sok türelem is kell a helyzet átvészeléséhez. „A kiadásokat szinte nullára vissza kell szorítanunk, és takaréküzemmódra kell váltani. Nyilván nekünk is vannak számláink, amelyeket folyamatosan ki kell egyenlítenünk, de szerencsére a borászatnak vannak megfelelő tartalékai ilyen esetekre.”

Günzer Norman felvázolja a jövőképet is: „Ha a válsághelyzet sokáig elhúzódik, akkor nem tudjuk tartani az ez évre tervezett eladásainkat. Ez nagyobb készlet felhalmozását fogja eredményezni a borászszakmában. A szőlő viszont terem, azt nem lehet elhalasztani, és ha szükséges, sajnos zöldszüretet kell alkalmaznunk a területek egy részén: ez a termés földre vágását jelenti június környékén. Tavaly ezt már támogatta is az állam, hiszen már akkor látszottak beragadt tételek Magyarországon. Úgy gondolom, hogy az idei év még jobban indokolja a támogatást, mint tavalyi.” A villányi borászat egyébként eddig is elsősorban időszakosan, előzetes bejelentkezéssel fogadott vendégeket, ilyenkor a család tagjai várták a borbarátokat. Alkalmazottaik nincsenek, így velük kapcsolatos kifizetési kötelezettséggel nem kell számolniuk. Ha a borok értékesítése folyamatos, akkor a tartalékaiknak is köszönhetően gond nélkül átvészelik a helyzetet. „A kereskedőnk biztosított arról, hogy a nagykereskedelmi kiszállítások folyamatosak lesznek. Amíg ezeket az üzleteket nem zárják be, ezt a szegmenst tudjuk tartani. Új partnerek keresésére most nem látunk nagy esélyt, ezért a webshopot szeretnénk erősíteni” – összegzi Günzer Norman.

Felhívja a figyelmet arra is, hogy borászatonként változik, mennyire mozdultak el a helyi vendéglátás irányába. „A legnagyobb megdöbbenés akkor ért, amikor szombat délután elmentem a villányi pincesor mellett. Máskor egy hasonlóan napos szombaton alig lehet helyet találni a borászatok teraszain, most pedig egy vendég sem volt. Amelyik pincészetnek ez a fajta forgalom jelenti a fő bevételi forrást, az most nagy kieséssel kalkulálhat” – mutat rá.

A hátsó ülésen elférne néhány palánta

Ahogyan a fesztivállátogatás, úgy a kertészeti termékek beszerzése sem tekinthető alapvető emberi szükségletnek; az ágazat szereplői most, az első sokk után kezdik meg a kárfelmérést Megyeri Szabolcs kertész szerint. „Úgy látom, ez durvább válság, mint a 2008-as, mert akkor csak lecsökkent a forgalom húsz-harminc százalékos szintre, aztán miután elértünk a mélypontra, szép lassan elkezdődött a fellendülés. Most viszont például a virágboltosok úgy jártak, hogy egyik napról a másikra senki sem ment be a boltba, a vágott és cserepes virágok kereskedelme gyakorlatilag összeomlott” – állapítja meg. A webáruházat működtető, kiszállítással foglalkozó Megyeri viszont inkább hirtelen megnövekedett megrendelésekkel szembesült, és abnormálisnak tartja, hogy egyik napról a másikra megháromszorozódott a forgalma. Mások nem ilyen szerencsések, például a kis családi cégek, hiszen náluk már ott vannak a kertben az eladhatatlanná váló növények, amelyeknek nem lehet azt mondani, hogy ne növekedjenek tovább. A kertészeti árudák bevétele 60-70 százalékban épp a tavaszi időszakban jönne be, szinte ebből gazdálkodnak egész évben. Összesen 174 milliárd forintos bevételkieséssel számolhatnak a magyar dísznövénykertészek, a díszfaiskolák tulajdonosai ötven-, a balkon- és zöldségnövényeket előállítók pedig hetven-nyolcvan százalékos kiesésre számíthatnak, ami „gyakorlatilag túlélhetetlen”.

Megyeri Szabolcs elmeséli, hogy egy hölgy ötven kilométerről vitte el hozzá árvácskáit, és közös Facebook-videó segítségével, a sztárkertész közösségi oldalán keresztül tudott több ezer árvácskát eladni szerencsésen. De ezek sajnos egyedi esetek. Könnyen lehet azt mondani a fotelból egy zöldség- vagy szamócatermesztőnek, hogy álljon át netes értékesítésre, a piac kiépítése évek munkája – hangsúlyozza Megyeri. Viszont a válság nagyobb összefogást kényszerít ki a cégek között majd, mert az már felmerült, hogy a termelők vegyék fel a kapcsolatot helyi ételkiszállító cégekkel, hiszen az étel mellett, a hátsó ülésen elférne néhány palánta vagy dísznövény is. Sőt a válság következtében jött létre a magyar kertészek zárt Facebook-csoportja is, ahol a közösség elkezd megismerkedni önmagával. Az ágazatból sokak számára most válik nyilvánvalóvá, hogy nem elég keményen dolgozni, az interneten is megtalálhatónak kell lenni, ismerni szükséges a piacot, egymást, egymás termékeit és az értékesítési lehetőségeket.

Megyeri Szabolcsnak több kertész mesélte meglepve, hogy rengeteg taxis és színházi dolgozó jelentkezett kertészeti munkára, s a napokban ő is beszélt egy hölggyel, aki munkát keresett magának és taxis férjének. Megyeri úgy látja, az emberek el fognak menni gyümölcsöt szedni és hasonló szezonmunkákat végezni. Néhány héttel ezelőtt még alig lehetett szakképzett munkaerőt találni, most viszont hirdetés nélkül jelentkeznek dolgozni az emberek. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a magyarországi zöldség- és gyümölcsbetakarítás biztosítva van, nem úgy, mint több, a vendégmunkásokra támaszkodó nyugati országban.

A válság hosszabb távú és jóval aggasztóbb következménye, hogy a tőkeerős multik vélhetően könnyebben talpra állnak majd. „El kell kerülni, hogy a magyar termelők áruit kiszorítsák a külföldről behozott termékek” – emeli ki a kertész. Hozzáteszi, hogy az embereket mind jobban érdekli az önfenntartás, és a bezártság idején egyre többekben jönnek elő a gyermekkori, kertben töltött idők szép emlékei. Ez talán segít visszatérni a rendszerváltoztatáskor elveszett magyar kertkultúrához is, és végre nem tuját ültetünk és füvet vetünk, hanem rájövünk annak a szépségére, ha van valami hasznos is a kertben, hiszen ez néha fontosabb lehet, mint hinnénk.

Címlapkép: Földházi Árpád

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.