Tökéletes belső utazás, avagy az ambient műfaj alaplemezei.
Odakint tombol a tavasz, idén azonban mindezt az ablakon keresztül csodálhatjuk, legfeljebb a kertben. A járvány idejére bevezetett intézkedések miatt kénytelenek vagyunk több időt tölteni a négy fal között, mint szeretnénk. A természet kiteljesedésének idején, a rügyfakadás, a virágba borulás napjaiban mindezt valószínűleg nehezebben éljük meg. A zene azonban gyógyír lehet erre az állapotra, képes lehet arra, hogy megidézze a természetet akkor is, amikor fizikailag távol vagyunk tőle.
Az ambient szó magyarul környezetet jelent, és létezik egy zenei műfaj, amelyet ezzel a névvel illetnek 1978 óta. Ebben az évben jelent meg ugyanis Brian Eno Music for Airports című lemeze, amely egyben Ambient című sorozatának első darabja volt. Ahogy a lemez címe is utal rá, ez az album a repülőterek emberidegen, rideg tereiben várakozók számára (is) készült, azzal a céllal, hogy belopjon valamit a világból az üvegfalak közé. Persze Eno lemezei nem pusztán háttérzenének készültek, de tény: a műfaj egyik sajátossága, hogy képes belesimulni a környezetébe, azaz amikor ambientlemezt hallgattunk, sokszor nem tudjuk megkülönböztetni a zenét a szokásos háttérzajoktól. A műfaj az évtizedek múlásával számtalan irányba mutálódott az egészen sötét, hömpölygő zajfolyamoktól kezdve az éterien csillogó, bukolikus finomságokig.
A mértékadó amerikai Pitchfork zenei magazin 2016-ban tette közé minden idők ötven legjobb ambientlemezét felsoroló listáját, amely a listázások egyébként nem túl épületes szokásának üdítő kivételeként valóban értékes és időtálló műveket tartalmaz. Arra itt most nincs sem idő, sem hely, hogy alaposabban végigböngésszük az ötven korongot, a lista első tíz helyezettje közül néhányra azonban mindenképp érdemes pár szót szánni, mert olyan munkákról van szó, amelyeken nem fog az idő.
Itt van mindjárt a lista hatodik helyéről az amerikai Stars of the Lid nevű duó első lemeze, a The Tired Sounds of Stars of the Lid. Egyik magyar kritikusuk szerint zenéjük – Pilinszky kifejezésével – „túl van az unalmon”, ami itt azt jelenti, hogy látszólag nem sok minden történik vonósokból és környezeti zajokból felépült világukban, de ha türelmesek vagyunk, és ráhangolódunk az album atmoszférájára, megértjük, hogy épp a szemlélődő, hosszan kibontott témákban rejlik ennek a zenének a nagyszerűsége.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A zongoraművész-zeneszerzővel Szent Filoména vértanúságáról, a tökéletes isteni tervről és az eddigi legnagyobb csatáját vívó emberiségről is beszélgettünk.
Az ismert és elismert zenész halála máig élénken él a magyar beatnemzedék emlékezetében.
A zaj, a zene és a csend: mindennapjaink kísérői – mégis ritkán tudatosítjuk, milyen mélyen formálnak bennünket.
A Recirquel Társulat új, Walk My World című produkciója két és fél óra intenzív utazás, amelynek során nem csak Aeneas és Dido kel új életre. Farkas Anita írása.
A halál sűrű, nyelven és értelmen túli, transzcendens jelenléte nehezen ereszt. Fogva tart, de ebben a fogva tartásban nincs semmi kényszer vagy sötét színezet. Győrffy Ákos írása.
Súlyos kritikát kapott a német sajtótól, a Die Welt sem finomkodott.
Tanulságos beszélgetés volt, izgalmas intermezzókkal.
