Tökéletes belső utazás, avagy az ambient műfaj alaplemezei.
Odakint tombol a tavasz, idén azonban mindezt az ablakon keresztül csodálhatjuk, legfeljebb a kertben. A járvány idejére bevezetett intézkedések miatt kénytelenek vagyunk több időt tölteni a négy fal között, mint szeretnénk. A természet kiteljesedésének idején, a rügyfakadás, a virágba borulás napjaiban mindezt valószínűleg nehezebben éljük meg. A zene azonban gyógyír lehet erre az állapotra, képes lehet arra, hogy megidézze a természetet akkor is, amikor fizikailag távol vagyunk tőle.
Az ambient szó magyarul környezetet jelent, és létezik egy zenei műfaj, amelyet ezzel a névvel illetnek 1978 óta. Ebben az évben jelent meg ugyanis Brian Eno Music for Airports című lemeze, amely egyben Ambient című sorozatának első darabja volt. Ahogy a lemez címe is utal rá, ez az album a repülőterek emberidegen, rideg tereiben várakozók számára (is) készült, azzal a céllal, hogy belopjon valamit a világból az üvegfalak közé. Persze Eno lemezei nem pusztán háttérzenének készültek, de tény: a műfaj egyik sajátossága, hogy képes belesimulni a környezetébe, azaz amikor ambientlemezt hallgattunk, sokszor nem tudjuk megkülönböztetni a zenét a szokásos háttérzajoktól. A műfaj az évtizedek múlásával számtalan irányba mutálódott az egészen sötét, hömpölygő zajfolyamoktól kezdve az éterien csillogó, bukolikus finomságokig.
A mértékadó amerikai Pitchfork zenei magazin 2016-ban tette közé minden idők ötven legjobb ambientlemezét felsoroló listáját, amely a listázások egyébként nem túl épületes szokásának üdítő kivételeként valóban értékes és időtálló műveket tartalmaz. Arra itt most nincs sem idő, sem hely, hogy alaposabban végigböngésszük az ötven korongot, a lista első tíz helyezettje közül néhányra azonban mindenképp érdemes pár szót szánni, mert olyan munkákról van szó, amelyeken nem fog az idő.
Itt van mindjárt a lista hatodik helyéről az amerikai Stars of the Lid nevű duó első lemeze, a The Tired Sounds of Stars of the Lid. Egyik magyar kritikusuk szerint zenéjük – Pilinszky kifejezésével – „túl van az unalmon”, ami itt azt jelenti, hogy látszólag nem sok minden történik vonósokból és környezeti zajokból felépült világukban, de ha türelmesek vagyunk, és ráhangolódunk az album atmoszférájára, megértjük, hogy épp a szemlélődő, hosszan kibontott témákban rejlik ennek a zenének a nagyszerűsége.
A szakralitásban hiszek – vallja Száraz Miklós György. Az íróval kalandos életútjáról, világ körüli és lelki utazásairól, történelemről és jelenkorról, indíttatásairól és mai tűnődéseiről beszélgettünk.
Tudja, merre hány méter, csurran-cseppen.
Nagyon kell vigyáznom ezzel a Trivulzióval, mondtam magamban hazafelé menet.
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Lynch álomvilága jórészt egybeesett a rendszerváltás körüli idők furcsa eufóriájával, a kamaszkorommal, a nagy tájélményekkel és a kíméletlenül közelítő felnőttkorhoz kapcsolódó balsejtelmekkel. Győrffy Ákos írása.
Nemrég jelent meg a nagyszerű hegedűs, Lajkó Félix új lemeze, amely a Győri Balett GisL című előadásához készült. Meghallgattuk.
Bosszant az a trend, hogy mostanában divatja lett a nemzetünk kigúnyolása, csúfolása, leszólása.
George Simion reakciójában azt írta: „a hatalom honatyái” gúnyt űznek a parlamenti procedúrákból, és azzal fenyegette őket, hogy hamarosan üt az ő órájuk”.
