A kezemet megmostam, de a lelkemmel mi lesz?

Michaletzky Luca írása a Mandiner hetilapban.

Napjaink járványügyi válsághelyzetében egyetlen dolog biztos: a bizonytalanság. Keveset tudunk a vírusról, és még kevesebbet arról, mit hoz a jövő. Meddig tart a rendkívüli helyzet, meddig kell otthon maradnunk? El tudjuk kerülni az egészségügyi vészhelyzetet, a gazdasági válságot, vagy már csak abban reménykedhetünk, hogy mi és szeretteink ép bőrrel megússzuk? Ha a koronavírust nem kapjuk is el, lelki egészségünkre könnyen rossz hatással lehet a járvány.

Hosszú távú hatások

A járványügyi helyzetben nemcsak a konkrét fertőzéstől való félelem lép fel stresszorként, hanem az egzisztenciánk felett érzett szorongás, a szeretteinkért való aggodalom is. Egy hónapja még csak legyintettünk az Olaszországból érkező baljós hírekre, mára pedig már a mi életünknek is szerves része lett a kijárási korlátozás, a közintézmények bezárása és a távmunka. Úgy érezzük, a világ gyökeresen megváltozott, és ez valóban így van. Talán még azt hisszük, hogy a változás csak átmeneti, de egyre több jele van, hogy hosszú távú hatásai lesznek, azaz életünk soha nem térhet vissza a megszokott kerékvágásba. Tulajdonképpen egy gyászfolyamattal kell megküzdenünk úgy, hogy még pontosan nem is tudjuk, mit veszítettünk el. Természetes, hogy ez levertséget, ingerültséget hoz magával, motiválatlannak érezzük magunkat, illetve testi tünetek is jelentkezhetnek, például alvási, étkezési problémák, fáradtság.

Ebben a helyzetben azért különösen nehéz mozgósítani megküzdési stratégiánkat, mert a védekezés egyik legfontosabb mozzanata az izoláció. Akár önkéntes karanténba vonulunk, akár hatóságilag köteleznek minket erre, akár csak a kijárási korlátozás rendelkezései érvényesek ránk, nem látogathatjuk a kulturális tereket, a vendéglátóhelyeket, nem mehetünk csoportos edzésekre, nem találkozhatunk barátainkkal, rokonainkkal. Beszűkülő társas érintkezési lehetőségeink és elveszített kikapcsolódási lehetőségeink önmagukban is rossz közérzetet, veszteségélményt okoznak. Bár az otthonlét nyújthat pihenési lehetőségeket, hosszú távon mind a teljes magány, mind a családunkkal, párunkkal töltött folyamatos összezártság okozhat problémákat. Így válik a külső hatásokra belső környezetünk is feszültségekkel terheltté. Érdemes tudatosítanunk, hogy a negatív érzelmek elsősorban a járvány okozta helyzetnek szólnak, nem pedig szeretteinknek vagy magunknak. Ismerjük fel, hogy a stressz, a szorongás hatására fókuszunk beszűkült, azonban tudatos odafigyeléssel képesek lehetünk ezen változtatni. Most különösen fontos középpontba helyeznünk mentális egészségünket, hogy pszichés erőforrásainkat mozgósítva vehessük fel a harcot az újfajta fenyegetettséggel szemben. Ennek kérdéseit és a krízisben rejlő lehetőségeket jártuk körbe a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központ pszichológusaival.

Krízis és növekedés: hogyan segíthet minket a fejlődésben egy válsághelyzet?

„A jelenlegi krízis tudatosításán és megélésén keresztül olyan új képességeket fedezhetünk fel magunkban, amelyekkel korábban akár nem is rendelkeztünk, vagy csak nem fordítottunk rájuk elég figyelmet – helyezi új kontextusba a járvány hatásait Helstáb Laura pszichológus, meseterapeuta, a Mindset szakembere. – A korábbi megküzdési mintázataink bővülhetnek, újrarendeződhetnek az új kihívások hatására, ezért akár erősebben is kikerülhetünk a koronavírus okozta válsághelyzetből. Rádöbbenhetünk például, hogy igenis meg tudunk küzdeni a csenddel és az egyedülléttel, illetve meg tudjuk oldani az összezártságban kipattanó konfliktusainkat. Az életünk drasztikus megváltozása lehetőséget teremt arra, hogy újraértékeljük, mi fontos számunkra, és új célokat tűzzünk ki magunk elé.”