Mégis úgy véli, sokkal több lehetőségünk van, mint amit látunk, és több meglévő infrastrukturális elemet nem használunk. Vissza kell helyezni pozíciójába az intermodális szállítást, de ahhoz kellenek új központok is. Biztató, hogy Debrecenben az idén elindul egy csomópont kivitelezése, és a szakértő reméli, több helyen is lesz közúti–vasúti átrakó Magyarországon. Zalaegerszeg, Békéscsaba, Székesfehérvár mind olyan pontok, ahol esély nyílik a közút és a vasút korszerű összekötésére. A magyar emberek és a gazdaság ennél is jobban érzékelné azt, ha összekapcsolnánk magyart a magyarral, visszahozva Magyarországra a regionális repülést – veti fel, mert „ma a vidéki repülőtereink Debrecen kivételével kihasználatlanok. A pécsi egyetemről a kolozsvári vagy a marosvásárhelyi egyetemre tíz-tizenegy órát kell autózni, amikor mindkét városnak van üzemben lévő nemzetközi repülőtere. Hiányolok egy, a fapados társaságok alá pozicionált regionális magyar légitársaságot, amely a magyarokat köti össze a magyarokkal a Prága–Trieszt-vonaltól Brassóig” – mutat rá, hogy vidéki reptereink üresen állnak, és akkor is nyugat felé kell vennünk az irányt, ha kelet felé utazunk. „Ma már Debrecenből is el lehet jutni nagy európai városokba. De Brassóba, Marosvásárhelyre? Vagy a Dunántúlról, Hévízről eljutni Marosvásárhelyre? A saját vasúthálózatunkat nem használjuk ki, a saját vidéki repülőtereinkre nem építünk. Óriási kiaknázatlan tartalékaink vannak – emlékeztet. – Nem kell azonnal regionális légitársaságot indítani 230 fős utasszállító gépekkel, de segítsünk hozzá piaci szereplőt, hogy kis, 50–70 személyes turbólégcsavaros repülőgépekkel kössük össze magunkat magunkkal. Adjunk lehetőséget egy erdélyi magyar üzletembernek, hogy egy nap alatt megforduljon Győrben, Pécsen, vagy hogy egy debreceni üzletember gyorsan eljuthasson Prágába, Bécsbe.”
A külföldi tőke könnyebben mozog Magyarországon
Firbás György szerint „Nyugat-Európával jól össze vagyunk kötve. Jól megteremtettük saját költségünkre a nyugati tőkének azt az infrastruktúrát, amellyel eléri saját magát, a piacait, a beszállítóit, és eléri a tőlünk délkeletre fekvő országokat is egészen Törökországig.” Előnye ennek, hogy megkerülhetetlen tranzitországgá váltunk, és a kamionok nem a magyar városokon dübörögnek át, mint harminc éve. Itt lenne az ideje, hogy a magyar infrastrukturális befektetések elkezdjék a magyar emberek és vállalatok jelenlegi és jövőbeli érdekeit is vizsgálni. Firbás szerint ez a fordulat most jelenik meg a gazdaságpolitikában.
A szakértő azt szorgalmazza, hogy a logisztikában sokkal nagyobb súllyal vegyük figyelembe a döntéseiket Magyarországon meghozó, magyar tulajdonú cégek érdekeit és azt, hogy e társaságok milyen terjeszkedésben gondolkodnak.
Óriási piacok fekszenek körülöttünk szerény elérhetőséggel”
Ezt kell segíteni, nem kizárólag a tőkeerős nyugati vállalatokat. „A fejlesztések fő iránya a magyar érdekek kiszolgálása amellett, hogy igyekszünk vonzók maradni a külföldi működő tőke előtt – amire jól ráálltunk –, és elsősorban a termelő kapitalizmus, nem annyira a pénzkapitalizmus előtt. Ez a szimbiózis kezd létrejönni, és kezd kialakulni az egyensúly.” Ehhez szükséges logisztika, hiszen az innovációnak, a tudásnak, a tőkének, a munkaerőnek, a béreknek és a profitnak is van áramlása – a logisztika terelheti mindezt magyar mederbe.