„Ma Budapesten az autós az isten”

Megyeri Szabolcs édesapjától csak gereblyézni tanult, de az óvodából, majd az iskolából hazatérve szeretett elkülönülni az emberektől, és kicsit elbújni a zuglói kertjükben – szerinte minden kertész kicsit introvertált típus. Óriási élmény volt számára, amikor hatévesen kövirózsát szaporított, pedig az magától is sokasodott volna – ezt az érzést kívánja továbbadni másoknak is. Már ekkor eldöntötte, mi lesz, ha nagy lesz, de amikor az 1990-es évek elején elkezdett a kertészettel foglalkozni, „még nagyon ciki volt. Sokat csúfoltak az osztálytársaim, hogy koszos lesz a kezem, túrom a földet. Nem az ő hibájuk, ez akkor általános dolog volt” – meséli. E hozzáállás tükrözi a hatvanas, hetvenes évek hazai telekkultúrájának kilencvenes évekbeli teljes leépülését. Úgy látja viszont, azzal, hogy mára túljutottunk a vadkapitalizmuson, kezd visszatérni a kertkultúra is Magyarországra. Csakhogy kimaradt egy nemzedék, amely még tudta, hogyan kell földet művelni.

FŐISKOLÁT VÉGZETT, A SZAKKÉPZÉSRE BÜSZKE

Magára nem diplomás kertészmérnökként, hanem szakközépiskolát végzett kertészként hivatkozik, mert utóbbi egyesíti az elméletet és a gyakorlatot is. Egy évet Németországban is dolgozott, és megdöbbentette az ottani munkamorál. Azt hitte, kandi kamerás műsorban van, mert a lengyel segédmunkások a muskátligyárban szabályosan futottak a tálcákkal – ott ez az átlagos munkatempó. Többször előfordult, hogy a kimerültségtől a kollégiumba hazaérve egyből elaludt a padlószőnyegen.

A szakképzést ma is fontosnak tartja, ezt látja a jövő legnagyobb kihívásának a szakmában. Ebben közrejátszott a média is, „mert sokáig azt kommunikálta, hogy csak az lehet sikeres, aki diplomás vagy valóságshow-szereplő. Az elmúlt pár évtizedben lúzer dolog volt, ha kantáros szakember vagy” – fogalmaz. Az elmúlt években épp a szakemberhiány miatt ugrottak hihetetlen nagyot az árak, és még egy esetleges stagnálás esetén is aranyat fog érni egy jól képzett szakmunkás. „Egy olyan ember, aki hajlandó elvinni a vödröt A-ból B-be, már húszezer forintért sem megy el dolgozni, ezért azokat, akik kettessel-hármassal fejezik be a gimnáziumot, és egyébként szívesen végeznek fizikai munkát, támogatni kell.” A szakképzésnek a kertész szerint a duális képzés lehet a megmentője, „de sajnos még nincs annyira elterjedve, ezért egyelőre nem sikertörténet”. A gazdáknak addig is muszáj elfogadniuk az emelkedő órabéreket, ha szeretnék, hogy valaki leszedje a termést, miközben a német kertészek arra panaszkodnak, hogy kevés bevándorlót tudnak beilleszteni a mezőgazdaság világába.

Ezzel együtt úgy látja, hogy 2018–2019 lett a kertépítői piac olyan aranykora, amilyen még 2008 előtt se volt, hiszen már „tényleg csak a szakemberhiány a probléma, és a magyar középréteg is sokkal jobban él, mint korábban. Emlékszem arra, hogy 2009-ben és 2010-ben is dolgozni akart mindenki, csak akkor nem volt mit. Ez az igazán szörnyű érzés” – tekint vissza. Elismeri, hogy a kertészkedés luxusszolgáltatásnak számít, „amelyre csak akkor költenek az emberek, amikor az albérlet ki van fizetve”. Hihetetlennek tartja, de a megrendelések száma még mindig folyamatosan nő. Hozzáteszi, hogy Budapesttől távol eső településekre is jár, ahol sokszor hatalmas a nélkülözés, és „rengetegen élnek ma úgy Magyarországon, hogy semmit sem tapasztalnak a nagy gazdasági fellendülésből”. 

KÉNYSZERBŐL NYITOTT NETÁRUHÁZAT

„Ahhoz, hogy egy Budapestre bevezető gyorsforgalmi útnál kertészeti árudát nyisson az ember, ma fél- vagy akár egymilliárd forintra is szükség lenne” – jegyzi meg annak kapcsán, hogy a világhálón nyitott áruházat. Neki ennyi forrása nem volt, és kora miatt a privatizációs hullámból is kimaradt, de nem bánja, mert a hagyományos dísznövény-kereskedelemnek számos hátulütője is van: a cserepes tartás a növényre nézve életveszélyes, mert feldőlhet vagy kiszáradhat, emellett pedig nagy odafigyelést igényelnek, tárolásuk nehéz feladat.

Megyeri netes áruházának előnye, hogy országos lefedettsége van, és nagy méretű növényeket tudnak saját teherautókkal szállítani, amire sokan nem képesek. Egyetlen fuvarral húsz-harminc embert is kiszolgálnak, ami zöld megoldásnak számít. Egy hagyományos kertészetben kevés és nagy értékű árut tartanak, ő viszont nem harminc-, hanem háromszázféle rózsát tud leszállítani, mert nincs több tízmilliós értékű, folyamatosan romló állapotú készlete. Büszke szakmai ügyfélszolgálatukra is: „biztosan nincs máshol olyan az országban, hogy egy diplomás kertészt fel lehet hívni, ez hatalmas segítség lehet az idősebb korosztály számára”.

Az áruház az 1300. leglátogatottabb oldal Magyarországon. Megyeri Szabolcsnak a Facebookon hatvanezer követője van, lassan kertészcelebbé válik. Szakcikkeket és videókat is készít az internetre. Vannak nála nézettebb kertészek, akik a személyes, magánéleti szálakat is beleviszik a tartalomba, ő viszont inkább érthető és szakmai tartalmakat gyárt, például megmutatja, hogyan kell elültetni egyes növényeket. „Mindig is sajnáltam azokat az embereket, akik úgy kerülnek bele a bulvárba, hogy semmilyen mondanivalójuk nincs.”

MAGYARORSZÁG EGY NAGY KERT

A kertész örül annak, hogy sok megrendelés érkezik különféle gyümölcsfákra és haszonnövényekre, mert ilyenkor közösen a magyar kertkultúrát építjük fel. Ha a számos elhanyagolt magyar kert helyét gyümölcsös veszi át, akkor a fogyasztó „nem megy be a boltba, és nem veszi meg az adott esetben külföldről behozott terméket. Ez nagyon jó egyéni válasz lehet a klímaváltozásra is, mivel Magyarország tulajdonképpen egy nagy kert” – fogalmaz.

Tudomása szerint a magyarországi piacon nincs még egy olyan kertészet, amely kizárólag a világhálón működik, csak hibridek. Ilyenből három meghatározó van, és néhány kicsi, de nem tartja őket konkurenciának. „Ott vélhetően fix készletből árulnak növényeket, mi viszont csak akkor termeljük ki a kért növényt, amikor a vevő megvásárolja” – mondja. A külföldi cégek vélekedése szerint másba fektetnek be itthon, mert jelenleg nincs olyan technológia, amellyel megérné mondjuk Délkelet-Ázsiából Magyarországra hozni növényeket. Ez lokális szakma – fűzi hozzá.

A hivatás fő problémájának a piaci trendek mellett a társadalmi és szakmai elismertség hiányát említi. A rendszerváltoztatáskor kialakult rend szerint az önkormányzatoknál kell lennie egy főmérnöknek vagy fejlesztési igazgatónak, illetve egy főépítésznek, „főkertészt a kilencvenes évektől nem neveztek ki az önkormányzatok, pedig ez lenne az ideális. Fontos lenne beemelni a zöldszempontokat a városvezetésbe, de nem csak marketingcélokra.”

FÁK VAGY PARKOLÓK

Nem véletlen, hogy introvertáltsága ellenére Megyeri most már tudatosan keresi a konfliktusos területeket – de nem a botrányt. Szerinte a kertészszakma hajlamos a meghunyászkodásra. Úgy látja, Budapest kizöldítése feltétlenül konfliktussal jár, mert „ha a parkolók helyére fákat ültetünk, akkor az autósok felháborodnak”.

A Városligettel kapcsolatban úgy véli, hogy az új főpolgármester miatt bizonytalan a helyzet. „Baán László miniszteri biztost zseniális embernek tartom, nagyon jó stratéga, de ezt a projektet egyszerűen benézte kertészeti szempontból. Én nem tudok hozzászólni, hogy hova kell csarnok, múzeum, de az borzasztóan rosszul vette ki magát, hogy a klímaváltozás hajnalán Európa első tervezett közparkjában akarunk építkezni. A közműépítési munkálatokkal rengeteg fa gyökerét tennék tönkre” – állítja.

Rámutat azonban arra is, hogy amikor a tüntetők a Ligetben betörtek az építkezési területre, akkor addig csak nyolc fát vágtak ki a projektért. „De hány fát vágnak ki magánemberek mindennap a kertjükben, hogy ne kelljen foglalkozni a növényekkel? Rengeteget.” Mint mondja, Pokorni Zoltán polgármester a Normafán a megoldhatatlant akarja megoldani, felszámolni az illegális parkolást, ezért is képtelenség, hogy baloldali politikusok tüntettek ellene. „Ezt nyilván csak úgy tudják megvalósítani, hogy kivágnak néhány fát, és parkolót építenek a helyükre.” Szerinte azon autósok ellen kellene tüntetni, akik „egyébként nem rossz emberek, csak az elmúlt harminc évben hozzászoktak ahhoz, hogy felmennek a Normafához autóval, sétálnak húsz percet, megebédelnek, visszaülnek a kocsiba és hazamennek”. Megyeri Szabolcs a legrosszabb megoldásnak azt a módszert tartaná, amelyet Zuglóban használnak, úgynevezett amőbaszerű parkolókkal kikerülve a fákat.

A probléma a kertész szerint az, hogy megpróbálták a lehetetlent: parkolót és fákat egyszerre. „A politikusok sajnos szeretnek lavírozni, ami abszolút nem előremutató. Ha Magyarországon kihirdetik a klímavészhelyzetet, és elvileg zöld polgármester van, akkor egy ilyen Normafán el se kellene gondolkodni, ez akár mintaprojekt is lehetne. A probléma, hogy akkor bátran bele kellene mondani a társadalom szemébe, hogy igen, kitiltjuk az autókat a Normafáról. Az a probléma, hogy ma Budapesten az autós az isten. Kertészként csak azt tudom mondani, hogy a fák helyén kocsik állnak. Miközben minél előbb fákat kellene ültetni, a fővárosban ugyanarra a helyre és térre pályázik az autós és a fa, de az elmúlt harminc évben mindig az autós nyert.”

MARKETINGZÖLD BUDAPEST

Ha mindig a fák a vesztesek Budapesten, és a Főkert szakmai vezetését is menesztették, akkor a klímavészhelyzet kihirdetése csak politikai termék – vetjük fel. Egyetértőleg teszi hozzá, hogy „az nem klímapolitika, hogy a karbonokról mesélünk a tévében”. Megyeri egyébként a Facebookon is hangot adott nemtetszésének, azt írva, hogy „Budapest kamuzöld vezetése lefejezte a Főkertet”. Meglátása szerint a társaság aljas politikai támadás nyomán meghatározhatatlan érdekkörök kezébe jut.

Klímaberendezés használata helyett vadszőlővel lehetne befuttatni a házakat

„A főváros akkor lesz zöldebb, ha a lakói lemondanak bizonyos dolgokról. Kérdés, hogy lesznek-e olyan politikusok, akikben elég bátorság van ahhoz, hogy megkérjék az embereket: ne kocsival menjenek a külső kerületekből a belvárosba. Az autót mint egyéni közlekedési eszközt Budapesten el kell kezdenünk radikálisan visszaszorítani, vagy nem tudjuk zöldebbé tenni a várost – mondja. – Át kell ülni biciklire, fel kell szállni a BKV-ra, amit divatos lett kritizálni, alaptalanul. Nem újdonság, amit javaslok, működik is Magyarországon, csak el kellene menni Mezőtúrra vagy Szolnokra, és látnánk, hogy a kétgyerekes anyuka télen-nyáron biciklivel viszi a gyerekeit óvodába. Hollandiában sem ül át mindenki az autóba, ha elkezd szemerkélni az eső, sőt télen is bicikliznek.”

A dugódíjat Megyeri „nevetséges, szánalmas, gyáva” ötletnek tartja, nem hiszi, hogy évi ötezer forint miatt valaki ne autózna be a belvárosba. „Ha a jelenlegi városvezetés továbbra is erőlteti a dugódíjat, akkor számomra bebizonyosodik, hogy a zöldvonalat csak politikai fegyverként használa, mert a legtöbb ember nem gondol bele, hogy mi az a dugódíj. A fővárosban most az emberek idegesen ülnek az autójukban. Szerintem ha biciklire ülnének, Budapest jóval vidámabb és egészségesebb város lehetne. Sokszor hallom, hogy mekkora káosz volna, ha lezárnánk a forgalmas utakat. Erre csak azt a kérdést tudom feltenni: most nincsen összeomolva a normális életünk? Nincsenek fák, szennyezett a levegő, csak azért nem foglalkozunk vele, mert már hozzászoktunk ehhez a borzalomhoz.”

Ha a tervezett dugódíjat nem is tartja jó ötletnek, a klímaberendezéseket súlyosan megadóztatná, mert hatásukra kint még melegebb lesz. Klímaberendezés használata helyett vadszőlővel lehetne befuttatni a házakat, fákat kellene ültetni, mivel azoknál jobb árnyékot és hőmérsékletet semmi sem ad – állítja Megyeri Szabolcs. „Az új városvezetés azt mondta magáról, hogy zöld, de hogy ez miben valósul meg, senki sem tudja. A politikusok általában azt mondják, hogy a társadalom lassan változik. Ezt értem is, csak épp a klímaváltozással is meg kellene beszélni” – fogalmaz.

Címlapkép: Földházi Árpád

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.