Érték és érdek

Emmanuel Macron francia elnök 2017-es megválasztása kezdetétől az univerzális értékek apostolaként lép fel a nemzetközi életben. Davosban sürgeti, hogy Európa globális „gazdasági, zöld-, társadalmi, tudományos és politikai” hatalomként „védje meg az európai értékeket és érdekeket”. A francia (és német) vezetésű európai szuverenitás alapjának nevezi a „szabadság, az igazságosság, a méltányosság és az individuális jogok egyensúlyát” megtestesítő „európai gént”. Az Egyesült Államok Kongresszusában a „szabadság, tolerancia és egyenlő jogok univerzális eszményeiről” szónokol. 2018 novemberében emlékeztet: „elődeink patriotizmusát tiszta ideálok és felsőbbrendű elvek jellemezték. Franciaországot az univerzális értékek letéteményesének tekintették.” Macron szerint országa teljesítménye és az univerzális értékek értelmezése egyaránt megalapozzák Franciaország világhatalmi státusát.

Nekünk, magyaroknak Európa a sorsunk, nemzeti érdekünk pontosan értelmezni az EU irányítására törő vezetők megnyilvánulásait. Lássuk először Franciaország teljesítményét. A politikai közösség sikerének mércéje, hogy gazdasági, katonai és kulturális erőforrásai révén képes-e megőrizni életmódjának értékeit a változó világban. A 65 milliós Franciaország a világ GDP-rangsorában a 10., a versenyképességi rangsorban azonban a 31. helyen áll. Katonai befolyása a nyersanyagban (olaj, urán) gazdag Afrika frankofón országaira terjed ki. Szimbolikus kulturális hatalmát az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozatából származtatott kivételesség (grandeur) napirenden tartása biztosítja.

A mindenkori francia elnök igényét Európa „újraalapítására” és vezetésére az univerzális értékek letéteményeseként való elismertségre alapozhatja, ez az egyetlen eszköze a fogyatkozó gazdasági, katonai befolyás ellensúlyozására. Az „Európa sikere nélkül nincs francia siker” megfogalmazás jelentése: „Franciaország megtalálja jogos helyét a világban folyó versenyben”. A központosítással szemben a nemzeti szuverenitást képviselők a francia érdekek útjában állnak, s alapjában ebből fakadnak a konfliktusok, így a brexit is.

Lássuk, megállja-e a helyét Macron vélekedése az értékekről. Emberi érték az, ami emberi jó. A rossz nem emberi érték. A francia elnök szerint univerzális érték a szabadság, az igazságosság, a méltányosság, az individuális jogok és a tolerancia. A nemzetközi jog pedig arra való, hogy ezek megvalósulását kikényszerítse. De azonos-e a jog és a jó? A jog a politikai társulások által törvényesnek nyilvánított előírások köre. Az emberi jók ellenben az emberi természetből következnek, függetlenül az éppen fennálló jogszabályoktól.

A filozófiai, szociológiai és evolúciós pszichológiai viták alapján négy, térben és időben maradandó végső emberi jó látszik körvonalazódni. Az első a béke és biztonság, mert hiányában az energiát a rend megteremtése emészti fel. A második a kötődés képessége, amely a közösségi együttélés alapja. Az ember családi kötődések keretében tanulja meg, mi a szeretet, a jó és a rossz, az igazságos és az igazságtalan. A harmadik a szabadság, a gondoskodás képessége, mert hiányában az ember nem képes kézben tartani a sorsát. A negyedik a megelégedettség, mert hiányában terméketlen összehasonlítások, a közösséget szétziláló irigység és lenézés rabja az ember. A politikai közösségnek ezen végső emberi jók kibontakozását kell elősegítenie.
Macron az egyetemes emberi jókkal szemben a francia nemzeti érdek képviselője, kijelentései Sieyès abbé szavaira emlékeztetnek 1789-ből: „A [francia] nemzet akarata mindig törvényes (…), bármilyen eljárás helyénvaló.”

Mi, magyarok tartsunk ki a végső emberi jóknál: gondoskodjunk a biztonságról, erősítsük a kötődéseinket, segítsük a magabíró, gondoskodó szabad embert, és örüljünk, hogy befolyásunk lehet a sorsunkra.

A francia forradalom jelszavait pedig Madách Imrével értelmezzük: Szabadság: „hazám minden beolvasztástól megóvott integritása”. Egyenlőség: „törvények alatti egyenlőség”. Testvériség: „összeolvadás a magyar állampolgári jogok s kötelességekben”.