Feketén-fehéren kiderült, mennyien támogatják Magyar Péter álláspontját Magyarországon

Az a hajó már elment, amelyre a tiszás politikusok szerettek volna felkapaszkodni – mutatott rá az elemző.

Vége a ködösítésnek – feketén-fehéren kiderült, valójában mit követel Brüsszel.

Hosszú ideje megy a találgatás a politikai elemzők és a közvélemény körében arról, hogy valójában mi áll a Brüsszel és Budapest közötti feszültség hátterében. Sokan a jogállamisági vitákra, a bíróságok függetlenségére vagy éppen a korrupció elleni harc hangzatos jelszavaira mutogattak, ám a Kontextus legújabb Cash Talk Extra adásában lehullt a lepel a valóságról. A Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter által összeállított jelentés ugyanis feketén-fehéren bizonyítja azt, amit a kormányzat már régóta kommunikál: nem elvont jogi vitákról van szó, hanem egy brutális gazdasági megszorító csomagot akarnak lenyomni a magyar emberek torkán. A tét nem kevesebb, mint az elmúlt tizennégy év legfontosabb szociális vívmányainak, a rezsicsökkentésnek, a családtámogatásoknak és a 13. havi nyugdíjnak a felszámolása.
Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó és Petri Bernadett miniszteri biztos a műsorban részletesen elemezték azt a brüsszeli követelésrendszert, amely az úgynevezett „európai szemeszter” keretében fogalmazódott meg. Ez a kifejezés első hallásra talán egy unalmas bürokratikus eljárásnak tűnhet, de a valóságban ez az Európai Bizottság egyik leghatékonyabb fegyvere a tagállami szuverenitás ellen. Ahogy Petri Bernadett rávilágított,

ez a mechanizmus eredetileg a gazdaságpolitikák összehangolására jött létre, de mára egyfajta zsarolási eszközzé vált: aki nem hajtja végre a Bizottság neoliberális gazdasági ajánlásait, attól egyszerűen megvonják a forrásokat.
A jelentésből kiderül, hogy Brüsszel számára a magyar modell vörös posztó, és módszeresen, pontról pontra akarják lebontani azt a védőhálót, amely a magyar családokat óvja a piaci szélsőségektől.
A lista talán legfájóbb pontja a rezsicsökkentés elleni nyílt támadás. Szalai Piroska az adásban rámutatott: Brüsszel szerint a támogatott árak rendszere nem megfelelő, és azt követelik, hogy a piaci energiaárakat engedjék rá a lakosságra. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a magyar családoknak is a nyugat-európaihoz hasonló, csillagászati összegű rezsiszámlákat kellene fizetniük. A főtanácsadó adatokkal támasztotta alá, hogy
a magyar háztartások jelenleg az uniós átlag 37 százalékát fizetik az energiáért, ami hatalmas versenyelőny és létbiztonsági garancia.
Szalai Piroska szerint Brüsszel ezt a garanciát venné el, arra hivatkozva, hogy az állam ne avatkozzon be a piaci folyamatokba, még akkor sem, ha ez a lakosság elszegényedéséhez vezetne.
De nem állnak meg a rezsinél. A dokumentumok tanúsága szerint célkeresztbe kerültek a családtámogatások és a nyugdíjak is. A Bizottság logikája szerint a magyar családtámogatási rendszer – a CSOK, a babaváró hitel, az adókedvezmények – túlságosan széles körű. Ők azt szeretnék, ha ezeket csak a legszegényebbek kapnák meg, szociális alapon, segélyként. Ez a szemléletváltás
gyakorlatilag a középosztályt véreztetné ki, hiszen pont azokat a dolgozó, gyermeket nevelő családokat zárná ki a támogatásokból, akik a gazdaság gerincét adják.
Szalai Piroska emlékeztetett: ez a gondolkodásmód kísértetiesen emlékeztet a Bokros-csomag vagy a Gyurcsány-korszak logikájára, amikor az volt az alapelv, hogy el kell venni a középrétegektől, és a támogatásokat le kell építeni a minimális szintre. A 13. havi nyugdíj is szúrja a brüsszeli bürokraták szemét, akik a költségvetési egyensúlyra hivatkozva javasolják ezeknek a juttatásoknak a felülvizsgálatát – magyarul: az eltörlését.
Különösen felháborító a helyzet, ha megnézzük, kiket véd Brüsszel a magyar emberekkel szemben. Míg a lakossági terheket növelnék, addig a multinacionális vállalatokat körömszakadtáig védelmezik. A jelentésekben visszatérő kritika, hogy a magyar kormány különadókkal sújtja a bankokat, a kiskereskedelmi láncokat és az energiaszektort. Petri Bernadett szerint az Európai Bizottság logikája szerint ezek az adók „bizonytalanságot szülnek” és rontják a befektetői környezetet. Tehát a brüsszeli gondolkodás szerint az a helyes út, ha a multik extraprofitját érintetlenül hagyjuk, a hiányzó pénzt pedig a magyar nyugdíjasoktól és családoktól szedjük be a rezsiemelésen és a támogatások megvonásán keresztül. Szalai Piroska szerint ez az a pont, ahol a gazdaságpolitikai vita valójában értékválasztássá válik:
a nemzeti kormány a családok oldalán áll, míg az uniós vezetés a globális tőke érdekeit képviseli a tagállami polgárokkal szemben.
A most kiadott jelentés és a Cash Talk Extra adásában elhangzott elemzések világossá teszik, hogy a 2026-os év és a következő időszak nem csupán politikai csatározásokról szól majd, hanem a fizikai létbiztonságunk megvédéséről. Szalai Piroska és Petri Bernadett egyetértettek abban, hogy Brüsszel nem kér, hanem követel: a „jógazdaság” hamis jelszava alatt vissza akarják téríteni Magyarországot a 2010 előtti megszorítások, a magas rezsi és a külföldi tőke kiszolgálásának útjára. A rezsicsökkentés, a családtámogatások és a nyugdíjak védelme így válik szuverenitási kérdéssé. Ha engedünk a zsarolásnak, azzal nemcsak a gazdasági önállóságunkat adjuk fel, hanem a magyar társadalom gerincét, a biztonságban élő középosztályt és az időseket szolgáltatjuk ki egy olyan birodalmi logikának, amely számára a magyar ember jóléte csak egy sokadlagos tényező a nagy geopolitikai játszmákban.
Nyitókép: JOHN THYS / AFP