gyakorlatilag a középosztályt véreztetné ki, hiszen pont azokat a dolgozó, gyermeket nevelő családokat zárná ki a támogatásokból, akik a gazdaság gerincét adják.
Szalai Piroska emlékeztetett: ez a gondolkodásmód kísértetiesen emlékeztet a Bokros-csomag vagy a Gyurcsány-korszak logikájára, amikor az volt az alapelv, hogy el kell venni a középrétegektől, és a támogatásokat le kell építeni a minimális szintre. A 13. havi nyugdíj is szúrja a brüsszeli bürokraták szemét, akik a költségvetési egyensúlyra hivatkozva javasolják ezeknek a juttatásoknak a felülvizsgálatát – magyarul: az eltörlését.
Különösen felháborító a helyzet, ha megnézzük, kiket véd Brüsszel a magyar emberekkel szemben. Míg a lakossági terheket növelnék, addig a multinacionális vállalatokat körömszakadtáig védelmezik. A jelentésekben visszatérő kritika, hogy a magyar kormány különadókkal sújtja a bankokat, a kiskereskedelmi láncokat és az energiaszektort. Petri Bernadett szerint az Európai Bizottság logikája szerint ezek az adók „bizonytalanságot szülnek” és rontják a befektetői környezetet. Tehát a brüsszeli gondolkodás szerint az a helyes út, ha a multik extraprofitját érintetlenül hagyjuk, a hiányzó pénzt pedig a magyar nyugdíjasoktól és családoktól szedjük be a rezsiemelésen és a támogatások megvonásán keresztül. Szalai Piroska szerint ez az a pont, ahol a gazdaságpolitikai vita valójában értékválasztássá válik: