Ezúttal nem ismétlődött meg a rendszerváltás utáni időszak bűne.
Megakadályozta a kormány, hogy a kilencvenes évek privatizációs gyakorlata új lendületet vegyen, és egy újabb élelmiszeripari stratégiai terület kerüljön többségében külföldi kézbe. A Nemzetgazdasági Minisztérium mérföldkőnek számító döntést hozott, amikor megtiltotta, hogy az Alföldi Tej egy nemzetközi vállalatcsoport tulajdonába kerüljön.
Az Alföldi Tej vásárolja fel ugyanis a magyarországi nyerstej mintegy 20 százalékát, ezzel a piac egyik legnagyobb szereplője. A hazai tejtermelők tulajdonában lévő vállalkozást ráadásul pont azért alapították, hogy a tejipar ne jusson a rendszerváltozást követő magánosítási hullám által tönkretett élelmiszeripar sorsára.
Az évek óta veszteségesen működő cégre egy görög multinacionális vállalat, a több kelet-európai országban már jelentős piaci erőfölénnyel bíró Hellenic Dairies tett vételi ajánlatot. A tulajdonosok elfogadták volna, de a Nemzetgazdasági Minisztérium az Agrárminisztérium és a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács véleményét is meghallgatva úgy döntött, megtiltja az ügyletet.
Az Alföldi Tej esete rendkívüli, mivel
a kormány először akadályozott meg külföldi felvásárlási szándékot egy nemzetgazdasági szempontból stratégiai ágazatban.
A lépést a Nagy Márton vezette tárca azzal indokolta, hogy az élelmiszeriparnak mint stratégiai ágazatnak nemzeti kézben kell maradnia, mert csak így van garancia arra, hogy a termelők ne legyenek kiszolgáltatva a multik üzletpolitikájának. Márpedig utóbbi – ahogy a rendszerváltozást követően világossá vált – korántsem a termelők és a hazai piac érdekeit szolgálják. A lépés garanciát jelent a családok egészséges, ellenőrzött élelmiszerrel való ellátására; az ügylet jóváhagyásával nemcsak az érintett gazdálkodók, de a családok is kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek volna.
A Hellenic Dairies tudomásul vette az üzlet meghiúsulását, álláspontja szerint azonban a kormány félelmei alaptalanok, és a társaság jelentős fejlesztéseket hajtott volna végre a hazai tejfeldolgozásban. Az Alföldi Tej jövőjét a következő időszakban rendezhetik hosszú távon állami szerepvállalás mellett.
Az ellenzék és az ellenzéki média a lépés miatt egyből bírálta a kormányt, szerintük a döntés mögötti óvatosság megalapozatlan, a feldolgozók pedig elesnek a fejlesztési lehetőségektől. Beszédes, hogy az ellenzéki sajtó említést sem tett arról, hogy a hasonló külföldi felvásárlások tették tönkre a magyar élelmiszeripart. A kormány tilalmának az egyik leghangosabb kritikusa Raskó György, aki most éppen Magyar Péter és a Tisza Párt agrárszakértője. Ő volt az, aki a kilencvenes években az állami tulajdonú mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek és a téeszek privatizációjáért felelt. Az évtized végére a magyar élelmiszeripar 70-80 százaléka többségben külföldi tulajdonban volt – Raskó tevékenységének súlyos következményeit ma is tapasztalhatjuk.
A nyugati nagyvállalatok, mint ahogy most a görög multi, a rendszerváltozás után szinte minden területen jelentős fejlesztéseket ígértek, ám ezekből a legtöbb esetben nem lett semmi, az élelmiszeripar modernizálása helyett a nyugati befektetők teljes iparágakat – a konzervipart, a cukorgyárakat és a húsipar jelentős részét – ellehetetlenítettek, a gyárakat bezárták, a termelésifeldolgozói kapacitásokat pedig modernizáció helyett gyakorlatilag megszüntették. Így vált Magyarország pillanatok alatt élelmiszeripari nagyhatalomból csupán alapanyag-termelő országgá.
A korábbi kormányok hibái miatt tehát érthető az óvatosság. A görög vevő ajánlatának részletei ugyan nem kerültek nyilvánosságra, a Mandiner ágazati forrásokból úgy értesült, hogy a Hellenic Dairies szándéka valóban nem a magyar tejfeldolgozás lezüllesztése lett volna a fillérekért megszerezhetővé váló hazai, több száz millió liter nyerstej reményében. Az óvatosságot mégis megalapozza a tejipari multi terjeszkedési szándéka Közép-Európa piacain, valamint a termékkínálat átalakításának terve a hagyományos görög tejtermékek bevezetésével.
Az ügylet megvalósulása esetén a magyar tejtermelők elsősorban azért váltak volna kiszolgáltatottá a nagyvállalati üzleti és stratégiai érdekeknek, mert nem lennének képesek befolyásolni az átvételi árakat. A nagy cégek üzleti megfontolásból bármikor meghozhatnak az összes magyarországi fogyasztóra hatással lévő döntéseket, például azzal, ha az alapanyagot nyomott áron veszik át a termelőktől, majd külföldön dolgozzák fel, és az így előállított terméket Magyarországra exportálják, jelentősen megdrágítva ezen élelmiszereket. Arra nincs garancia, hogy a külföldi tulajdonos ne vigye el hazánkból a gyártást.
Az Alföldi Tej felvásárlási kísérletével szinte egy időben jelentette ki a répcelaki sajtgyár francia tulajdonosa, hogy bezárja az évtizedek óta működő üzemet, ahol az olyan magyar márkákat gyártják még az év végéig, mint a Medve vagy a Pannónia sajt. A Savencia Fromage & Dairy üzleti érdekekre hivatkozva döntött úgy, a Medve a jövőben Franciaországban vagy Lengyelországban készül.
A répcelaki sajtüzem bezárása ellen a kormánynak semmilyen eszköze nincs. Az egység még a nagy privatizációs hullámban került a francia vállalat tulajdonába, ráadásul a cég eleinte be is tartotta ígéretét: a kilencvenes években fejlesztette a gyártást. Később a beruházások elmaradtak, ez vezetett oda, hogy 2025 végén lakat kerül a répcelaki üzemre. A Medve esete jól mutatja, hosszú távon milyen veszélyt jelentett volna, ha a kormány jóváhagyja az Alföldi Tej felvásárlását.
Az Alföldi Tej az utóbbi években veszteségesen működött, évi több mint egymilliárd forintos, 2023-ban ennél is jóval nagyobb mínusszal. Ennek oka egyrészt a tulajdonosi szerkezet, másrészt az élelmiszer-kereskedelmi multiláncok monopolhelyzete.
A magyar piac meghatározó szereplője több mint ötven termelő tulajdonában áll. A tulajdonosok ráadásul maguk is termelők, elsődleges érdekük az elmúlt évtizedekben az volt, hogy a nyerstej átvételi ára minél magasabb legyen, de vállalati stratégiájuk nincs. A termelés a 2010-es évek közepén kezdődött a korszerű debreceni üzemben.
Az orosz–ukrán háború hatásai miatt jócskán megemelkedtek a gyártási költségek, ráadásul a cég a nagy multiláncok erőfölényével nem tudta felvenni a harcot. Ezt mutatja, hogy 2023-ban, amikor a boltláncok akár 800 forintot is elkértek egy liter tejért, a nagymértékű áremelésből szinte semmi nem jutott az Alföldi Tejhez. Ez is arra utal, hogy
a magas inflációt a tejtermékek többségénél az üzletláncok árréspolitikája okozta.
A kormány felvásárlással szembeni vétója tehát megakadályozza azt, hogy az Alföldi Tej termékeiből – a Medve sajthoz hasonlóan – külföldi előállítású árucikkek legyenek, amelyek magasabb áron jutnak el a családok asztalára.
Nyitókép: Kizsákmányolássá vált az eleinte gyümölcsöző együttműködés a diszkontokkal
Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
Újra létrehozzák a tiszta profilú Pénzügyminisztériumot, a gazdaságfejlesztés a Gazdasági és Energetikai Minisztérium feladata lesz; az új struktúra világosabb felelősségi viszonyokat teremt a kormányzaton belül - mondta Kármán András pénzügyminiszterjelölt a kinevezés előtti meghallgatásán.
Az Aldi kínálatában a saját márkás termékek aránya továbbra is mintegy 90 százalék marad, a friss áruk zömét pedig magyar beszállítóktól szerzik be – ismertette az ügyvezető igazgató.
A bruttó hazai termék növekedéséhez leginkább a szolgáltatások, ezen belül legfőképpen a szakmai, tudományos, műszaki és adminisztratív tevékenység járult hozzá.
Emelkedhetnek a fogyasztói árak.
A nyomozók több mint 6 ezer elektronikai terméket és kétezer darabnál is több munkaruhát foglaltak le – összesen több mint kétmilliárd forint értékben.
A termék vételárát a vásárlás helyén visszatérítik.
A drog többé nem egyszerűen „termék”, inkább egyfajta kockázati csomag, amelynek tartalmát gyakran sem a fogyasztó, sem a kereskedő nem látja át teljesen.
A cél, hogy stabil tulajdonost találjanak a Videoton FC-nek.
Ha egy törvényt direkt Orbán Viktorra szabnak, akkor nevezzék annak, ami valójában: lex Orbán.
