Tisza-adó: arcátlan megszorító csomag – még mi jöhet ezek után?

A többkulcsos adórendszer bevezetésével a Tisza Párt gyakorlatilag minden becsületesen dolgozó magyar pénztárcáját megcsapolná. Emellett olyan tervek is napvilágra kerültek, amelyek szerint a kisebb és nagyobb vállalkozások megsarcolására is készülnek, sőt intézkedéseikkel pénzügyileg még kiszolgáltatottabbá tennék az országot. Ez a Tisza-adó.

Az egykulcsos jövedelemadó, Európa legalacsonyabb társasági adója és az adómentes lakossági állampapírok megtakarítási lehetőségei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 2010 után ki tudjunk evickélni a baloldali kormányok ámokfutásának mocsarából. A 15 százalékos szja átlátható viszonyokat teremtett a munkaerőpiacon, és a gazdasági szereplőket a legális foglalkoztatás irányába terelte. A 9 százalékos társasági adó vonzóvá tette hazánkat a beruházási helyszínt kereső külföldi befektetők számára. Az adómentes állampapírok pedig azt eredményezték, hogy Magyarországon a legmagasabb az unióban a lakossági megtakarítások aránya – így a költségvetés jóval stabilabb, és kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a külföldi pénzpiacoknak.

Ezeket az eredményeket áshatják alá a Tisza Párt sokáig titkolt adótervei, amelyekről mostanra egyre több részlet lát napvilágot.

Tisza-adó: Személyi jövedelemadó

Mára szinte mindenkihez eljutott a hír, hogy két új, a jelenleginél jóval magasabb szja-kulcs bevezetésére készülnek. A sajtóban kiszivárgott dokumentumok szerint már évi ötmillió forintos jövedelem felett a mostani 15 százalék helyett 22 százalékot kellene befizetni. Ez az összeg egy szakképzett minimálbéres számára is elérhető, ha valamilyen pótlék is jár a béréhez – 

Ráadásul sokan kerülnének a 33 százalékos kulcs kategóriájába is, ami több mint a duplája a jelenlegi adótehernek. Ez már olyan drasztikus emelés, amely könnyen a jövedelmek eltitkolására ösztönözheti a munkaerőpiac szereplőit. 2010 előtt bőven akadt példa erre – emlékszünk még, hány ismerősünk kapta zsebbe a fizetése egy részét…

A többkulcsos adórendszer bevezetése és az adókedvezmények megnyirbálása összesen mintegy 4 millió munkavállalót sújtana negatívan a 4,8 millióból, akik jövedelmük után adóbevallást nyújtottak be.

Ekkora érvágással lényegében visszacsúsznánk abba az időszakba, amikor Magyarországon nem érte meg tisztességesen dolgozni, mert az állam elszívta a jövedelmek nagy részét. Sokan akkor szorultak ki a munka világából, és tengődtek szociális juttatásokból.

A Tisza-adó hatására azonban ismét mindkettő fölé kerülnénk.

2009 és 2024 között Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben az szja-teher az OECD-országok között: összesen 5,8 százalékponttal – még akkor is, ha a kedvezményeket nem számítjuk. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy jövőre az összes adózó mintegy 37 százaléka jogosult lesz valamilyen kedvezményre (közel egymillióan családi adókedvezményre, további mintegy 800 ezren a fiatalok vagy az édesanyák adómentességére), akkor még inkább elismerésre méltó az elmúlt másfél évtized adópolitikai javulása.

Tisza-adó: Társasági adó

A Tisza-adócsomag egyre csak hízik: a napokban pártbeli forrásokból az is kiszivárgott, hogy a társasági adót a jelenlegi 9 százalékról 25 százalékra emelnék. De mit is jelentene mindez a gyakorlatban?

Az, hogy a BMW, a BYD vagy éppen a CATL Magyarországot választotta beruházásai helyszínéül, nem a puszta szerencsének köszönhető, hanem a tudatos gazdaságpolitika eredménye. Egy ország befektetési vonzerejét sok tényező alakítja, ezek közül az egyik legfontosabb éppen a társasági adó mértéke. A jelenlegi 9 százalékos kulccsal Magyarország ma egyértelműen a legkedvezőbb feltételeket kínáló országok közé tartozik.

Az egymillió új munkahely létrejöttében meghatározó szerepet játszottak az ide települő vállalatok beruházásai, ugyanakkor a hazai munkáltatók fejlesztései is. Ne fordítsunk hát hátat azoknak, akik bizalmat szavaztak nekünk – főleg ne olyan, a valóságtól elrugaszkodott és káros tervekkel, amelyek pont ezt a bizalmat ásnák alá.

Tisza-adó: Tőkejövedelem adó

A Tisza által tervezett adóváltoztatásoknak van egy harmadik, kiemelten fontos vetülete is: a kiszivárgott információk szerint a tőkejövedelmekre 20–40 százalékos adót vetnének ki. Az átlagkereset mértékéig 20, az átlagkereset kétszereséig 30, efelett pedig 40 százalék lenne az elvonás. Ez vonatkozna a céges osztalékokra, az állampapírok és a részvények hozamára is. Az elképzelésnek számos súlyos következménye lehetne, ezek közül az állampapírpiacra gyakorolt negatív hatások különösen aggasztóak.

Ma Magyarországon a lakosság részesedése az állampapírpiacon 20 százalék körül mozog – ez azonban nem volt mindig így. Másfél évtizeddel ezelőtt mindössze 3–4 százalék körüli arányt tett ki, és éppen akkor bizonyult pénzügyileg rendkívül sérülékenynek az ország, a rossz gazdaságpolitikák következtében. A mai fiatalok is hallhatták, hogy 2008-ban kis híján csődbe mentünk: a külföldi befektetők már nem akarták finanszírozni a költségvetési hiányt, így a Nemzetközi Valutaalaptól kellett hitelt felvennünk. 

A Fidesz-kormány nemcsak hogy határidő előtt, 2013 augusztusában visszafizette az IMF-hitelt, ezzel megágyazva az önálló magyar gazdaságpolitikának, hanem olyan kedvező feltételeket is teremtett az állampapírvásárláshoz, hogy ma már nem csupán a tehetősebbek, hanem az átlagemberek közül is egyre többen rendelkeznek ilyen megtakarításokkal.

Ez duplán előnyös a gazdaságnak: 

• a kifizetett kamatok és hozamok a magyar családok pénztárcáját gyarapítják, 
• így erősítik a belső fogyasztást, 
• recesszió idején pedig a megtakarítások nem tűnnek el külföldre, 
• hanem tulajdonosaikkal együtt itthon maradnak, stabil finanszírozást nyújtva az államnak.

Ennek köszönhetően 2023-ra a magyar háztartások bruttó megtakarítási rátája elérte a 20 százalékot – a legmagasabb értéket az Európai Unióban. 2024 decemberében pedig történelmi csúcs született: több mint egymillió magyar rendelkezett állampapírral.

Nem véletlen, hogy a Tisza Párt nem akarta nyilvánosságra hozni ezeket az adóterveket, és most is igyekszik cáfolni a kiszivárgott információkat. Csakhogy ezek már nem puszta ötletek: 

Ráadásul van valami, ami teljesen hiteltelenné teszi a cáfolataikat. Elég csak felidézni Tarr Zoltánnak, a Tisza Párt alelnökének azóta hírhedtté vált etyeki szavait. Lényegében azt mondta: erről a témáról most nem beszélnek, mert választási kampány van, de ha nyernek, „utána mindent lehet”.

Gondoljuk csak végig, mi mindent jelenthet ez, amikor jövő tavasszal behúzzuk azt a bizonyos X-et…

A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa

Nyitókép: Mediaworks/Markovics Gábor