Kevés politikai ígéret hangzik olyan szépen, mint az adócsökkentés. Csakhogy ez a szó gyakran inkább csak kampányfogás, mint valóságos terv. Egy előadás, amelyet a szavazás után az adófizetők fizetnek meg. Bush Amerikájától a Gyurcsány-kormány Magyarországáig sokan éltek ezzel az eszközzel. A Tisza „programja” is sok gyanúsan ismerős jelet mutat.
Pár napja megismerhettük a Tisza „részletes adóterv”-ét. A dokumentum mindössze öt pontból állt. Ezek közül három is az SZJA-ról szólt, azonban még így sem lehetett megtudni belőlük, hogyan is nézne ki pontosan a jövedelemadó-rendszer. A három pont egyike ráadásul csak annyit közölt, hogy átlagbér felett nincs adókedvezmény.
Ezt is ajánljuk a témában
Olyan tervet rakott össze a Tisza, amely nemcsak a munkavállalók 80 százalékát sújtaná, hanem a kutatás-fejlesztést is lábon lőné – a központi költségvetésre gyakorolt hatásairól nem is beszélve. Ez a Tisza-adó. Szalai Piroska elemzése.
A negyedik pont vagyonadót ígért. Egy olyan konstrukciót, amelyet Franciaországban a Zucman-féle kísérlet után éppen most vontak vissza, mert egyszerűen behajthatatlan, és több kárt okoz, mint hasznot. Az utolsó pont fele pedig arról értekezett, hogy a tűzifa ÁFA-ját öt százalékra csökkentenék.
Rövid, ködös és annyira ellentmondásos ez a program. Ennek a fényében nem is annyira meglepő Tarr Zoltán elszólása, hogy nem akarnak mindent elmondani a választások előtt. Tipikus magyar történet? Nem igazán.
Ha fellapozzuk a politika vastag történelemkönyvét, kiderül, hogy az „adócsökkentés” a világ egyik leggyakoribb kampányszlogenje, és egyben a megválasztott kormánypártok egyik leggyorsabban elfelejtett ígérete.
Gondoljunk csak George H. W. Bushra, aki 1988-ban ezt mondta: „Read my lips: no new taxes.” Aztán két év múlva aláírta az Omnibus Budget Reconciliation Act-et, ami nemhogy nem csökkentett, hanem emelt egy rakás adót.
Hasonló játszódott le 2006-ban Magyarországon is. Gyurcsány Ferenc a kampányban még hevesen tagadta, hogy vizitdíj vagy kórházi napidíj bevezetését terveznék. Aztán jött 2007, és a rendelők ajtaján már ott lógott a cédula, hogy vizitdíj fizetendő. A választók sokáig nem tudták eldönteni, hogy ez most dráma vagy groteszk bohózat.
De nem kell ennyire visszautaznunk a múltba, hogy a tanulságot levonjuk. 2021-ben Németországban az közlekedési lámpa koalíció nagy lendülettel ígérte az energiaterhek mérséklését. Ám a választás után viszont a lakosság inkább növekvő díjakkal és környezetvédelmi adókkal szembesült.
Romániában pedig 2025-ben kampányolt a kormány azzal, hogy nem terhelik tovább az embereket. Majd a választások megnyerése után a költségvetési hiányra hivatkozva szépen megemelték az ÁFA-kulcsot 19-ről 21 százalékra. A politikai matematika így működik. Egy pozitív kampányígéretből így lesz negatív kormányprogram.
A történelmi példák sora azt üzeni nekünk, hogy ha egy párt homályos, ellentmondásos vagy szokatlanul rövid adóprogrammal áll elő, ott nagy a veszélye annak, hogy a kampányígéretek és a valóság között tátongó szakadékot végül az adófizetők pénztárcája tölti be.
És itt térjünk vissza a Tisza párthoz. Öt pont, amelyek közül az egyik egy francia kudarcot ismételne meg, több ködös és semmitmondó, egy fél pedig a számlára vásárolt tűzifára szűkül le. Egyik sem ad világos képet arról, hogy miről szól a program.
A politika színpadán az adócsökkentés mindig vonzó szlogen. Csakhogy sokszor kiderül, hogy a színfalak mögött a zenekar másik kottát játszik. És miközben a közönség még az ígéret dallamát dúdolja, a karmester már új adónemek belépését vezényli.
Ezt is ajánljuk a témában
Kalkulátort indított a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Magyar Péterék kiszivárgott, majd letagadott adóemelési tervei nyomán, ami megmutatja: mennyivel csökkenne a magyar dolgozók fizetése, ha bevezetnék a Tisza-adót.
Amikor legközelebb valaki adócsökkentésről beszél, akkor ne csak a szavait figyeljük, hanem nézzünk be a lábjegyzetbe is. Mert a történelem tanulsága egyértelmű. A legdrágább ígéretek azok, amelyeket túl olcsón hiszünk el.
A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.
Nyitókép: TONY BULLARD / AFP
Nemcsak a kormányzati kiadásokat nyirbálná meg Magyar Péter pártja hatalomra kerülése esetén. A Tisza újdonsült közgazdász tótumfaktuma, Kármán András egy most kiszivárgott előadásban arról értekezett, hogy a vállalkozásoktól lehetne elcsatornázni jelentős pénzeket, ezekre ugyanis most szerinte túl sokat költ az állam.
Az országgyűlési képviselő szerint egyre inkább megtapasztalhatjuk, hogy milyen valójában a tiszások „szeretetországa”.
Nem csak a résztvevők, de az aktivisták száma is megcsappant. A Tisza családi napján nem csak érdeklődőből volt kevés, de a fellépőket is lemondták.
Tényleg Magyar Péter a magyar „Tusk”? Lengyelország-szakértőt kérdeztünk a témában.
Mráz Ágoston Sámuel szerint fontos határidő felé közeledik az ellenzéki párt, mai nagy mértékben megmutatja majd, hogy milyen állapotban van.
A lengyel kormányfő megadta a kilövési engedélyt, majd tétovázni kezdett.
A vállalkozásoktól is jelentős összegeket akar elcsatornázni a Tisza Párt gazdaságpolitikájáért felelős arca, Kármán András.
Az ukránok állítása szerint egy orosz Mi-8 helikoptert is eltaláltak.
