Saját otthon: nem csak álom, anyagilag is sokkal jobban megéri, mutatjuk, miért

„Albérletbe nem szülünk gyereket!” – így hangzik a közismert szólás, és valóban, a magyarok sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, ha az ingatlanukban lakhatnak, van a fejük felett saját otthon. A politikai ellenoldalak részéről rendre felhangzanak ezzel kapcsolatos ellenérvek, így a téma most is előjött, vita alakult ki a kormány legújabb támogatási rendszere, az Otthon Start programmal kapcsolatban, mégpedig arról, hogy megéri-e kedvezményes hitelt adni a fiataloknak, hogy saját lakáshoz juthassanak, vagy épp ellenkezőleg, inkább bérlakásokkal kellene segíteni.

Az igazi biztonság a saját otthon

A vita régi és mindkét oldalnak meglehetnek a jogos érvei, még Orbán Viktor miniszterelnök is arról beszélt nemrég egy rádiós interjúban, hogy ez legalább egy értelmes vita. A kormány viszont azért is a saját otthon mellett tette le a voksát, mert – ahogyan akkor a kormányfő is fogalmazott – az albérletnél 

De a cikkünk elején ismertetett kijelentés sem elhanyagolható szempont. Ennek megválaszolására megnéztük, hogy Európában miként is néz ki a helyzet, azaz mennyire függ össze a termékenységi ráta a saját otthon arányával. Nos, a helyzet országonként eltérő. Például Európában a termékenység a rengeteg bevándorló miatt Franciaországban az egyik legerősebb, de a saját tulajdon aránya messze elmarad például a magyarországi 90 százalék körülitől.

Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője a Mandinernek elmondta: a demográfusok régóta vitatkoznak, hogy vajon a saját otthon vagy a bérlemény ad stabilabb alapot a gyermekvállaláshoz? A nemzetközi adatok valóban vegyes képet mutatnak. Franciaország, ahol a tulajdonosi arány csak 60 százalék körül van, Európa egyik legtermékenyebb országa, míg Norvégia 80 százalék körüli tulajdonosi arány mellett nagyon alacsony, 1,4 körüli termékenységi rátával rendelkezik.

Ugyanakkor, mint rámutatott, hogy

„Épen ezért érdekes és fontos, hogy mikro-, azaz családi szinten visszatérő mintázat, hogy a saját otthon megszerzése szinte rituális előfeltétele az első gyermek születésének. A nagyobb, családi ház jellegű otthon különösen erős jelzés, hogy van már helye a gyereknek, a babakocsinak, sőt még a nagyszülői vendégszobának is.”

Fontos emellett azt is kiemelni, hogy nagyon eltérő az elmúlt években Magyarországon is megfigyelhető lakásár-emelkedés hatása a gyermekvállalásra lakástulajdonosok és albérletben élők esetében.

„Míg ugyanis az áremelkedés ténylegesen növeli a gyermekvállalás esélyét a jelzáloggal rendelkező tulajdonosoknál a családi vagyon növekedésének pszichológiai hatásán keresztül (lást például Lovenheim és Mumford, 2013), míg a bérlőknél épp ellenkezőleg, elriasztja őket a drágulás (lásd Dettling és Kearney, 2014)” – tette hozzá.

Fokozatosan saját tőkévé válik

Adódik a kérdés, hogy gazdaság szempontjából a házvásárlás, vagy a bérlés előnyösebb? Sebestyén Géza szerint a közgazdasági szempontból a jelzálog nemcsak adósság, hanem egyben egy kényszer is arra, hogy a lakástulajdonos megtakarítson. Ráadásul a törlesztések fokozatosan saját tőkévé válnak, hiszen minden egyes havi részlet növeli a tulajdonos vagyonának az értékét.

„Ráadásul ha a lakásárak emelkednek, a tulajdonos vagyona is növekszik. Ráadásul Case, Quigley és Shiller (2005) óta tudjuk, hogy a 2000-es évek ingatlanpiaci áremelkedése nagyon sok háztartást tett egyik napról a másikra vagyonossá” – mondta a közgazdász.

Természetesen vannak előnyei a bérlések is. Rugalmasságot ad, nagyobb földrajzi területen tudunk munkát keresni, és kisebb a kitettségünk a piaci ingadozásoknak. Ám hosszú távon a bérleti díj olyan, mint egy szalvétába csomagolt füst, a bérlő számára semennyi hasznot nem hajt, nem jelent vagyonnövekedést.

A klasszikus félelem az, hogy a túl sok tulajdon gátolja a mobilitást, ami miatt a munkanélküliség is magasabb lehet az optimálisnál. De a kép árnyaltabb. A mobilitás ugyan fontos, de a vagyonfelhalmozás még fontosabb. A nagy gazdasági képlet tehát egyszerű. Rövid távon a bérlés lehet kényelmesebb, de ha valaki stabilitást, vagyont és jövőbeni biztonságot akar, a mérleg nyelve egyértelműen a saját ingatlan felé billen. Mert a házvásárlás nem csupán tetőt ad a fejünk fölé, hanem egyben lépcsőt is a gazdasági felemelkedéshez.

Idős korban különösen fontos a tulajdon

Egy ország számára a lakástulajdon ugyanis mindig a megtakarítás egyik formája, ami emellett jelentősen csökkenti az időskori szegénység esélyét is. Ráadásul demográfiai szinten is van haszna, hiszen a kutatások szerint a lakás megszerzése gyakran előfeltétele az első gyermek vállalásának. Igaz, az első otthon megszerzésénél a belépési küszöbök magasak, és ez generációs egyenlőtlenséget is teremthet. Épp ezért fontosak az olyan első lakásvásárlókat célzó programok, mint például az Otthon Start.

A szakértő szerint a nyugdíjas bérlők sérülékenysége abból fakad, hogy míg a saját lakással rendelkező időseknek csak a fenntartási költségekkel kell számolniuk, addig a bérlők életük végéig ki vannak téve a piaci áraknak, melyek ráadásul az infláció miatt folyamatosan emelkednek.

Emiatt nem meglepő, hogy az Eurostat adatai szerint a 65 év feletti bérlők háromszor akkora eséllyel szembesülnek az elviselhetőnél magasabb lakhatási költségekkel, mint az azonos életkorú ingatlantulajdonosok.

Németországban és Ausztriában sok idős bérlő jövedelmének 40 százalékát is elviszi a bérleti díj. Ráadásul míg fiatalon hajlandó valaki ilyen helyzetben egy olcsóbb környékre költözni, addig idős korban ez ritkán opció. Az ember már ragaszkodik a közösségéhez, a háziorvosához, az ismert boltjához.

A makrogazdasági következmények sem elhanyagolhatók. Ha a nyugdíj döntő része lakbérre megy, kevesebb marad fogyasztásra, nő az állami szociális kiadás, sőt, erősödik a generációs feszültség is. A saját otthon tehát erős falak mellett szociális védőernyőt is ad. Hiszen míg a hiteltörlesztés egyszer véget ér, a bérleti díj soha.

Nyitókép: Mandiner grafika