Egy ország számára a lakástulajdon ugyanis mindig a megtakarítás egyik formája, ami emellett jelentősen csökkenti az időskori szegénység esélyét is. Ráadásul demográfiai szinten is van haszna, hiszen a kutatások szerint a lakás megszerzése gyakran előfeltétele az első gyermek vállalásának. Igaz, az első otthon megszerzésénél a belépési küszöbök magasak, és ez generációs egyenlőtlenséget is teremthet. Épp ezért fontosak az olyan első lakásvásárlókat célzó programok, mint például az Otthon Start.
A szakértő szerint a nyugdíjas bérlők sérülékenysége abból fakad, hogy míg a saját lakással rendelkező időseknek csak a fenntartási költségekkel kell számolniuk, addig a bérlők életük végéig ki vannak téve a piaci áraknak, melyek ráadásul az infláció miatt folyamatosan emelkednek.
Emiatt nem meglepő, hogy az Eurostat adatai szerint a 65 év feletti bérlők háromszor akkora eséllyel szembesülnek az elviselhetőnél magasabb lakhatási költségekkel, mint az azonos életkorú ingatlantulajdonosok.
Németországban és Ausztriában sok idős bérlő jövedelmének 40 százalékát is elviszi a bérleti díj. Ráadásul míg fiatalon hajlandó valaki ilyen helyzetben egy olcsóbb környékre költözni, addig idős korban ez ritkán opció. Az ember már ragaszkodik a közösségéhez, a háziorvosához, az ismert boltjához.
A makrogazdasági következmények sem elhanyagolhatók. Ha a nyugdíj döntő része lakbérre megy, kevesebb marad fogyasztásra, nő az állami szociális kiadás, sőt, erősödik a generációs feszültség is. A saját otthon tehát erős falak mellett szociális védőernyőt is ad. Hiszen míg a hiteltörlesztés egyszer véget ér, a bérleti díj soha.