Világbajnok szeretet

Bokros Lajos „Világbajnok gonoszság” című, az Élet és Irodalom hasábjain márciusban megjelent írásában durván kritizálta a két‑ és háromgyermekes édesanyák élethosszig tartó SZJA‑mentességét. Válaszomban tényekkel, nemzetközi példákkal és érvekkel fogom bemutatni, hogy a kormány intézkedése nem rombol, hanem épít; nem szétszakít, hanem összeköt. és ahol Bokros gonoszságot lát, ott valójában világbajnok szeretet működik.

A társadalom építménye

Egy nemzet olyan, mint egy több emeletes ház. Ha a földszintje hiányzik, vagy gyenge falak tartják, akkor a felette lévő emeletek sem tudnak biztonságosan megállni. A társadalom építményében a kisbabák jelentik a földszintet, mely felett a további generációk vannak. 

A magyar kormány családpolitikai intézkedései (a CSOK, babaváró, és most az élethosszig tartó SZJA‑mentesség a többgyermekes édesanyák számára) pontosan ezért fontosak a többi korosztálynak is. Ezáltal lesz a magyar családtámogatási rendszer az világbajnok szeretet jelképe.  

Japán intő példája

Japán termékenységi rátája több mint 30 éve 1,5 alatt van. Nem meglepő, hogy társadalom építménye is ingatag. Ma minden harmadik szigetlakó 65 év feletti, és egyes számítások szerint 2050-re az ország lakossága akár egyharmadával is csökkenhet.  

A nyugdíjrendszer az aktív dolgozók számának meredek csökkenése miatt egyre nehezebben fenntartható. Míg 1970-ben 10 aktív dolgozó tartott el egy nyugdíjast, mára ez az arány 2-re csökkent, 2050‑re pedig akár 1,4‑re is eshet. A kevésbé népszerű szakmák, mint az építőipar, a mezőgazdaság vagy az egészségügy folyamatos munkaerő-hiánytól szenvednek. A nyugdíjkorhatárt pedig mindenütt emelni kénytelenek.

Dél‑Korea demográfiai katasztrófája

 Dél‑Korea termékenységi arányszáma hét éve 1 alatt van, ám a csökkenés azóta sem állt meg, és ma már átlagban csupán 0,7 gyermeket vállal egy ottani édesanya. Ez a mutató a legrosszabb az OECD‑országok között.  

A társadalmi építményük földszintje tehát szinte teljes egészében hiányzik. A munkaképes korúak száma pár évtizeden belül a felére esik, míg az eltartottak aránya meredeken emelkedni fog. A nyugdíjrendszerpénztárak kiürülnek, mely problémát a fiatalok elvándorlása csak még tovább súlyosbítja.

Kína, egy ország, amely a saját vermébe esett

Kína a több mint négy évtizedes egygyermek-politika lezárása után tíz évvel sem tudta gyermekvállalásra ösztönözni a lakosságát. A termékenységi rátájuk ma pontosan 1,00-en áll. Azaz az egygyermek politikát ma a családok erőltetik az országra. A sors iróniája, hogy a tényleges korlátozások idején 1,5 felett volt a termékenységi ráta, azaz a tiltások idején jóval több gyermek született, mint most.  

Az évtizedek óta alacsony születésszám miatt az IMF számításai alapján az is elképzelhető, hogy 2035‑re a városi nyugdíjpénztárak kiürülnek. A jelenlegi helyzetben más megoldás nemigen kínálkozik, mint a nyugdíjkorhatár folyamatos emelése.  

Szakértői intelmek

Az OECD és az IMF is világosan figyelmeztet, hogy az alacsony termékenységi ráták már középtávon is növekvő költségvetési deficithez, magasabb nyugdíj- és egészségügyi kiadásokhoz, és munkaerő-hiányához vezetnek. Egy McKinsey‑tanulmány pedig egyenesen gazdasági fenyegetésként hivatkozik a születésszám visszaesésére.

Világbajnok szeretet

A 2010 utáni magyar családpolitika 1,25‑ről 1,5 fölé emelte a termékenységi rátát. Ezt részben családtámogatással, részben pedig adókedvezményekkel sikerült elérni. Az élethosszig tartó SZJA‑mentesség tökéletesen illeszkedik ebbe a rendszerbe. Ez egy tudatos befektetés a társadalom építményének stabilizálásába, így a nemzet szintű szeretet egyértelmű és világbajnok megnyilvánulása.  

Konklúzió

Az újszülöttek, a családok és az édesanyák nélkül a társadalom építménye összeomlik. Világbajnok szeretetre van tehát szükség mind a családok, mind a kormányzat szintjén ahhoz, hogy ezt a katasztrófát elkerüljük. A magyar családpolitika célja egy erős, fenntartható gazdaság és társadalom megteremtése. Támogassuk ebben a döntéshozókat, mert az egyik legfontosabb befektetésünk a nemzet jövőjébe.

A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense.

Nyitókép: MTI/Bruzák Noémi