Ursula von der Leyen párbeszéde a gazdákkal csak a látszat? Brüsszel nem tett le a Green Dealről

Brüsszel már készül rá, hogy sokat drágulhat Európában az élelmiszer. A következő évek kulcskérdése, elüldözi-e Európa az állattartókat?

Sokat változott Brüsszel retorikája az európai gazdákról és az európai agrár- és élelmiszeripar jövőjéről. Az erről szóló, most ismertetett stratégia is tartalmazza az ágazatok elvárásait. Ennek ellenére a víziót aligha támogatják széles körben a tagállamok és a termelők.
Közzétette Brüsszel a mezőgazdaság és az élelmiszeripar jövőjére vonatkozó stratégiáját. Christophe Hansen, az Európai Bizottság mezőgazdasági biztosa a 28 oldalas dokumentum ismertetésekor kiemelte: a következő évek bizottsági feladatait meghatározó elképzelések közül kiemelten fontos a generációváltás elősegítése, a termelők versenyképességének növelése és a 2050-re megvalósítandó európai klímasemlegesség érdekében elvégzendő átmenet.
Az agrárbiztos arra emlékeztetett, hogy Ursula von der Leyen a gazdákkal, valamint a termelőket és a kereskedelem képviselőit tömörítő uniós szervezetekkel folytatott stratégiai párbeszéd során meghatározott feladatokat és irányokat tartalmazza a dokumentum, amely 2019-ig határozza meg a bizottsági munkát.
Ezt is ajánljuk a témában
Brüsszel már készül rá, hogy sokat drágulhat Európában az élelmiszer. A következő évek kulcskérdése, elüldözi-e Európa az állattartókat?
A legnagyobb európai termelői érdekképviseletek, a Copa és a Cogeca ugyanakkor a közös közleményben kifogásolták, hogy a dokumentum nem tartalmazza Brüsszel tervét a Közös Agrárpolitika (KAP) 2027-re tervezett reformjáról.
A képviseletek arra emlékeztettek, hogy az Európai Unió és az európai agrár- és élelmiszeripar egyik legnagyobb vívmánya a KAP, az agrártámogatási rendszer ugyanis garanciát jelent arra, hogy az EU-s ágazati szereplők annyi élelmiszert tudjanak előállítani, hogy az EU továbbra is a világ legnagyobb exportőre maradhasson, megőrizve az élelmezésben a szuverenitását, ami stratégiai érdek.
A Copa-Cogeca ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az EU hosszútávú pénzügyi keretéről, azaz a következő uniós költségvetési ciklusról élénk vita folyik, mivel
Brüsszel azt szeretné, ha a különböző finanszírozási területekre elkülönített források felhasználásáról – például kohéziós kassza, agrárpénzek – az egységes szempontrendszer szerint benyújtott nemzeti stratégiai tervek alapján központilag dönthetne.
Ez több problémát is felvet, ám a termelőket képviselő szervezetek szerint a legnagyobb probléma, hogy megszűnne az 1960-as évek óta kiválóan működő agrártámogatási rendszer, amelynek köszönhetően mérettől és tevékenységtől függetlenül az agrárium összes szereplője részesül a közvetlen termelési támogatásokból – ilyen például a területalapú támogatás – és a beruházásokat és a vidékfejlesztést ösztönző pályázati rendszer előnyeiből.
Jelenleg nem látjuk, mi a terve az Európai Bizottságnak az agrártámogatási rendszerrel így azt sem, hogy a most bemutatott elképzelésekre honnan lesz elegendő forrás
– fogalmazta meg a termelők félelmét a Copa-Cogeca.
Ezt is ajánljuk a témában
Brüsszel legfontosabb prioritása Ukrajna hosszútávú támogatása és a tagállamok mozgásterének csökkentése.
Az Európai Unió megalakulása óta a Közös Agrárpolitika elkülönítve tartalmazza a gazdálkodóknak és az élelmiszeripari vállalatoknak szánt támogatásokat. A költségvetési kerete a 2023 és 2027 közötti pénzügyi ciklusban 387 milliárd euró, azaz közel 156 ezer milliárd forint, ami több mint másfélszerese a magyar költségvetés bevételeinek. Az óriási elkülönített összeg ugyanakkor a geopolitikai válságok és a klímaváltozás miatt ezúttal sem bizonyul elegendőnek, ráadásul a keret nem rugalmas, vagyis az inflációt és más költségnövekedési tényezőket nem követ le. A bizottsági számítások szerint 62 milliárd euró a jelenlegi finanszírozási hiánya a KAP-nak.
A hatalmas agrárkasszára Brüsszel már régen szemet vetett, mivel az EU jelenlegi prioritása a védelmi és a biztonsági kiadások növelése, Ukrajna támogatása és az Egyesült Államoktól való függőség csökkentése. Az új, 2027-ben kezdődő költségvetési ciklusban ugyanakkor a tagállamoknak jelentősen növelniük kellene hozzájárulásukat, vagy más forrásból, újabb közös hitelből kellene előteremtenie pénzt az uniónak a megnövekedett kiadásokra, ám egyik lehetőséget sem támogatják egybehangzóan az uniós országok.
Brüsszel ráadásul arra hivatkozik, hogy a közvetlen támogatások, vagyis a termeléshez kötött és területalapú támogatások rendszere igazságtalan és a nagygazdaságoknak előnyös. Ezért felmerültek olyan tervek, hogy bizonyos célokhoz kötnék a támogatásokat és a biogazdaságoknak, valamint a kis- és közepes gazdaságoknak csoportosítanák át. Ezt ugyanakkor több uniós ország és a termelők is ellenzik, mivel az élelmezés-biztonság fenntartásához nem lehet csak a kisebb gazdaságokra hagyatkozni. A nagyüzemek pedig jelentős forrástól esnének el, így kénytelenek lennének csökkenteni a termelést. Az EU bővítése pedig további fejtörést okoz, mivel a KAP jelenlegi rendszere működésképtelen lesz, ha Ukrajna mégis csatlakozik a közösséghez.
Ezt is ajánljuk a témában
Csatát nyertek az európai gazdák, de a háborúnak még nincs vége.
A képviseletek arra szólították fel Brüsszelt, hogy hagyja meg a KAP rendszerét és növelje annak keretösszegét.
A most bemutatott agrár- és élelmiszeripari stratégia merőben eltér az előző Európai Bizottság bukott politikájától. Míg a 2020-ban ismertetett, Frans Timmermans bukott holland baloldali politikus nevéhez köthető, a Green Deal részeként bemutatott tervezet a mezőgazdasági termelést a klímaváltozás és a károsanyag-kibocsátás egyik legfőbb okozójaként mutatta be, addig a jelenlegi dokumentum már a környezet védelme és a globális élelmezés szempontjából nélkülözhetetlen tevékenységként tekint az ágazatra, megerősítve annak stratégiai jelentőségét.
Ezt a sokkal gazdabarátabb hozzáállást a termelők vívták ki azzal, hogy 2024 elején hónapokon keresztül demonstráltak az EU szinte összes tagállamában.
Az útlezárásokkal és a brüsszeli traktoros tüntetésekkel a termelők világos üzenetet küldtek Brüsszelnek: nélkülük nincs jó minőségű európai élelmiszer és azt követelték, ne őket büntessék a klímaváltozás miatt, amelynek ráadásul ők a legnagyobb közvetlen elszenvedői.
Nem elhanyagolható az sem, hogy az Eurobarométer felmérése szerint az unió lakosságának 94 százaléka fontosnak tartja a gazdák támogatását és nélkülözhetetlennek a tevékenységüket.
Az agrár- és élelmiszeripar jövőjét bemutató javaslat olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyet már régóta követelnek az európai gazdák és ezek összhangban vannak a Versenyképességi iránytűben megfogalmazott célokkal is.
A legfontosabb területek közé tartozik a generációváltás elősegítése. A cél – konkrét intézkedések nélkül – az, hogy a fiataloknak vonzóvá váljon az agrárpálya. Ez azért kulcskérdés, mert a közel 10 millió uniós termelőnek mindössze a 86 százaléka 40 évnél idősebb.
Magyarország élen jár a generációváltást segítő intézkedésekkel, mivel a gazdálkodás átadásáról külön törvény rendelkezik.
Szintén kiemelt cél, hogy a harmadik országokból érkező agrártermékeket megfeleltesse az EU a saját növényvédelmi, állatjóléti és fenntarthatósági szabályrendszerének. Ez azt jelenti, azok a gyártók és termelők importálhatnának élelmiszert az unióba, amelyek az előállítás során magukra érvényesnek tekintik az EU szabályozását, amely a világon a legszigorúbb élelmiszer-biztonsági normákat írja elő.
A dokumentum ugyanakkor úgy fogalmaz, a közösségnek törekednie kell a szigor globális érvényesítésére, de elismeri, ez nem lesz egyszerű feladat. Nem csak a nemzetközi, de a belső piacon is növelné a gazdák versenyképességét Brüsszel, a kereskedők erőfölényével szembeni szabályokkal és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmára vonatkozó irányelvek felülvizsgálatával.
Fontos eleme a tervezetnek a fenntarthatóság és az innováció előmozdítása, a 2040-ig meghatározott klímacélok elérése érdekében. A klímacélokkal kapcsolatos tervek most is nyugtalanítják a gazdákat, mivel az előző brüsszeli vezetés korábban olyan betarthatatlan szabályokat akart a termelőkre erőltetni, amelyek nem csak a termelést, de a gazdaságok jövedelmezőségét is komoly veszélybe sodorta.
Brüsszel az innováció részeként tekint az új géntechnológiák, azaz az NGT-k alkalmazására. Az NGT olyan géneljárást jelent, amely a klasszikus GMO-kkal ellentétben egy növény tulajdonságaiban úgy hoz létre változást, mutációt, hogy a módosítás során nem használják fel más növényfaj DNS-ét. A támogatók szerint ezzel csak felgyorsítják a természetes nemesítési eljárások időigényes, akár több évtizedes folyamatát. Ellenzői azzal érvelnek, hogy nem ismerjük az NGT-k egészségre és környezetre gyakorolt hatását és a technológia alkalmazása gyakorlatilag ellenőrizhetetlen.
Az uniós szabályozás jelenleg az új technológiákkal módosított fajtákat is a GMO-kkal azonosan szabályozza, azaz termesztésüket uniós engedélyeztetési eljárás előzi meg, ami egy hosszadalmas és bürokratikus procedúra. Azok a tagállamok, amelyek nem engedélyezik a GMO-kat – például Magyarország – korábban tiltakoztak az NGT-k laza szabályozása ellen. Hazánk ráadásul az alaptörvényben is rögzíti a GMO-mentességet, amivel így ellentétes lenne Brüsszel korábbi NGT-javaslata.
Mindezeket figyelembe véve is fejtörést okoz az NGT-k szabályozása, mivel a túlzott szigor újabb versenyhátrányt jelenthet az Egyesült Államokkal, Kínával és Nagy-Britanniával szemben, ahol komoly kutatások zajlanak a technológiák széleskörű mezőgazdasági alkalmazásáról.
Ezt is ajánljuk a témában
Új géntechnológiák: az ügy, amiben azonos álláspontot képvisel Ausztria, Magyarország és az európai baloldal.
A Versenyképességi iránytűvel összhangban a brüsszeli célok között szerepel a gazdák adminisztrációs terheinek érdemi csökkentése, valamint a kis- és közepes gazdaságok nehéz finanszírozhatóságának kérdése. A kisebb méretű gazdaságokat nem szívesen hitelezik a bankok, mivel magas kockázatot és alacsony megtérülést feltételeznek.
Ezt is ajánljuk a témában
Ursula von der Leyen terve aligha hozza el a versenyképességi fordulatot, ugyanakkor több ígéretes javaslatot is tartalmaz.
A dokumentum kiemeli, hogy az uniós és nemzeti szakpolitikákat jobban össze kell hangolni, a folyamatot pedig egy új intézmény, az Európai Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Tanács felügyelné.
A javaslat ezért olyan elemeket is tartalmaz, amelyek nagyobb beleszólást tennének lehetővé Brüsszel számára a tagállamok szabályozásába, noha az agrárium szabályozása összességében uniós hatáskörbe tartozik néhány kivételtől eltekintve. Központi felügyelet alá vonná Brüsszel a termőföldekkel kapcsolatos tranzakciókat, valamint a mezőgazdasági és természetvédelmi területeket is monitorozná.
A részletekről egyelőre kevés információ látott eddig napvilágot, de feltételezhető, hogy Magyarországot ismét arra kényszerítené az EU, hogy megnyissa földpiacát a külföldiek és a jogi személyek előtt. Jelenleg a nagyüzemek és a külföldi befektetők a szabályok betartásával nem juthatnak termőföldhöz Magyarországon.
A hazai szigor fenntartása azért kiemelten fontos, mert a kelet-európai uniós tagállamokban a termőföldek ára jóval alacsonyabb, mint a nyugati országokban. Éppen ezért a tőkeerős külföldi befektetőknek óriási üzletet jelentene a földek felvásárlása, valamint az árak befolyásolása.
A következő évek stratégiai irányait kijelölő bizottsági dokumentumot annak életbelépéséhez jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is.
A brüsszeli javaslatból kikerült a stratégiai párbeszéd során nagy vihart kavart elvárás:
úgy tűnik, az EU már nem akarja rákényszeríteni a lakosságra, hogy kevesebb húst fogyasszon és előnyben részesítse a növényi fehérjeforrásokat.
Az állattartók látszólag fellélegezhetnek, ám összességében az egész európai mezőgazdaságot fenyegeti az EU bővítése, elsősorban Ukrajna óriási, világelső hozamokat produkáló agrártermelése miatt. Noha a stratégia nem említi külön Ukrajnát, ám egy szövegrészben említést tesz arról, hogy „a bővítés komoly kihívás elé állítja az unió mezőgazdasági termelését, de a nehézségek egyben a változás lehetőségét jelentik.”
Nyitókép: Nick Dolding/Getty Images