Érvei között szerepel a megújuló energiaforrásoktól való függés: a nap- és szélerőművek működése időjárásfüggő, amely magában hordozza a német szaknyelvben csak „dunkelflaute” néven ismert jelenséget, vagyis a sötét szélcsendet.
A nap és a szél nem küld számlát, ez igaz lehet. De csak bizonyos időpontokban szolgáltatnak.”
Ilyenkor hiányzik az ország energiaellátásából a napelemek és a szélkerekek által megtermelt áram, s ilyenkor a fogyasztók a közhálózatokról igyekeznek fedezni aktuális szükségleteiket, a megugró kereslettel pedig a piaci árak is elszaladhatnak egy időre. Arról nem beszélve, hogy az energiahiányt Berlin külföldről, illetve az igencsak környezetkárosító szénerőművekből nyert energiával pótolja.
Spehr másik érve a vélt és valós gazdasági következmények: magas energiaköltségek az ipart más országokba kényszerítik, a háztartásoknak pedig nehézségeket okoznak. A szerző megjegyzi, a jelenlegi rendszer nem ösztönzi a befektetőket arra, hogy az energiaellátás stabilitását is garantálják.
„A sötét szélcsend miatt most már mindenki megértette: az úgynevezett »Energiewende«* kudarcot vallott – summáz Michael Spehr. –
Külföldi segítség és szénalapú villamosenergia-termelés nélkül nem működünk.
Németország a forgalommal szembe megy az energiapolitikai autópályán.” A FAZ szerzője természetesen változtatásokat sürget, mert különben „végül kialszik a fény”.