De nem megy. Alkalmi bunkósbot a pápa is, a macska rúgja meg, ahogy bunkósbot a Szentírás, Szent István Intelmei, meg bármi, amit valaha papírra vetett Deák, Madách, Petőfi.
Vagy Petrovics. Mert neki már a neve is bunkósbot, ugye.
„A jó pásztor nem rabló és nem tolvaj” – idézi a római pápát Mesterházy Attila. Piff, már csattan is a bunkó állítólagos fideszes oligarchák fején. „Az ember nem attól lesz nagy, hogy mások fölé emelkedik, hanem attól, hogy másokhoz leereszkedik” – küldi tovább a bunkót, bimm, s az Országház kétharmada már húzódna jobbra tőle, amikor Gyöngyösi Márton szeretetlovag a rá jellemző módon száznyolcvan fokot fordul a bottal, s másik orcájukra vág még egy pápai idézettel, dirr. „Aki keresztény, nem terjeszthet hamis híreket és gyűlöletet” – reccsenti meg a honatyai arcokat,
s hogy egy fél ütés se tévedjen el, durr, hozzáteszi: „az álkeresztény fideszes politikusok figyelmébe.”
Eközben Hadházy Ákost a miniszterelnöki bársonyszékhez fújják szelíd nyugati szelek, s már idéz is, puff: „a 27 nemzetet tömörítő EU számára, amely a népek közötti hidakra épül, szükséges mindegyikük hozzájárulása, anélkül, hogy ez bármelyikük egyediségét csorbítaná. Olyan Európára gondolok, amely nem válik a részei túszává, és az önmagára hivatkozó populizmus áldozatává” – csattan bunkója a vétógomb fölött megremegő Orbán Viktor állkapcsán. Sakk-matt, bumm.