A kémhőlégballonos kémkedés bevett gyakorlat az amerikai és a kínai részről is, a ballonok pontosabb felderítő eszközök, mint a kémműholdak. Hol tart Kína a kémtechnológia és a haditechnika fejlesztésében, illetve a kiberhadviselésben? A biztonságpolitikai szakértő beszélt erről a Mandiner Világrend adásában.
A Dél-Karolina fölött lelőtt ballon hasonlított azokhoz a léggömbökhöz, amelyeket Dél-Korea és Japán fölött észleltek az elmúlt két évben. A 27 méter hosszúságú, kínai gyártmányú eszköz eddig megtalált részeinek
– kezdte elemzését Világrend című műsorunkban Somkuti Bálint. Mint mondta, az 1950-es években volt a ballonos hírszerzésre próbálkozás: az Egyesült Államokban tengeralattjárókról is engedtek fel kémléggömböket, de akkor még a kezdetleges technológia miatt volt egy kockázat, hogy a szerkezet idegen kézbe kerülése esetén az általa készített fényképek elvesznek.
„A kémkedés folyamatosan működik; ahogy Angela Merkel telefonját is lehallgatták, nem kizárt, hogy a kémhőlégballonos kémkedés is bevett gyakorlat mindkét félnél” – folytatta a szakértő, majd hozzátette: a kémhőlégballonok pontosabb felderítő eszközök, mint a kémműholdak – utóbbiak ugyanis a Földtől 500-600 kilométerre helyezkednek el, és csak ideális körülmények között képesek jó minőségű felvételeket készíteni, a léggömbbel viszont pontosabb felvételeket tudnak készíteni, és korlátlan ideig ott tud tartózkodni egy objektum felett.
Somkuti Bálint
Az amerikai radarrendszernek elvileg észlelnie kellett volna, hiszen egy nagyon nagy méretű tárgyról volt szó, de mégsem észlelte. Ennek Somkuti Bálint szerint két oka lehet. Az egyik, hogy nagyon lassan haladt – márpedig a modern radarrendszerekbe be van építve egy szűrő, amely
mert azok lehetnek elszabadult léggömbök, egy madárraj és így tovább. A másik ok pedig az, hogy ezek az eszközök nagyon magasan repülnek, 30 kilométeres magasságban, így nem jelentenek fenyegetést, ezért nem is követik őket.
Ráadásul van egy joghézag a nemzetközi jogrendben – hívta fel a figyelmet a szakértő –: az űrre vonatkoznak az űrhasználatra vonatkozó nemzetközi megállapodások, de a nemzetközi jog nem szabályozza, hogy milyen magasságtól számít szuverén légtérnek a légkör. Ezt használják ki a kémkedési célú szerkezetek – a légteret 9-10 kilométer magasságig figyelik, ezen felül 10-12 kilométer között repülnek a polgári légi járatok, afölött a katonai repülőképek, a 15 kilométer fölötti magasságban pedig nem nagyon szokott semmi repülni.
A kínai szerkezet 18 ezer méter magasságban Alaszka, majd Kanada fölött haladt el, és az amerikai Montana állam fölött észlelték először, már szabad szemmel – a kémléggömb napokig kerenghetett
Ha a szolgálati magasságában maradt volna, nem vették volna észre lentről. Éppen amiatt Somkuti úgy vélte, „ez egy üzenet volt a kínaiak részéről, hogy „Hello, képesek vagyunk itt tartózkodni””. Egyelőre nem teljesen bizonyított, hogy valóban katonai célú kínai léggömb volt, az adott állam felségjelzése és az azonosító szám ismeretében lehetne erre egyértelmű igennel válaszolni, de a jelekből ítélve vélhetően az volt.
Az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója elmondta, egy Popular Mechanics nevű, technikai újításokkal foglalkozó szaklapban 2021-ben megjelent egy cikk, amelyben az olvasható, hogy
– ezen szerkezet ballon részét a felhajtóerőt termelő, légzsákszerű textilanyagból készítik, amely áttetsző, nem veri vissza fényt, a gondolában függesztett felszereléseket pedig lopakodó technológiával, radarsugár-elnyelő képességgel látják el.
A kínai külügyi szóvivő állításai, miszerint az elmúlt egy évben tíz amerikai kémhőlégballon hatolt be a kínai légtérbe, Somkuti szerint vélhetően igaz állítás, mert a hitelességüket komolyan aláásná, ha csak bemondtak egy számot, de nem tudják utólag igazolni – a szakértő szerint biztos, hogy az állítás mögött van bizonyítékuk.
A biztonságpolitikai kutató azt tartja problémásnak, hogy „az amerikai végül lelőtték a léggömböt, amely nem követett el semmit, és ezzel veszélyes precedenst teremtettek, mert innentől kezdve elindulhat a léggömbvadászat.
Olyan eszközök is áldozatául válhatnak a hisztériának, amelyek nem feltétlenül katonai célúak”.
A négy lelőtt objektum közül az utóbbi kettő ilyen lehetett, akár elszabadult meteorológiai léggömbök is.
Mindig izgatta a szakértők fantáziáját az időről időre felbukkanó azonosítatlan repülő tárgyak – az, hogy miként repülnek, mit végeznek repülés közben. Az amerikai hadsereg civil szervezetek nyomására egyre több megfigyelést hoz nyilvánosságra. Somkuti Bálint két, az amerikai haditengerészet által rögzített esetet hozott fel példaként a beszélgetésben.
Az egyik 2017-ben történt: egy helikopter méretű hengeres tárgy perceken keresztül lebegett egy amerikai hadihajó felett – a hadihajó nem reagált erre agresszívan, csak megfigyelte, fotókat és videókat készített a jelenségről. A másik egy hadgyakorlaton történt, ahol repülőgép-hordozók is részt vettek. Egy F-18-as vadászgépet felküldtek egy repülő tárgy után, amely
leszállt a tengerre, és a tenger alatt folytatta az útját.
Minden katonai nagyhatalom kifejleszthetett már olyan repülési módokat, repüléstechnikai újításokat, amelyekről esetleg a többi hatalom hírszerzése sem tud – magyarázta a szakértő.
Kína egy átgondolt, fokozatos haderőfejlesztést hajt végre, egy egyre határozottabban, nyíltabban képviseli az érdekeit – folytatta Somkuti, példákat hozva erre: a napokban Fülöp-szigeteki hajó legénységét lézerfegyverrel figyelmeztették, a Dél-kínai-tengeren katonai bázisokat építenek korallzátonyokon, modern haditechnikai eszközöket telepítenek oda, olyan buborékokat hoznak létre, amelyeket adott esetben össze lehet kötni egy egységes védelmi rendszerré. „Két ilyen szigetlánc van, a külső már más államok felségvizein fekszik, és mivel ezen államok nincsenek erőegyensúlyban Kínával, amerikai hadihajók szoktak arra navigálni, hogy jelezzék a felségvizek határát” – fogalmazott az MCC kutatója.
Arra a kérdésre, hogy ezek a kóstolgatások mikor robbanhatnak ki egy fegyveres konfliktusban, Somkuti Bálint azt válaszolta: Kína egy terjeszkedő hatalom, így benne van a pakliban, hogy
„előbb vagy utóbb összeütközik a hegemónnal, az Egyesült Államokkal”,
„a világ egyre inkább a tárgyalásos rendezések felől a fegyveres konfliktusok felé halad”.
A modern háborúkban már a műholdas technológiák dominálhatnak, a világűrből számtan módon meg lehet bénítani az ellenfelet, így egy háború a nagyhatalmak között feltehetően úgy indulna, hogy kibertámadás érné a földi hálózatokat és a műholdakat.
„A kiberhadviselés óriási előnye, hogy nem a fizikai síkon zajlik, nincsenek kézzelfogható nyomok, ami pedig marad, azt könnyű letagadni” – hívta fel a figyelmet Somkuti, hozzátéve, hogy az eddigi legemlékezetesebb kínai kémakció egy évtizeddel ezelőtt az amerikai F-35-os tervrajzának az ellopása volt. „Sokkal egyszerűbb a know-how-t ellopni, mint azt kifejleszteni” – mondta a biztonságpolitikai szakértő, leszögezve, hogy a kémtevékenység a hadviselés meglehetősen láthatatlan része.
***
A Mandiner Világrend vendége Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója volt.
Az adás itt tekinthető meg:
Nyitókép: Február elsején készített fotó a lebegő kínai léggömbről a montanai Billings közelében (forrás: Chase DOAK / AFP)
A vételi szándék ennél világosabb nem is lehetne Trump részéről, a jelenlegi tulajdonos azonban óvatosan nemet mond Grönland eladására. De mi történik, ha befut a konkrét árajánlat is? Mennyit érhet valójában Grönland szigete?
Minden megváltozhat rövid időn belül.
Hát nem elvették a jogaikat? Nem megfosztották őket valamitől? Miért nem égetnek zászlókat?
A Starlink projekt technológiai áttörésnek tűnik, de Kína szerint komoly nemzetbiztonsági fenyegetést is jelent.
A legjelentősebb német autógyár radikális költségcsökkentés mellett döntött.
A múlt és a jövő kérdései súlyos teherként nehezednek a keleti szomszédaink kollektív tudatára.
2 éve hunyt el Tamás Gáspár Miklós.
Még a nyolcvanas években, talán Hofi vagy más tévéképernyőre engedett tréfamester mondta viccesen, amikor a homoszexualitás valahogy szóba került, hogy addig nincs baj, amíg nem lesz kötelező.
