Bárkinek IS több víziója van Budapestről, mint a főpolgármesternek – ez a Lánchíd-ügyben gyönyörűen látszik

Karácsony Gergelyék „előástak” egy nem is olyan régi videót, amiben Magyarország egyik vezető közlekedés-politikusa, a kormányközelinek tartott Vitézy Dávid kifejti (nemrég még a jelenlegi kormányzat közlekedéspolitikáért felelős államtitkára), ő is abban bízik, amit a Városházán hallani szeretnének, vagyis hogy a Lánchíd autómentessége a felújítást követően is fennmaradhasson.

Most tegyük félre azt az egyébként valóban nem elhanyagolható emberi, szakpolitikai gesztust, hogy

Márpedig a szerződés vonatkozó része imigyen rendelkezik: „A Dél-Buda és a pesti belváros elsődleges kapcsolatát biztosító közlekedési tengely legfontosabb elemét jelentő, a gyalogos-kerékpáros, a közösségi közlekedés és a gépjárműforgalom által egyaránt használt Lánchíd felújítását a Fővárosi Önkormányzat a híd lehető legrövidebb ideig tartó lezárása, és a műszakilag lehetséges leggyorsabb ütemezése mellett valósítsa meg, továbbá fenntartja annak szükségszerűségét, hogy a felújítással érintett közúti szakaszon a gépjárműforgalom teljes vagy részleges korlátozása ne haladja meg a 18 hónap időtartamot.”

Sokkal fontosabb az, amire Vitézy Dávid is utal az „előásott” videóban, hogy a Lánchíd autómentesítéséről akkor lehet beszélni, ha ezalatt az idő alatt meggyőződtek arról, hogy az a város közúti forgalmára milyen hatással van.

Ami ezidáig nem történt meg. (Pontosabban bizonyos követetkezmények ismertek, de erre még visszatérünk!)

Erre persze azt mondja a főpolgármester, nincs is még itt verdikt, nem kell előre aggódni, mert „a Lánchíd végleges forgalmi rendjéről 2023 első félévében születik döntés a budapestiek véleményének kikérésével”. De ez az utólagos referendum – igaz, a forma sem ismert – sem helyettesítheti azokat a mulasztásokat, amiket Karácsonyék mostanáig elkövettek.

(Tudják ezt a Városházán is, hiszen a saját maguknak megszabott határidő is bőven korábbra szólt, talán még túl koránra is.)

Részlet a 2020. januári 29-i közgyűlési előterjesztésből:

Mit kellett volna akkor tenni?

Például hatástanulmányokat készíteni, konzultálni, egyeztetni az érintettekkel, hiszen a Lánchíd kiemelt szerepe Budapest közlekedési rendszerében tény, vagy ahogy a forrásbiztosító kormányhatározat is leszögezi, ez „Dél-Buda és a pesti belváros elsődleges kapcsolatát biztosító közlekedési tengelye”.

„Ez a 18 hónap (pedig) bőven elég arra, hogy lássuk, a város közúti forgalmára (a felújítás) milyen hatással van. És hogy a Lánchíd autómentesítése megtartható-e” – ezt már Vitézy mondta, arra utalva, hogy ez az időszak (illetve a rekonstrukció büdzséje) bőven elegendő lett volna arra,

Tehát hogy meggyőzték a „károsuló” rétegeket arról, hogy van más út! Nem történt meg. Most pedig már lehet, késő.

Karácsony tett egy szívességet a Fidelitasnak, de ezzel el is felejtette a kampányígéreteit

Nem úgy, ahogy ígérte (gyalogos-, kerékpárosbarát közterek kialakítása). Pláne nem annyiért, amennyiért lehetett volna (öt milliárd forinttal drágábban). De a Lánchíd-projekt részeként elkészült a Clark Ádám téri körforgalom. Örül viszont a baloldali főpolgármester, mert tavasszal lesz hova például petúniákat, büdöskéket ültetni, így a Fidelitasnak sem kell többé aggódnia a virágok állapotáért.

Örülhet mondjuk a kerékpáros, hogy már nem a gyalogosok között, pláne nem a járdán, hanem

Mit lát viszont az az autós, aki nem pusztán kedvtelésből ül nap, mint nap a volán mögé, pöfékel a belváros közepén, hogy eljusson A pontból B pontba? Azt, hogy elkészült az útpálya, felfestésre kerültek a fogalmi sávok, de mégsem lehet rá felhajtani; ellenben bizonytalanság van, szavazás is lesz valamikor, úgy a következő hat hónapban, de hogy lesz-e számára Lánchíd, csak a Városházán tudják megmondani. Vagy még ott sem. Igaz, eddig sem szólt hozzájuk senki.

Minden a budapestiek feje felett dől el.

Mit lehetett volna még tenni?

Felkészülni és felkészíteni, megfelelően kommunikálni, alternatív útvonalat javasolni, világos vízióval előállni, esetleg netán partnernek lenni a belváros forgalmát ötvenötezer gépjárművel tehermentesítő Galvani híd előkészítésében.

(A BKK saját számai tökéletesen mutatják, hogy nőtt a budapesti hidak forgalma a Lánchíd lezárásával. Ami objektív következmény.)

Világosan látszik, hogy a többletforgalom a külső kerületekben érhetők tetten (vagyis nem a Belvárosban), ott, ahol az átkelők száma egyébként is hiányos. A dugók hamarabb jelentkeznek, így annak érzete is nagyobb.

Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára nyilatkozta azt a napokban, hogy „a főváros közlekedésében szükség van egy új egyensúlyra, amelynek egyik feltétele a hiányzó északi és déli peremhidak (Aquincumi, Galvani) és a hozzájuk tartozó külső körúti elemek megépítése, amelynek eredménye: közvetlen kapcsolat a külső városrészek között, rövidebb utazások, a belvárosi forgalom jelentős csökkentése (napi nyolcvanezer autó)”.

Világos vízió.

csak csendben elvégezni azt a feladatot, amit még csak nem is maguknak kell kitalálni, csak a „másikat” nem akadályozni.

„Mindenki végezze el a feladatát. A kormány a megfelelő műszaki kialakítással tervezteti és építi meg az infrastruktúrát. A főváros kidolgozza és a híd átadásának napján bevezeti a szükséges forgalomcsillapító intézkedések komplex rendszerét. Az érintett kerületek pedig megalkotják a híd és az új körút mentén elterülő városrészek élhető jövőképét” – ezt is Vitézy mondta például a Galvani híd kapcsán, arra utalva, hogy a Városházán nem csináltak mást, minthogy másfél éven keresztül blokkolták a híd tervezését.

Ennek köszönhetően most ott tartunk, hogy ugyan jogerősek az építési engedélyek, de az sem a kormánynak, sem a fővárosnak nem prioritás. Hiba. Az autós számára pedig még csak felkínált, világos perspektíva sincsen, marad tehát a dugó. Persze, ismerjük Karácsony erre vonatkozó javaslatát, „akinek nem tetszik a dugó, menjen gyalog”. Igaz, jelenleg még a Lánchídon azt sem lehet, ami egy igazi magyar hungaricum, ahogy arra a miniszterelnök is utalt sajtótájékoztatója keretében.

Mit kellene akkor tenni?

Tervezni, konzultálni, világos vízióval rendelkezni és építkezni. Rádöbbenni arra, hogy a forgalomcsökkentést nem lehet pusztán impulzuspolitikával, egy híd lezárásával elérni.

Hosszútávban és koncepcionálisan kell gondolkodni, mint arra Gyulainé Tóth Zsuzsanna, az Autóklub jogi és érdekvédelmi bizottságának alelnöke is utalt. A közlekedéspolitikai vagdalkozások nem csökkentik a közlekedő kasztok közötti ellentéteket, épp ellenkezőleg: növelik. Kerékpársávok esetében már láthattuk.

A Főváros most ugyanazt a hibát követi el, mint a kerékpársávok esetében,

Sokan hittük, hogy az egyébként szakpolitikára, közösségi tervezésekre, társadalmi konzultációkra oly nagy hangsúlyt fektető baloldali városvezetéstől ennél többre telik.

Tévedtünk.

(Megjegyzés: közel sem biztos, hogy egy, a Lánchíd autómentessége ügyében kiírt szavazás azt az eredményt hozná ezek után, amiben Karácsonyék reménykednek. Alighanem ezért is tapasztalható a ködösítés a Városháza részéről.)

Nyitókép: Facebook