Sokan hittük, hogy az egyébként szakpolitikára, közösségi tervezésekre, társadalmi konzultációkra oly nagy hangsúlyt fektető baloldali városvezetéstől ennél többre telik. Tévedtünk. Nagy Gábor írása.
Karácsony Gergelyék „előástak” egy nem is olyan régi videót, amiben Magyarország egyik vezető közlekedés-politikusa, a kormányközelinek tartott Vitézy Dávid kifejti (nemrég még a jelenlegi kormányzat közlekedéspolitikáért felelős államtitkára), ő is abban bízik, amit a Városházán hallani szeretnének, vagyis hogy a Lánchíd autómentessége a felújítást követően is fennmaradhasson.
Most tegyük félre azt az egyébként valóban nem elhanyagolható emberi, szakpolitikai gesztust, hogy
Márpedig a szerződés vonatkozó része imigyen rendelkezik: „A Dél-Buda és a pesti belváros elsődleges kapcsolatát biztosító közlekedési tengely legfontosabb elemét jelentő, a gyalogos-kerékpáros, a közösségi közlekedés és a gépjárműforgalom által egyaránt használt Lánchíd felújítását a Fővárosi Önkormányzat a híd lehető legrövidebb ideig tartó lezárása, és a műszakilag lehetséges leggyorsabb ütemezése mellett valósítsa meg, továbbá fenntartja annak szükségszerűségét, hogy a felújítással érintett közúti szakaszon a gépjárműforgalom teljes vagy részleges korlátozása ne haladja meg a 18 hónap időtartamot.”
Sokkal fontosabb az, amire Vitézy Dávid is utal az „előásott” videóban, hogy a Lánchíd autómentesítéséről akkor lehet beszélni, ha ezalatt az idő alatt meggyőződtek arról, hogy az a város közúti forgalmára milyen hatással van.
Ami ezidáig nem történt meg. (Pontosabban bizonyos követetkezmények ismertek, de erre még visszatérünk!)
Erre persze azt mondja a főpolgármester, nincs is még itt verdikt, nem kell előre aggódni, mert „a Lánchíd végleges forgalmi rendjéről 2023 első félévében születik döntés a budapestiek véleményének kikérésével”. De ez az utólagos referendum – igaz, a forma sem ismert – sem helyettesítheti azokat a mulasztásokat, amiket Karácsonyék mostanáig elkövettek.
(Tudják ezt a Városházán is, hiszen a saját maguknak megszabott határidő is bőven korábbra szólt, talán még túl koránra is.)
Például hatástanulmányokat készíteni, konzultálni, egyeztetni az érintettekkel, hiszen a Lánchíd kiemelt szerepe Budapest közlekedési rendszerében tény, vagy ahogy a forrásbiztosító kormányhatározat is leszögezi, ez „Dél-Buda és a pesti belváros elsődleges kapcsolatát biztosító közlekedési tengelye”.
„Ez a 18 hónap (pedig) bőven elég arra, hogy lássuk, a város közúti forgalmára (a felújítás) milyen hatással van. És hogy a Lánchíd autómentesítése megtartható-e” – ezt már Vitézy mondta, arra utalva, hogy ez az időszak (illetve a rekonstrukció büdzséje) bőven elegendő lett volna arra,
Tehát hogy meggyőzték a „károsuló” rétegeket arról, hogy van más út! Nem történt meg. Most pedig már lehet, késő.
Örülhet mondjuk a kerékpáros, hogy már nem a gyalogosok között, pláne nem a járdán, hanem
Mit lát viszont az az autós, aki nem pusztán kedvtelésből ül nap, mint nap a volán mögé, pöfékel a belváros közepén, hogy eljusson A pontból B pontba? Azt, hogy elkészült az útpálya, felfestésre kerültek a fogalmi sávok, de mégsem lehet rá felhajtani; ellenben bizonytalanság van, szavazás is lesz valamikor, úgy a következő hat hónapban, de hogy lesz-e számára Lánchíd, csak a Városházán tudják megmondani. Vagy még ott sem. Igaz, eddig sem szólt hozzájuk senki.
Minden a budapestiek feje felett dől el.
Felkészülni és felkészíteni, megfelelően kommunikálni, alternatív útvonalat javasolni, világos vízióval előállni, esetleg netán partnernek lenni a belváros forgalmát ötvenötezer gépjárművel tehermentesítő Galvani híd előkészítésében.
(A BKK saját számai tökéletesen mutatják, hogy nőtt a budapesti hidak forgalma a Lánchíd lezárásával. Ami objektív következmény.)
Világosan látszik, hogy a többletforgalom a külső kerületekben érhetők tetten (vagyis nem a Belvárosban), ott, ahol az átkelők száma egyébként is hiányos. A dugók hamarabb jelentkeznek, így annak érzete is nagyobb.
Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára nyilatkozta azt a napokban, hogy „a főváros közlekedésében szükség van egy új egyensúlyra, amelynek egyik feltétele a hiányzó északi és déli peremhidak (Aquincumi, Galvani) és a hozzájuk tartozó külső körúti elemek megépítése, amelynek eredménye: közvetlen kapcsolat a külső városrészek között, rövidebb utazások, a belvárosi forgalom jelentős csökkentése (napi nyolcvanezer autó)”.
Világos vízió.
csak csendben elvégezni azt a feladatot, amit még csak nem is maguknak kell kitalálni, csak a „másikat” nem akadályozni.
„Mindenki végezze el a feladatát. A kormány a megfelelő műszaki kialakítással tervezteti és építi meg az infrastruktúrát. A főváros kidolgozza és a híd átadásának napján bevezeti a szükséges forgalomcsillapító intézkedések komplex rendszerét. Az érintett kerületek pedig megalkotják a híd és az új körút mentén elterülő városrészek élhető jövőképét” – ezt is Vitézy mondta például a Galvani híd kapcsán, arra utalva, hogy a Városházán nem csináltak mást, minthogy másfél éven keresztül blokkolták a híd tervezését.
Ennek köszönhetően most ott tartunk, hogy ugyan jogerősek az építési engedélyek, de az sem a kormánynak, sem a fővárosnak nem prioritás. Hiba. Az autós számára pedig még csak felkínált, világos perspektíva sincsen, marad tehát a dugó. Persze, ismerjük Karácsony erre vonatkozó javaslatát, „akinek nem tetszik a dugó, menjen gyalog”. Igaz, jelenleg még a Lánchídon azt sem lehet, ami egy igazi magyar hungaricum, ahogy arra a miniszterelnök is utalt sajtótájékoztatója keretében.
Tervezni, konzultálni, világos vízióval rendelkezni és építkezni. Rádöbbenni arra, hogy a forgalomcsökkentést nem lehet pusztán impulzuspolitikával, egy híd lezárásával elérni.
Hosszútávban és koncepcionálisan kell gondolkodni, mint arra Gyulainé Tóth Zsuzsanna, az Autóklub jogi és érdekvédelmi bizottságának alelnöke is utalt. A közlekedéspolitikai vagdalkozások nem csökkentik a közlekedő kasztok közötti ellentéteket, épp ellenkezőleg: növelik. Kerékpársávok esetében már láthattuk.
A Főváros most ugyanazt a hibát követi el, mint a kerékpársávok esetében,
Sokan hittük, hogy az egyébként szakpolitikára, közösségi tervezésekre, társadalmi konzultációkra oly nagy hangsúlyt fektető baloldali városvezetéstől ennél többre telik.
Tévedtünk.
(Megjegyzés: közel sem biztos, hogy egy, a Lánchíd autómentessége ügyében kiírt szavazás azt az eredményt hozná ezek után, amiben Karácsonyék reménykednek. Alighanem ezért is tapasztalható a ködösítés a Városháza részéről.)
Nyitókép: Facebook
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A Vekker legújabb adásában, Húsvéthétfőn egy rendhagyó, lélekemelő beszélgetéssel várja Önöket Gyürky Enikő, vendégével Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel. Az ünnep kapcsán a kiengesztelődés fontosságáról és a mindannyiunkban ott rejlő békéről mesél Csaba testvér, aki szerint a szeretet a legfőbb világformáló erő.
Kijöttek a legfrissebb adatok: Magyarország szárnyal, kiderült, miért irigykednek hazánkra az egész Európai Unióban.
Húsvétvasárnap délután két órakor ünnepélyes keretek között nyitja meg kapuit a főváros egyik legfontosabb jelképe, a teljesen megújult Citadella.
A főpolgármesternek nem sikerült megbirkózni a téli hóhelyzettel, és a kátyúk ezreivel sem. Karácsony Gergely vezetése óta a fővárosban élők naponta szembesülnek a balliberális városvezetés hozzá nem értésével.
A Tisza eltörölné a védett benzinárat, a rezsicsökkentést, évi 1,5 millió forintba és 20 százalék feletti inflációba fájna minden magyarnak Magyar Péterék terve. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Szijjártó Péter lakossági fórumán jártunk. Riportunk.
Be kellene tartani az EU-val kötött szerződést, mely szerint kötelesek vagytok Szlovákia és hazánk irányába átengedni az orosz kőolajat.
80 percet kapott a magyar csatár a rangadón.
