Somogyi Péter agykutató szomorú esete a vallással, a bolsevik diktatúrával és Orbán Viktorral

A hangsúlyosan Oxfordban élő Somogyi nemrég nekiment Freund Tamás agykutatónak. Somogyi szerint Freund – mint az MTA elnöke – feudális módon szolgálja ki a hatalmat, már pusztán a pozíciójából fakadóan is, az akadémikusok pedig több százezres tiszteletdíjat kapnak, szerinte úgyszintén a hatalom kiszolgálásáért: „támogatják a hatalmat, és ezért egyénileg hasznot húznak”. Mint írja, „az Akadémia elnöke, Freund Tamás, aki a tanítványom volt, ugyancsak istenhívő ember, ez rendben is van. A hit azért alakult ki, hogy a szorongást csökkentse. Az ember akkor tud a jövőn gondolkodni és családot alapítani, ha nem szorong.”

Somogyi úgy véli, Freund kreacionista. Sőt: „amikor azt hirdetik, hogy a hit a jövő felé mutató út, ahogyan Freund Tamás teszi a 16 ezres akadémiai köztestület nevében, akkor visszahúzza az országot, a süllyesztőbe viszi a népet. Ez ellen fel kell lépni.” Freund erre azzal válaszolt, hogy Somogyi istenhithez való viszonyulása bolsevik jellegű, utóbbi szerint azonban „a bolsevizmus kifejezés szó szerint és átvitt értelemben többségi uralmat és diktatúrát jelent”, és a magyarországi államberendezkedés az, ami „nem tükrözi a választói akaratot (...), mi ez, ha nem a bolsevizmus tökéletes, tankönyvi példája?”

Értelmetlen bolsevikozás

A magyarországi „államberendezkedés” parlamenti képviseleti demokrácia. Az államberendezkedés más, mint az, hogy épp ki kormányoz; szerte a nyugati világban a választók négyévente nem az államberendezkedésről döntenek, hanem arról, hogy azon belül ki fog kormányozni. Vehetjük ezt persze flegma fogalmazásnak is Somogyi részéről.

Somogyi azt mondja, hogy a bolsevizmus átvitt és valódi értelemben is többséget jelent, de itthon nem a választói akarat győzedelmeskedett, ezért a bolsevizmus tökéletes példájával van dolgunk. Hát én ezt nem értem. Vagy a Qubit foglalta össze félreérthetően a fizetős ÉS-interjút, vagy itt valami hibádzik. A bolsevizmus többségi diktatúrát jelent, de itthon szerinte nem a többség akarata győzött, akkor hogy lehet itthon bolsevizmus? Nem épp annak az ellentétéről van szó Somogyi logikája szerint? És ha egy demokráciában a többség által választott kormány van uralmon, akkor bolsevizmus van?

Az egész értelmetlen baromság, a bolsevikok a diktatúra hívei voltak, nem a demokráciájé, felesleges a kifejezés szó szerinti értelmén rugózni, inkább a történelmi bolsevikok eszméit és cselekedeteit kell alapul venni. Az egész bolsevikozás méltatlan. 

Többségi akarat 2022-ben

A helyzet akkor is az, hogy a viszonyok tükrözik a választói akaratot, azok az erők kormányoznak ugyanis, amelyek a több szavazatot kapták. Ráadásul magyar viszonyok közt viszonylag nagy felhatalmazással. 1990 óta a magyar részvételi adatok 56,3-70,5 százalék között mozognak, a 2022-es 70,21 százalék a harmadik legmagasabb, alig elmaradva a legmagasabbtól. Az OECD-átlag 65 százalék. Áprilisban 3155 szavazókörzetből 3117-ben nyert a Fidesz-KDNP, és 38-ban az ellenzék. Van kérdés?

Lehetséges, hogy Somogyi arra utalt, hogy a Fidesz 54 százalékos listás támogatottsággal nyerte el a parlamenti helyek 68 százalékát. Ez igaz, csakhogy 2010-ben, a régi választási rendszerben ugyancsak 68 százaléknyi parlamenti széket szerzett – 52 százaléknyi listás hellyel. Mondok jobbat:

Ugyanis mind a régi, mind az új választási rendszer vegyes. Történetileg pedig nem a listás arányos eredményt torzítja az egyéni körzetek rendszere, hanem az egyéni körzetek rendszerét arányosítja a listás szavazás. Egy angolszász (amerikai vagy brit) „a győztes mindent visz” rendszerben, ahol csak egyéni körzetek vannak, a Fidesz 2010-ben a parlamenti helyek 98, 2022-ben pedig 86 százalékát vitte volna el.

Való igaz, a 2014 óta használatos választási rendszer az addiginál hangsúlyosabbá tette a többségi elemet – de csak kicsit. Egy választási rendszernek pedig nemcsak az arányosság, hanem a kormányozhatóság is fontos szempontja lehet. Azért vannak hazánkban stabil kormányok 1990 óta, mert a választási rendszerünk kissé megajándékozza a győztest. (Részletesen minderről itt.)

Somogyi és a vallás

Való igaz, hogy a vallásos hitnek van szorongáscsökkentő szerepe, de hogy a szorongás csökkentése miatt alakult volna ki, az tudományosan nem igazolt. Somogyi itt igazi ateista módjára abból indul ki, hogy a vallásos hitnek nincs igaza, tehát valamit kompenzál. Hogy esetleg a vallásnak lehet igazsága is, az, úgy tűnik, fel sem merül benne. Csak pszichológiai segédeszközként tudja elképzelni. Fordulhatna esetleg Richard Swinburne oxfordi filozófus kollégájához, akinek elég kemény könyvei vannak a kereszténység racionális megalapozásáról.

Esetleg lehetne vizsgálni azt is, hogy mi okozza az ateizmust. Averzió a transzcendenssel szemben? Materializmus? A tekintély kamaszos elutasítása? Éretlenség?

Somogyi szavaiból kiérződik (implicite bennük foglaltatik), hogy szerinte a haladás a vallástól elfelé halad, a vallásosság vállalása és hirdetése pedig retrográd dolog. Miért is ne vállalhatná egy akadémiai vezető nyíltan a vallásosságát? Isten léte és a vallás mellett is lehet tudományosan érvelni. Az ateizmus nyíltan vállalható, a vallásosság nem? Az ateizmus azonos a semlegességgel?

egy faktorra szűkíti le a vallásosság okait, ráadásul, mint már említettük, eleve feltételezi, hogy a vallásoknak nincs igaza – egynek sem –, tehát lényegében ködevésről van szó. Holott az, hogy a vallásosságnak van pszichológiai aspektusa, például csökkenti a szorongást (valamint szerepe van az értelemkeresésben és még sok mindenben), és hogy a kutatások szerint létezik pozitív kapcsolat a vallásosság és a pszichológiai jólét között (bár a dolog bonyolult), akár indirekt érv is lehetne a vallásosság mellett (eme kutatások túlnyomó többsége a kereszténységet, kisebb mértékben a judaizmust vizsgálta, a többi vallás alig került képbe, nyilván a nyugati tudomány ezekre koncentrált).

Szóval Somogyi úr magyarázatával ellentétben tehát a vallás szorongáscsökkentő hatása nem jelenti azt, hogy ez okozza a vallásosságot, és nem mond el semmit sem a kereszténység, sem más vallások igazáról. Ahogy arról az agykutatás sem mond semmit. Mondom, forduljon Somogyi úr Swinburne-höz. És hadd ajánljam még John Saward köteteit az advent és a karácsony teológiájáról.

Áldott adventet, boldog karácsonyt Somogyi úrnak!

(Nyitókép: MTI/Kovács Tamás)