Közös nevező: Szijjártó Péternek Csepregi Éva, Csepreginek Szijjártó a kedvence

2022. december 11. 16:31

Írta: Sal Endre
Mennyire él benne a Neoton-életérzés? Milyen ember volt Erdős Péter? Mit szól hozzá, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter a rajongója? Interjúnk Csepregi Évával!

Csepregi Éva magyar énekesnő, színésznő, a Neoton Família tagja. Budapesten született, a Ságvári Endre Úti Általános Iskolába járt, majd a Steinmetz Miklós Gimnáziumban érettségizett, 1972-ben. Általános iskolásként tanult zongorázni, később pedig hegedülni. A Kócbabák nevű trióban tűnt fel először az 1972-es Ki mit tud?-on, Pál Éva és Fábián Éva társaságában énekelt. A Neotonnal 1973 végén társultak, 1977-ben Neoton Família néven hivatalosan is egyesültek. 1987-ben EMeRTon-díjat nyert. A Neoton Família 1990-es kettészakadása után Végvári Ádámmal és Baracs Jánossal Éva-Neoton néven folytatták. 1996-tól 1999-ig a Ruttkai Éva Színház tagja volt. Napjainkban a Neoton Família Sztárjai formációban szokott fellépni.

***

A családjáról általában keveset beszél. Mit lehet tudni a szüleiről?

Édesapám a magyar hadseregben szolgált a II. világháború idején, méghozzá szanitécként. Azt is elmesélte, hogy gyalog ment haza a frontról. Haza, Abaújszántóra, ahol apai ágon generációkon keresztül mindenki kerékgyártó vagy asztalos volt. A nagyapám például lovaskocsikhoz gyártott kerekeket, meg teknőket készített. Az utóbbi nagyon fontos volt, mert régen abban mostak vagy tisztálkodtak. Édesanyámnak volt egy első házassága is, abból született a nővérem 1941-ben. Nehezen éltek, Pesten a repülőtér közelében laktak, s a bombázások miatt hamar el kellett költözniük.

Hogyan találkoztak a szülei?

Nem annyira romantikus helyszínen, a ládagyárban.

A háború után voltunk, kellett a munka és édesanyám ott kapott állást. Mint ahogy édesapám is ott dolgozott.

Aztán 1953. október 22-én megszületett Évike.

Később mesélték, hogy a nővéremet megkérdezték, örül-e, hogy lett egy kishúga? Kategorikusan azt válaszolta, hogy nem. Ehhez képest nagyon jó testvérek lettünk, soha nem merült fel, hogy nem vagyunk édestestvérek. Szerencsére ma is él, karácsonykor lesz a születésnapja.

Az 1956-os forradalom idején hároméves volt. Emlékszik valamire?

Arra, hogy anyukámmal lemegyünk a pincébe. Volt ott egy szénrakás, arra terített le egy pokrócot és folyton énekelt nekem. Nagyon szép hangja volt.

A Neoton, már a Kócbabákkal kiegészülve. Csepregi Éva az első sorban balról a harmadik. Fotó: MTI-archív

 

Mit énekelt?

Ma is a fülembe cseng: „A part alatt, a part alatt, három varjú kaszál, három varjú kaszál…” Akkor nagyon megnyugtatott. 1956-ban hároméves voltam, de aztán jóval később, amikor Japánban turnéztunk, a kinti menedzser azt mondta, jó lenne, ha letagadnék három évet a koromból. Így akkor terjedt el, hogy 1956 októberében születtem. Ebből aztán később lett is galiba.

Mi történt?  

1986-ban, a forradalom 30. évfordulóján itt forgatott a francia Paris Match újságírója egy fotóssal és engem is felkerestek. Arra kértek, hadd készítsenek rólam fotókat a Corvin közben, a forradalom egyik legendás helyszínén. Ott meséltem nekik, hogy a pincében vészeltem át azokat a napokat kisgyerekként. Az újságíró pedig kerek szemekkel nézett, majd megkérdezte: de hát maga egynapos volt a forradalom idején, nem? Egyébként azért jött Pestre, mert nagyon jó barátja volt, az '56-os szabadságharc idején lelőtt francia-svájci fotóriporter, Jean-Pierre Pedrazzini, aki a Köztársaság téren kapott halálos lövést.

Valahol azt nyilatkozta, bánja, hogy anno csak énekelni tanult.

A mai napig nyomaszt. Gyerekként zongorázni jártam, meg hegedülni, de sajnos az édesanyámék megkegyelmeztek nekem, és amikor kicsit elment a kedvem tőle, nem kellett tovább hegedülnöm.

Ha az ember több hangszeren játszik, ad egyfajta védettséget, nem annyira kiszolgáltatott.

Hosszú évtizedekkel később, mikor Dávid fiam zenélni tanult és azt mondta, hogy a dobóra helyett inkább otthon játszana, egyből bevillant az én esetem és azt mondtam neki: nem, menned kell, mert egyszer nagy kincs lesz a dobtudásod. A többit tudjuk, ma elismert dobosa a Neoton Família Sztárjainak.

Mindig énekelni akart?

Kiskoromban régész akartam lenni.

Ma is imádom a történelmet és a régészettel foglalkozó tévéműsorokat.

Anyukám álma egyébként az volt, hogy orvos leszek.

NEOTON & Kócbabák - Egy vidám dal (1976)

 

Kinek köszönheti, hogy mégis énekes lett?

Pont az édesanyámnak. Emlékszem, kicsi voltam még, és ültünk a konyhában, ahol elég jó volt az akusztika. Én pedig egyszer csak énekelni kezdtem. Akkor mondta anyukám, hogy belőled énekes lesz, kislányom. Ő volt az, aki megkereste Hoffmann Dönci bácsit.

Ő ki volt?

Egy bűbájos, köpcös, kis kopasz ember, és a zene megszállottja. Hozzá jártam énekelni tanulni a Petőfi Sándor utcai lakásába. Emlékszem, a nappaliban hatalmas szekrények voltak, roskadásig tele kottákkal. Addig számomra a táncdalénekes Sárosi Kati volt az etalon, őt hallgattam. Hozzá köthető a Különös éjszaka volt vagy éppen az Imádok élni című sláger. Sajnos már nincs közöttünk. De visszatérve Hoffmann Dönci bácsihoz: 1972-ben

közeledett a Ki Mit Tud? nevezési határideje, és ő találta ki a Kócbabák nevű triót

(Babics Marcella, Fábián Éva meg én szerepeltem benne), amellyel beneveztünk a kerületi selejtezőbe, és végül az országos középdöntőbe jutottunk. A televízióban is szerepeltünk, ami akkoriban óriási dolog volt.

Ezek után még egy ideig titkárnőként dolgozott a Chinoinban. Bújtatott állás volt?

Dehogy! A gépkonstrukciós osztályon dolgoztam, gépeltem, gyorsírtam. Lőrincről jártam Újpestre, minden reggel hajnali ötkor keltem és öt átszállással jutottam el a Chinoinba. Nem egyszer el is késtem, úgy csempésztek be, hogy ne legyen gond belőle.

Már a Neoton frontembereként (fotó: MTI-archív)

 

A Kócbabákból aztán hogyan lett Neoton?

Én ekkor már énekeltem a Stereo együttesben, a Kócbabákkal pedig esténként rendszeresen felléptünk a Pipacs bárban a Balatonnál. Egyszer csak jött egy üzenet Pásztor Lászlótól, hogy szeretné, ha mi hárman a Neotonnál vokáloznánk a Tessék választani! című tévéműsorban. Aztán ott ragadtam. 1975-ben például két és fél hónapot voltunk kint Olaszországban, ahol egy olasz menedzser feleségének voltunk a kísérőzenekara. Szépen lassan formálódott az a Neoton, amely aztán kiugró sikereket ért el.   

A Neoton sikeréhez persze kellett Erdős Péter, aki a hetvenes-nyolcvanas években menedzserként meghatározta a hazai könnyűzene karakterét. Hosszú ideig az élettársa volt Erdősnek. Milyen ember volt? 

Erdős Péter

éles eszű, okos, művelt ember volt.

Mindig azt mondta, neki mindegy, hogy kit menedzsel. Lehet akár egy focicsapat vagy egy vállalat, akkor is sikerre tudná vinni. Volt egy nagy adottsága: felülnézetből tudta látni a világot. A megismerkedésünk után másfél-két évvel alakult ki a kapcsolatunk.  

Erdős Péternek döntő szava volt abban, hogy melyik együttesnek lehet lemeze és melyiknek nem. Habár 1990-ben elhunyt, azóta is sokan emlegetik a nevét különböző interjúkban és nem pozitív felhanggal. Fáj, ha azt olvassa, hogy bántják?

Nem én vagyok a földi helytartója, nem kell megvédenem. Péternek több nagy érdeme is volt. Például az, hogy az egész magyar popzenét kivitte a nagyvilágba, az Omegától kezdve az LGT-ig. A nagyobb zenekaroknak semmi bajuk nem volt vele, sőt, hiszen a Hungarotonnál tenyerén hordta őket mindenki. Azt pedig csak csendben jegyzem meg, hogy ő a hetvenes-nyolcvanas években elérte, hogy külföldön megismerjék a magyar könnyűzenét, de mi van ma? Még egy halvány próbálkozás sem. A dorogi lemezgyár felépítésében is nagy érdemei vannak, és ő volt az, aki elintézte, hogy ne csak a szerzők, az előadók is kapjanak jogdíjat.  

Nem mellesleg pedig a Neotont a csúcsra vitte. 

1979-ben, amikor megjelent a Santa Maria, egy év alatt ötször léptünk fel Spanyolországban, és ott volt ugye Japán, ahol őrületes sikerünk volt. Többször jártunk kint és számtalan tévéfellépésünk volt. Péter 32 éve nincs közöttünk, a Neoton viszont azóta is sikeres, ami nem kis részben Szalai Gabriellának, a mostani menedzseremnek köszönhető.

Neoton Familia - Santa Maria (1979)

 

Nem titok, a Neoton volt valahol a magyar ABBA. Találkoztak velük valamikor?

Egyszer találkoztunk a menedzserükkel, a tagokkal nem.

Számtalan slágere volt a Neotonnak. Melyik volt az ön kedvence?

A Nyár van és a Holnap hajnalig.

És melyik volt az a dal, amelyik nem lett kiugró sláger, pedig az éneklés tekintetében komoly feladatot adott?

A Gondolj néha rá, amit Dávid fiam apukája, a híres skót dalszerző, Bob Heatlie írt.

Nagy szerelem volt?

Nagy. Bobról tudni kell, ő Skóciában, Edinburgh-ban élt akkoriban. Amikor megszületett a közös gyermekünk,

egy ideig úgy volt, hogy Skóciában telepedünk le. Kipróbáltam, nem ment.

Magyarországon voltak a szüleim, a rokonaim, a zene is ide kötött, nem éreztem magam boldognak Skóciában. Azt hiszem, jó döntést hoztam, hogy visszaköltöztünk Dáviddal.

Egy dalszövegből idézek: „Jön, jön, jön, jön az új nemzedék. Másként fúj már a szél. Azért is óóó, OK Gorbacsov, így lesz majd jó világ”. Miért érezték szükségét, hogy belevigyék a politikát a mondandójukba?

Gorbacsov akkor az év embere lett, s valóban elhozta a változást. Habár korábban és azóta sem politizálunk, úgy éreztük, hogy ennek a dalnak helye van a palettán. Egyébként nagy siker lett.

 

A politika mennyire játszik szerepet az életében?

Általában távol tartom magam tőle.

Szijjártó Péter külügyminiszter nem is olyan régen maga hozta nyilvánosságra, hogy a Neoton és ezen belül Csepregi Éva nagy rajongója. Mit szólt hozzá?

Még nem volt külügyminiszter, amikor találkoztunk egy tévéműsorban, ahol elmondta, hogy nagyon szereti a Neotont. Azóta többször is találkoztam vele a koncertjeinken, a Szép nyári nap című előadásunkon az Operettben pedig meginvitált a páholyába.

Jó Csepregi Évának, hogy a külügyminiszter a rajongója?

Nekem nagyon hízelgő, hogy

van egy fiatalember, aki még csak kisgyerek volt a Neoton nagy sikerei idején, ennek ellenére szereti a zenénket.

Lenyűgöz Szijjártó Péter munkabírása és a kitartása. Folyamatosan úton van, rengeteget dolgozik.   

És nem tart attól, hogy ezentúl azt mondják majd: na, a Csepregi is Fidesz embere lett?

Politizálni nem szoktam, csak érzéseim vannak. És jó érzéssel tölt el, hogy jelenleg olyanok kezében van az ország irányítása, akik például az orosz-ukrán háború láttán békét akarnak, megoldást sürgetnek, és kiállnak a magyar érdekek mellett.  

Több mint ötven éve énekel, mellette pedig hosszú ideje egy alapítványon keresztül segít a fogyatékkal élő embereken. Az utóbbiról kevesen hallani.

Pedig fontos része az életemnek a Fényszóró Kulturális Alapítvány, ami a fogyatékos és halmozottan fogyatékkal élő emberekért született. Azon dolgozom a magam módján, hogy szebbé, tartalmasabbá tegyük az életüket.    

Bárhogy számolom, 69 esztendős. Nehezen barátkozik meg az idő múlásával?

Olyan hirtelen jött számomra az öregedés, persze nehéz elfogadni. Ugyanakkor, ha az ember a színpadon áll, ott egyszeriben minden más lesz. A Neoton-életérzés minden fellépés alatt megfiatalít.  

 

Interjúfotók: Mandiner / Ficsor Márton

Összesen 139 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés