Kirobbantva a civilizációból – így telnek a mindennapok Ukrajnában

2022. december 5. 6:10
Áram és víz nélkül maradt nagyvárosok, leálló tömegközlekedés, egyre nagyobb áruhiány: így él túl az ukrán élet alapjainak pusztítására áttérő orosz támadások alatt Ukrajna.

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

 

Előző lapszámunkban a háborús Oroszország mindennapi életét mutattuk be, amely – hiába nem ott dúlnak a harcok – bizony gyökeresen megváltozott az egy évvel korábbihoz képest. Ukrajna azonban egészen más kávéház:

Oroszország háborúja itt konkrétan a lakosság napi létfeltételeit pusztítja,

miközben az ukrán kormányzat is az autoriter fordulat határozott jeleit mutatja.

A háború a herszoni ukrán ellentámadás óta már nemcsak sporadikusan, hanem heti rendszerességgel avatkozik be súlyosan az arcvonaltól távol élő ukránok életébe is. Oroszország ugyanis Ukrajna előző hónapokban elkönyvelt katonai sikereit – legalábbis a háromszázezer mozgósított orosz katona megérkezéséig – igyekszik az energetikai fronton megtorolni.

Hogy nukleáris katasztrófa ne alakuljon ki, Oroszország az ukrán energiatermelés gerincét jelentő atomerőműveket nem támadja – a nagy­feszültségű villanyvezetékeket azonban, amelyek a bennük termelt energiát a fogyasztókhoz juttatják, annál inkább. „Főleg a nagy csomópontokat és transzformátorokat célozzák meg, hogy kiiktassák a villamos energia szétosztását és eljutását a városokba” – elemzi a helyzetet Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója.

Fóliával pótolnak kitört ablakot Kijev külvárosában november 23-án <br> Fotó: AFP / Genya Savilov

 

Ukrajna négy atomerőműve közül a zaporizzsjai orosz kézen van, a harcok miatt áll: az oroszok azzal kísérleteznek, hogy átállítsák a saját hálózatukra, enyhítendő a megszállt területeken fellépő áramellátási problémákat – hiszen Ukrajna többi részéhez hasonlóan

ott is válságos az energetikai helyzet, hiába birtokolják épp az oroszok.

„Az energia egy része még az ukrán hálózatból érkezett, van, amit át tudtak kapcsolni az orosz hálózatra, de nem mindent. Az ott élőknek (és azért a lakosság 30-50 százaléka területtől függően még ott maradt) legalább ugyanolyan nehézségeik vannak, mint Ukrajna többi részén” – írja Bendarzsevszkij. 

A többi három erőmű – a dél-ukrajnai Mikolajiv környékén, a rivnei, illetve a hmelnickiji – pedig annak ellenére, hogy nem érte támadás, a november 23-ai rakétacsapások után leállt, hiszen az oroszok lerombolták körülötte a nagyfeszültségű vezetékeket. „Az erőművekkel minden rendben. Csak nincs hova leadni a villanyáramot” – nyilatkozta az üzemeltető Enerhoatom szóvivője, Leonyid Olejnik.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

 

Ennek következtében a rakétatámadások után áramellátási problémák léptek fel szinte az összes ukrán nagyvárosban. A hálózati szakemberek folyamatosan dolgoznak a kapacitások helyreállításán, viszont az oroszok bármikor indíthatnak akár kisebb, célzott támadásokat, akár egy újabb országos rakétazáport – az ukrán áramellátási helyzet aktuális állásáról így nem lehetnek pontos információink.

Sajtóhírekből azonban tudni lehet, hogy ideiglenesen nem volt áram a múlt hét közepén a Zaporizzsjai, a Dnyiprói, a Csernyihivi, a Csernyivci, a Kirovohradi, a Rivnei, a Ternopili terület egészében, illetve az Odesszai, a Mikolajivi, a Hmelnickiji, a Szumi, a Cserkaszi, az Ivano-frankivszki, a Kárpátaljai és a Lvivi terület egy részén. Lviv városában nem volt víz és fűtés sem, üzemen kívül voltak a villamosok és a közlekedési lámpák 70 százaléka, sőt még a rakéta­becsapódás veszélyére figyelmeztető légiriadó­-rendszer is fennakadásokkal működött.

A főváros Kijevben csak egyes kerületekben ment el az áram – de a víz mindenhol. Áram nélkül maradt a másfél milliós Harkiv városa is, ahol az utasokat evakuálni kellett a hirtelen leálló metróból. Kijevben a víz- és gázellátás november 25-ére már részben helyreállt, ekkor a város harmadában volt fűtés, áram pedig a felében.

Csodák azonban nincsenek, a hosszú évtizedek alatt felépülő energetikai rendszert nem lehet napok alatt helyreállítani, a teljes és hirtelen áramlekapcsolásokból az ukrán nagyvárosok nem a megszokott ellátási környezetbe kerülnek vissza, hanem a továbbra is hosszú, de legalább már tervezett áramszünetekhez. Az Ukrenergo hálózatüzemeltető cég azt nyilatkozta, Kijevben a hétvégén már tervezett áramszünetek voltak, és több más városban is dolgoznak az áramszüneti terven, hogy fennmaradjon az áramellátás biztonsága.

A helyzet azonban alapjaiban írja át a – szerényebb jövedelmi viszonyok mellett ugyan, de mégiscsak – „nyugati”, összkomfortos élethez szokott ukránok napjait: a bizonytalan áram- és internetellátás mellett nem lehet dolgozni normálisan sem a munkahelyen, sem otthon, az emberek mosdatlanok, és nem lehet számítani a tömegközlekedésre sem. A vészhelyzetre reagálva az ukrán kormány „legyőzhetetlenségi pontokat” hozott létre az országban, ahol a lakosság feltöltheti a telefonját, s internethez, vízhez juthat.

Robbanás utáni kráterben játszó gyerekek Kijevben október 16-án <br> Fotó: Metin Aktas / ANADOLU AGENCY

 

Az emberek igyekeznek a saját hatáskörükben megoldani a bizonytalanná váló energiaellátás problémáját, azaz autóznak és nyakló nélkül veszik a generátorokat: csak november 1. és 21. között 136 ezer darab érkezett az országba, döntően (65 százalékban) kis teljesítményű benzines generátorok, ez a méretkategória leginkább a lakosság számára lehet hasznos.

A szerkezetek – bár szerencsére nagy részük benzint, nem dízelt fogyaszt – jelentősen megemelték az ukrán üzemanyag-
fogyasztást, de

a rakétacsapások önmagukban is kígyózó kocsisorokat okoztak a benzinkutakon.

 Az országban a 95-ös benzin átlagára ma 535, a dí­zelé 580 forint körül mozog, ami az ukrán pénztárcákhoz mérve magas ár – ez pedig a jelenlegi helyzetben az áramszámla része lesz, hiszen a lakosság számos városban huzamosabb ideig arra kényszerül majd, hogy magának állítsa elő az áramot.

A gazdasági minisztérium ugyanakkor optimista, önmagában a generátorok miatt nem vár üzemanyaghiányt: azt mondja, tavasszal, a súlyos hiány idején amellett, hogy az utolsó ukrán finomítók is leállni kényszerültek, alig volt import (márciusban 60 ezer, áprilisban 191 ezer, májusban 380 ezer tonnát sikerült találnia az országnak az amúgy is feszített európai piacon), mostanra azonban sikerült felépíteni a beszerzési csatornákat, augusztusban 709 ezer, szeptemberben 780 ezer, októberben 660 ezer tonna érkezett az országba, és októberben is a keresletcsökkenés miatt volt szükség kevesebb importra.

Ugyanakkor Ukrajna legfőbb üzemanyagforrása Belarusz, Oroszország és az eleve nem túl acélos saját termelés kiesésével az Európai Unió lett, amely az orosz olaj és készdízel nélkül maga is súlyosan üzemanyag-hiányos 2023-as év elé néz, így nagy kérdés, Ukrajnának – s pláne az ukrán civil lakosságnak – miként jut a következő évben a naftából.

 Fotó: Metin Aktas / ANADOLU AGENCY

 

Az energetikai problémahalmaz mellett kicsi, ám annál idegesítőbb bajokkal is meg kell birkózniuk az ukránoknak személyes életükben: a részleges és időleges áruhiánnyal. Időről időre pánikvásárlás indul, aminek következtében például november 25-e reggelére Kijevben minden boltból eltűntek a kenyérfélék, csak néhány karéj pita árválkodott egy-két helyen.

A spájzolás miatt tartósan hiánycikké vált az élesztő, a húskonzerv, a liszt és a hajdina

– előbbiek a legsokoldalúbb tartós élelmiszerek, utóbbi pedig egyrészt hosszan eltartható, másrészt az ukránok függőségben vannak tőle. Más termékekből csak bizonyos márkák tűnnek el: vagy a hazaiak azért, mert az oroszok szétlőtték a gyárakat, vagy a külföldiek azért, mert fizikailag egyre nehezebb megoldani a behozatalt – ilyenek a sör, a gyümölcslé, a tisztítószer, a keksz, a csokoládé.

A hatékony mezőgazdasági termelés háborús akadályoztatása miatt csökkent a kínálat paradicsomból és bizonyos gyümölcsökből is, ezeket változó sikerrel tudja Ukrajna importból pótolni. S ez csak az elérhetőség, a megfizethetőség még külön kérdés: az éves inflációt az Ukrán Nemzeti Bankban 30 százalék fölé várják, sőt valószínűleg még a jövő évben is 20 százalék fölött lesz.

 

Háborús nacionalizmus
Az ukrán lakosság életét megkeseríti, hogy az ország vezetése részben a háborús helyzet logikus következményeként, részben viszont teljesen indokolatlanul korlátozza a szabadságjogokat. Bár a Magyarország által is élesen kritizált nyelvtörvény már 2019-ben hatályba lépett, csak idén október 27-én büntettek miatta először. A „szerencsés” a Nemzeti Repülési Egyetem oktatója, aki előadását nem az egyetlen államnyelven, azaz nem ukránul tartotta meg. Ennél azonban jóval nagyobb nyilvánosságot kapott Ihor Tyerehov harkivi (oroszul harkovi) polgármester esete, akire 3400 hrivnyás (36 ezer forintos) büntetést szabott ki Tarasz Kremeny nyelvvédelmi megbízott, amiért az egységes állami háborús hírműsorban oroszul beszélt. Emellett megrótták azért is, mert a közösségi médiában nem ukránul vezette oldalait. Tyerehov az esetre november 25-én úgy reagált, hivatalos kommunikációjában átáll az ukránra, de „ami a harkoviakkal való kommunikációmat illeti, velük oroszul fogok kommunikálni, amely nyelvet ma a harkoviak 80 százaléka beszéli. Akkurátusnak és óvatosnak kell lenni a nyelvi kérdésben”. Ezt a mondatot is az ukrán és az orosz nyelv sajátos keverékén, „szurzsikul” mondta el, ami rávilágít az ukrán nyelvtörvény legfontosabb problémájára: ukránok milliói egyszerűen nem tudnak rendesen ukránul, ezen pedig semmiféle törvény nem tud változtatni. Helyette akkor, amikor ukránul kell beszélniük, országrész szerint változóan mindenféle kevert nyelveken beszélnek – Kelet- és Dél-Ukrajnában az orosszal keverik az ukránt, de Kárpátalján is nagyon sok magyar vagy ruszin elem becsúszik egy ukránnak hitt beszélgetésbe. Emellett a parlament júniusban – egyedi, „ukránellenes propagandát” államilag igazoltan nem tartalmazó kivételektől eltekintve – betiltotta az orosz művészek fellépését Ukrajnában, az Oroszországban és Belaruszban kiadott könyvek importját és eladását, illetve orosz állampolgársággal most vagy korábban rendelkező szerzők könyveinek kiadását Ukrajnában. Emellett indítványozták negyven orosz vagy szovjet író és költő kihúzását is a tantervekből, és betiltottak tizenegy oroszpártinak mondott ellenzéki pártot, valamint az orosz katonai szimbólumokat. De nemcsak kultúrájuk orosz elemeit nem élhetik meg a helyiek korlátlanul, hanem a katonai csapások veszélyére hivatkozva az ukrán nemzeti ünnepeken sem szabad gyülekezni. Így az országot, ahol a háború ideje alatt tartózkodni köteles minden 18 és 60 év közötti ukrán férfi, áruhiányossá, energiahiányossá tette a háború – saját kormánya pedig aktívan dolgozik azon, hogy kulturálisan is szürkébb, egyszínűbb hely legyen.

Nyitóképen: Se víz, se gáz, se áram: bahmuti civil gyalogol a romok között november 23-án. Fotó: AFP / Metin Aktas / ANADOLU AGENCY 

Összesen 72 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem ezt mondják.

"Az ukránok milliói egyszerűen nem tudnak rendesen ukránul, ezen pedig semmiféle törvény nem tud változtatni." Nemzetállam.

Jól van, ez a vidékizés az a mentalitás, ami miatt a baloldal folyamatosan veszíti el a választásokat.
Benned nyilván olyan erős megfelelési kényszer van, hogy fel sem fogod, hülyézéssel nem lehet szavazatokat nyerni.
Csak így tovább.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés