Pórul járhat, aki beleköt a finnekbe: ilyen Finnország hadserege ma

2022. november 15. 13:19
Saját fejlesztésű és építésű fegyverzetek sorával, 300 ezer tartalékossal biztosította eddig önmaga semlegességét Finnország – hamarosan pedig a NATO-t fogja erősíteni hadseregével. Folytatódik Seregszemle cikksorozatunk!

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

 

Seregszemle cikksorozatunkban eddig Lengyelország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Románia, Szlovákia és Szerbia haderejéről írtunk. Most Finnország kerül sorra!

 

A finn (és svéd) NATO csatlakozásával kapcsolatos huzavona ráirányította a figyelmet északi nyelvrokonaink hazájára. Nézzük most meg, milyen a finn hadsereg napjainkban!

Érdemes az I. világháborúig visszamenni a múltba: a svéd, majd orosz uralom alatt álló terület 1917-ben nyerte el függetlenségét, amely a felbomló cári Oroszországban kialakult zűrzavaros helyzetben egy négy hónapos, de annál véresebb polgárháborúba bonyolódott 1918 első hónapjaiban. Ez a vörös (bolsevik/orosz támogatású) és fehér (német/svéd hátterű) csoportok között megvívott küzdelem, amely végül a fehérek győzelmét hozta, alapjaiban határozta meg a frissen függetlenné vált ország két háború közötti sorsát.

A két totális diktatúra közötti fokozódó feszültség egyik mellékhadszíntereként robbant ki a szovjet területi követelés nyomán az úgynevezett téli háború (1939 november – 1940 március), melynek első szakaszában

a felkészületlen szovjetek súlyos vereséget szenvedtek.

Igaz, hogy később szó szerint ezek a tapasztalatok segítettek a Szovjetunió fennmaradásában, azaz a 1941-es téli ellentámadásban; azonban a finn védők rugalmas, mottinak nevezett harcmodora, valamint Vörös Hadsereg felkészületlensége óriási szovjet veszteségekkel járt az első hónapokban. Érdemes megemlíteni Simo Häyhä finn mesterlövészt, aki 200 és 500 fő közötti veszteséget okozott távcső nélküli fegyverével (!), és álcaruhája miatt kiérdemelte a Fehér Halál nevet. Fenti számokban nincsenek benne azok a szovjet katonák, akikkel géppisztollyal végzett!

Finn katonák a téli háborúban (fotó: Wikipedia)

 

Ugyan a szovjet túlerő végül győzedelmeskedett, de

a finn katonák tetteikkel beírták magukat a hadtörténelem nagykönyvébe.

Külön érdekesség, hogy az 1941-ben megindult Barbarossa hadműveletben a kék szvasztika felségjelzésű finn légierő és hadsereg is részt vett, azonban 1944-ben egy szovjet ultimátumra egyetlen nap alatt korábbi szövetségese ellen fordult. Ez a finn pragmatizmus, Paasikivi elnök erőfeszítései és felkészültsége, valamint izolált földrajzi helyzetük lehetővé tette a később finlandizációnak nevezett jelenséget, azaz gazdasági, társadalmi szuverenitásuk megőrzése mellett a szovjet befolyás elfogadását, mindezt katonai megszállás nélkül.

Ez a helyzet a finn fegyveres erők felszerelésében is tükröződött. A légierő angol gyártmányú gépeit szovjet MiG-21-esek, majd a szintén semleges Svédország SAAB J-35 Drakenjei váltották, és a két típus párhuzamosan állt szolgálatban a rendszerváltás utánig. Ugyanez volt igaz a szárazföldi hadsereg fegyverzetére is, ahol például a szovjet T-55/72 típusok mellett brit harckocsik, sőt második világháborús német StuG III rohamlövegek is rendszeresítve voltak. És szintén igaz volt ez a Kalasnyikovon alapuló MK62 Valmet rohamkarabélyokra éppúgy, mint a szállító és harci járművekre.

Egyetlen hadsereg sem elképzelhető az azt támogató gazdaság nélkül. Nem is mehetünk el a finn gazdasági csoda mellett, mivel napjainkra

a finn fegyveres erők felszerelésének jelentős része hazai gyártásból, és ami fontosabb, hazai fejlesztésből származik.

Anélkül, hogy túlzottan belemennénk a részletekbe, két szempontot érdemes kiemelni. Az egyik a japán zaibatsukhoz és a dél-koreai chaebolokhoz hasonló, az ipar számos területén működő gigavállalatok létrejötte volt. A Nokia például eleinte nemcsak elektronikai, hanem többek között gumiabroncsgyártó üzletággal is rendelkezett. A másik ilyen szempont, a fejlődés hetvenes-nyolcvanas években lefektetett alapjai ellenére egyértelműen a Szovjetunió 1991-es összeomlása volt. Ez utóbbi egyrészt gazdasági válságot, 20 százalékos munkanélküliséget és ezáltal jelentős lépéskényszert eredményezett. A kommunizmus bukása másrészt a szovjet befolyás végét és a technológia, a know-how átadását korlátozó megszorítások végét is jelentette, így a korszak csúcstechnikája szabadon áramolhatott az északi országba. Fentiek egyik leglátványosabb jele az öregedő sugárhajtóműves vadászgépek lecserélése volt az amerikai F-18 Hornetre 1995-ben.

A finn alkotmány a védelmi képesség fenntartására kimondja, hogy

minden 18-60 év közötti férfi állampolgár hadköteles,

míg a nők önkéntes alapon szolgálhatnak a fegyveres erőkben. Fegyveres szolgálat helyett civil szolgálat is választható 12 hónap (!) időtartamban. Jól jellemzi a finn társadalom elkötelezettségét, hogy 2007-ben az egyik híres finn rock együttes megvált világszinten jegyzett képességű gitárosától, mert az nem volt hajlandó egyiket sem teljesíteni.

Rátérve a haderőnemekre: az öt és fél milliós lakosságú ország szárazföldi ereje kifejezetten erős a lakosság számához képest. A nyolc úgynevezett békeállapotú dandárba szervezett erőben 12 ezer fő körüli katona teljesít szolgálatot, túlnyomó többségük sorkatonai szolgálatát tölti, vagy valamelyik tartalékos frissítő képzését végzi.

Finn sorkatonák eskütétele

 

Kifejezett érdekessége a rendszernek, hogy az ország méretéhez képest hatalmas létszámban tartanak rendszerben tartalékosokat.

A 300 ezer főt megközelítő állomány kétharmada a területi védelmi erőkhöz kerülne

egy háború esetén, míg egyharmaduk a reguláris hadsereg összfegyvernemi alakulatait erősítené meg.

Saját hadtörténelmükre, harci tapasztalataira alapozva a finn hadsereg rendelkezik az Európai Unió legerősebb tüzérségével: 1500 feletti darabszámban rendelkezik vontatott és önjáró tüzérségi eszközökkel, rakéta-sorozatvetőkkel és 120 milliméter feletti aknavetőkkel.

Ezt a hatalmas erőt egészíti ki 239 darab Leopárd 2-es harckocsi,

600 felett darabszámú kerekes és lánctalpas gyalogsági szállító és harci jármű, előbbiek szinte kivétel nélkül hazai gyártmányúak. Az erős légvédelmet, amely szintén egyedül álló módon 1000 darab felett csöves légvédelmi eszközzel rendelkezik 27 szállító helikopter egészíti ki.

A felszerelésük jelentős része hazai gyártású, a korábbi szovjet/orosz eredetű eszközök kivonása az ukrán háború nyomán megkezdődött, így a 100 feletti darabszámú BMP-2 gyalogsági harcjárműé, és a 400 körüli MT-LB szállítójárműé is. Kézifegyver területén a hazai gyártású és strapabíró Kalasnyikov-variánsok rendszerben maradtak. Érdekessége a finn fegyveres erőknek, hogy nem rendelkezik harci helikopterrel.

A haditengerészet egységeit 6700 fő szolgálja ki, akik 31 ezer főnyi tartalékosra számíthatnak háború esetén. A két osztályba sorolt összesen nyolc darab 250 tonnás gyorsnaszád mellett két nagyobb, hat közepes és kilenc kicsi aknaszedő és aknarakó hajó alkotja a finn haditengerészetet. Ez a kis flotta még nem igényelne ilyen jelentős létszámú kiszolgáló személyzetet, azonban a partvédelmi tüzérség máshol nagyrészt háttérbe szorított vagy feloszlatott fegyverneme Finnországban a mai napig jelen van. Igaz a csöves tüzérséget felváltották az irányított rakéták. Finnországnak nincs tengeralattjárója, igaz, a szűk és sekély Balti-tengerben sok hasznát nem is vennék.

Az erős tüzérség mellett Finnország méretéhez képest erős légierővel is rendelkezik.

A 3100 fő 55 harci és körülbelül 80 szállító és kiképző repülőgép működtetését biztosítja. A már említett F/A-18-asokat nagyobb darabszámú, összesen 64 F-35-ös váltja hamarosan.

A finn Pori hadihajó (fotó: Wikipedia)

 

Természetesen ne mehetünk el a cikkben a folyamatban lévő NATO-tagság mellett sem. Mint az a fent bemutatottakból is kitűnik, Finnország több mint képes önmaga megvédésére.

A totális védelem koncepciója szerint felállított és kiképzett fegyveres erők a speciális időjárási és földrajzi viszonyok mellett

szinte bizonyosan képesek megvédeni az ezer tó országát bármilyen külső veszélytől.

Mégis két tényezője lehet semleges külpolitikai álláspontjuk feladásának. Az egyik az, hogy a semleges államok semlegességét általában a szomszédos nagyhatalom szokta garantálni (többek között) – amely ígéret Oroszország ukrajnai agressziójával gyakorlatilag elvesztette értékét.

A másik a szintén hasonló megközelítésű nukleáris zsarolás. Ugyan a hadtörténelemben még nem fordult elő, hogy egy atomhatalom tömegpusztító eszközei által biztosított zsarolási potenciálját használta volna fel érdekei előmozdítására, ezekben az óriási változásokkal járó időkben jobb mindenre felkészülni.

A NATO nukleáris elrettentő ereje pedig alkalmas egy ilyen zsarolás hatástalanítására.

Végezetül van még egy szempont, amiről érthető okokból a liberális sajtó nem szeret beszélni, de ettől még létezik. Nem véletlen, hogy úgy Svédország, mind Finnország szociáldemokrata többségű kormány mellett indította meg a belépés folyamatát. Ahogy a finn Civil Szolgálat Központban oktatott képzésben is kiemelt helyen szerepel az internacionalizmus (közvetlenül az elsősegélynyújtás és a békeoktatás után, illetve a nem erőszakos ellenállás előtt!), úgy a kormányzatban is szemlátomást domináns az a vélemény, amely szerint a nemzetállamoknak leáldozott.

Összefoglalva a fentieket: akár a szikár katonai valóság, akár az ideológiai nyomás miatt döntött úgy a finn kormány, hogy felvételét kéri a NATO-ba, az erős finn hadsereg jó eséllyel külső segítség nélkül is képes lenne országa megvédésére – de pont ez az a terület, ahol felelős vezetők semmilyen kockázatot nem vállalnak.

 

Nyitóképen: finn katonák egy idei hadgyakorlaton (ALESSANDRO RAMPAZZO / AFP)

Összesen 56 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

nem veletlen hogy faj ra a foga a natonak

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés