Jó lenne a Horthy-szobor, ha az valóban az egykori kormányzóról szólna

„Nagy reményekkel mentünk a Mi Hazánk rendezvényére, de annak médiacelebkedés és melldöngetés lett a vége.

Horthy Miklós rehabilitációjának szükségességéhez nem fér kétség. Ő a XX. század egyik legnagyobb magyar államférfiúja, aki helytállt két világégésben is, és a kettő között hazánkat a tönk széléről rángatta vissza és tette prosperáló regionális tényezővé az 1940-es évekre.

Tűzzel-vassal (csendőrbottal) űzte a kommunistákat és a zöld bolsevikokat, és tevékenységével konszolidációt ért el. Az önmagában nem kérdés, hogy fel kell őt emelni a megérdemelt helyére, őt is el kell helyeznünk azok panteonjában, akik a nemzetért éltek és haltak. De ez nem szólhat az ÉN-ről. Horthy Miklós szellemisége nem szolgálhatja azt, hogy a politikusok médiacelebkedjenek vele, és némi botrányt kavarjanak a nyár végi uborkaszezonban.

A Mi Hazánk azonban ebben profi, ezért elmentünk a szoboravatásra, hogy megmutassuk, miről is szólt valójában. Vagyis inkább kikről. A rendezvényen a hihetetlen alulszervezettség miatt nagy volt a zsúfoltság, a sajtó munkatársai szinte összepréselődtek.

A kisebbfajta parlamenti fogócskát követően a sajtómegnyitón Novák Előd elmondta, hogy Kövér László »kitiltotta« őket a kék társalgóból. Egyúttal méltatta a kormányzót, és persze saját magukat is, hogy milyen ügyesek: mégis sikerült helyet találniuk a szobornak az épületen belül (a felesége irodájában!). Majd tovább sorolva a mozgalom sikereit, arról is beszélt, hogy milyen remek kis felvonulást szerveztek a kormányzó tiszteletére.

Azt ugyan nem tette hozzá, hogy ezen a marson olyan szervezetekkel vonultak együtt, akiket a kormányzó a fénykorában csendőrbottal jutalmazott, és amelyek vezetői a Mein Kampfot dedikálták, vagy a mai napig vallják zöldinges eszméiket. Dúró Dóra szintén kiemelte, hogy az elmúlt 30 év legnagyobb emlékezetpolitikai cselekedetét hajtották végre (mintha a Terror Háza több évtizedes munkája a kanyarban sem lenne ehhez képest).”

Nyitókép: Facebook