tehát spóroljon a lakosság. [...] Tehát meghozza azokat az intézkedéseket, amik hatékony felhasználáshoz vezetnek. Ezt csinálták az osztrákok. Ugyanis ők azt csinálják, hogy nem, megvan a piaci ár, az a piaci ár, ahhoz nem nyúlnak hozzá. De a másik oldalon adnak elsősorban a rászorulóknak támogatást, amivel ezt a borzasztó árat ki tudják kezelni, kezelni tudják.”
Hozzátette, „most a feladat az, hogy rászoktatni a lakosságot, ahogy kevesebbet fogyasszon, és akkor hogyha fizeti a piaci árat, de kap pénzt, ami segíti őt, akkor ő eldöntheti, hogy akkor most felveszi azt a szvettert, és nem fűt 25 fokon, ugye vagy inkább alsó ingben lézeng a lakásában, és a rendelkezésére jutott pénz pedig teljes egészében az energia ellátására használja fel. [...] A kérdés az, hogy a mechanizmus, amit létrehoztak, ösztönzi a megtakarítást, vagy nem igazán, vagy csak részben, vagy ennél nagyobb mértékben is lehetne ösztönözni a spórolást. Az egyik kérdés, a másik kérdés pedig az, hogy
belenyúlni a piaci folyamatokba egy nagyon-nagyon necces dolog.
Tehát ennek aztán vannak mindenféle további mellékhatásai, következményei, amiket végtelenül nehéz kezelni.”