Amint a politikát behozzuk a játéktérre, a sport már nem lehet mindenkié – az egykori Forma-1-es autóversenyző, aki az MCC Feszt vendége volt. Interjúnk.
Csisztu Zsuzsa interjúja a Mandiner hetilapban.
Európa-szerte napi szinten emelkedik az energiahordozók és az üzemanyag ára, innen nézve még a szokásosnál is nagyobb luxusnak tűnik mindaz, amit az ember a Formula 1 versenypályáin lát. Mi gondol, veszélyben lehet a sportág jövője?
Úgy látom, a Formula 1 még hosszú ideig, generációkon keresztül itt lesz velünk, mert az emberek sebesség és versengés iránti vágya örök. Az viszont egyértelmű, hogy ez a sportág sem húzhatja ki magát a társadalmi felelősségvállalás alól, amit egy fenntarthatóbb versenyforma jelentene. Ez a folyamat meg is kezdődött, hiszen az üzemanyagok tíz százaléka ma már bioüzemanyag, és 2026-ra ez az arány száz százalékra kell hogy emelkedjen a teljes sportágon belül.
Ön szerint kivitelezhető ez ilyen rövid idő alatt?
Teljes mértékben. A Formula 1 arról szól, hogy amikor sikerül meghatározni egy célt, akkor bármi áron megvalósítják. Sokszor inkább az a nehéz feladat, hogy az iparági szereplők megállapodjanak a mindenki számára üdvös cél meghatározásában, de ebben most egy nyelvet beszélnek a résztvevők. A motorok ma a világ leghatékonyabb belső égésű erőforrásai, és standardot állítanak az utcai autózáshoz is. Emellett a sportágban hosszú ideje zajlanak a szakmai egyeztetések az elektromos hajtásról és az elektromobilitásról is, amelynek kiemelkedő szerepe van manapság a modern társadalmakban, különösen a városi közlekedésben. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezeket az akkumulátorokat fel is kell tölteni időről időre, és annak az elektromos energiának is jönnie kell valahonnan.
Nos, ez az, ami leginkább foglalkoztat mindenkit: a háború átírta mindazt, amit az elérhető energiahordozókról eddig gondoltunk.
Meg vagyok győződve, hogy a hidrogénhajtásé a jövő, hiszen a hidrogén emissziójából vizet kapunk, s ezzel a környezeti terhelés is más perspektívába kerül. Ne felejtsük el: nagyjából kétmilliárd autó van az utakon világszerte, és ez a szám nem fog csökkenni, éppen ellenkezőleg, a felzárkózó gazdaságokkal csak tovább emelkedik. A hidrogénhajtású erőforrásoknak nem szükséges az elektromos hálózatról energiához jutniuk, ellentétben az akkumulátorokkal. Országonként eltérnek az adottságok, a hegyes Ausztria például számos vízerőművet működtethet, de Magyarországon nem állnak rendelkezésre a feltételek a földrajzi különbözőségek miatt. Így itt a nukleáris energia, tehát az atomerőművek maradnak. Érdekes, hogy Németország most hátralépett a nukleáris energiahordozóktól, és újra a szén felé fordult.
Nyilván részben kényszerből a háborús energiaválság miatt. Hol vannak már a zöldítéssel és kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos tervek…
Így van, ezt hozta sajnálatosan a mostani helyzet. Szóval úgy vélem, hosszú távon nem lehet másban gondolkodni, csak fenntartható megoldásban, és ebben az egyik legígéretesebb a hidrogén.
Kanyarodjunk rá a sportra. Mit gondol a Formula 1 mai csillagairól? Mit tesz hozzá a személyiség és a közösségi média egy-egy pilóta imázsához?
A mai kor pilótái fiatalok, műveltek, jól kommunikálnak, és sokan közülük jelen vannak a közösségi felületeken is, ez igaz.
Könnyebb vagy nehezebb emiatt a pilóták élete? Ha Sebastian Vettelt vesszük, ő eddig látványosan távol tartotta magát ezektől, de amikor a magyar nagydíj előtt bejelentette az év végi visszavonulását, pillanatok alatt több millió követője lett az Instagramon.
Nos, szerintem nem rossz dolog rátalálni a saját hangodra a közösségi felületeken. Ha sok a követőd, nyilván rengeteg emberhez eljut az üzeneted, aminek a súlyával persze nem árt tisztában lenni. Nelson Mandela mondta, hogy a sport képes megváltoztatni a világot. A sport olyan módon szól az emberekhez, ahogy a politikusok nem képesek. De azt azért látni kell, hogy siker nélkül nincs igazán hatása annak, amit az ember üzenni akar. Vagyis ugyan hatalmas dolog huszadiknak lenni a Formula 1-ben, de nem biztos, hogy sokan kíváncsiak lesznek a véleményedre.
Ha jól értem, ez a különbség az önjelölt influenszerek és a bajnokok között?
Egyértelműen, először sikeresnek kell lenni, hogy odafigyeljenek rád és arra, amit mondani, üzenni szeretnél.
Ezt értette meg például Lewis Hamilton is, aki sokszor és sokféle témában nyilvánul meg?
Igen, Lewis sok emberre van hatással, mivel roppant sikeres versenyző, és rengetegen követik.
Arról mit gondol, hogy sportolók megosztó politikai vagy társadalmi kérdésekben hallatják a hangjukat?
Semmiképpen nem mondanám, hogy egy-egy témában való kiállás vagy hangos vélemény ebben a formában a megoldás, hiszen ami egyvalakinek fontos, nem biztos, hogy másnak ugyanolyan jelentőséggel bír. Általánosságban fontos a sportemberek tisztességes értékek melletti kiállása. Van, aki a Black Lives Matter vagy a melegbüszkeség kérdésköre mellett áll ki, pedig a világban számos más olyan ügy, nehézség vagy éppen gyötrelem van, ami egy szemernyivel sem kevésbé lényeges, csak éppen valaki másnak vagy más csoportnak. Számos társadalmi egyenlőtlenség van a világon, amely megoldásért kiált.
Nem érzi mégis úgy, hogy kettős mérce van abban a tekintetben, hogy mely témákat illik támogatni és melyek mellett nem ajánlatos kiállni?
Bizony, ez így van. Az emberek alapvetően azt szeretik, ha egyetértesz velük, a véleményükkel. Abban a pillanatban, ha nem értesz velük egyet, és ennek hangot is adsz, már nem annyira örülnek. Ez a különbség a vélemények és a tények természete között. Minden, aminek tényalapú igazságtartalma van, szerintem támogatható egy nyitott és modern társadalomban. A vélemények vonatkozásában pedig meg kell tanulni tisztelni a másik álláspontját. A vallások szempontjából is úgy gondolom, hogy egyik meggyőződés sem lehet fontosabb, mint a másik. S mivel a vallás legerősebb támasza a hit maga, amely nem feltétlenül faktuális ismereteken nyugszik, el kell tudni fogadni, hogy az egyik népcsoport hite ilyen, a másiké olyan, és egyik sem kevésbé lényeges, mint a másik.
Ha már a vallási diszkriminációmentesség szóba került, mit gondol arról, ami ma a sportvilágban tapasztalható, hogy nemzeti alapon orosz és fehérorosz sportolókat diszkriminálnak és tiltanak el versenyeken való indulástól?
Ez szerintem nem helyes. És ismét csak Nelson Mandela szavai jutnak eszembe, aki szerint a sport mindenkié; abban a pillanatban, amikor behozzuk a politikát a játéktérre, a sport már nem lehet mindenkié. Tudjuk, hogy az élet nem tökéletes, és mi sem vagyunk azok, de mi most vagyunk itt, ez a mi világunk, és ebből kell a lehető legjobbat kihozni.
***
***
***
A bajnok elme működése – panelbeszélgetés David Coultharddal az MCC Feszten
David Coulthard kiemelt meghívott vendégként volt jelen az MCC Feszt a bajnokok elméjének működését taglaló, Inside the Mind of a Champion című színpadi panelbeszélgetésén, amelyen Kovács Ágnes úszó és Märcz Tamás vízilabdázó olimpiai bajnok, korábbi szövetségi kapitány is részt vett.
A korábbi klasszis pilóta elmondta, szerencsés volt, mert édesapja, akinek kamionfuvarozó cége biztos alapot teremtett, már a gyerekkorától támogatni tudta az ambícióit. „Hárman voltunk testvérek, és mindegyikőnk megkapta a lehetőséget, hogy versenyezzen, mivel édesapánk korábban skót gokartbajnok volt. Duncan bátyámnak megvolt a bátorsága, Lynsay húgomnak a sebessége, nekem pedig a munkabírásom” – engedett bepillantást a D.C.-nek becézett egykori versenyző a kezdeti évekbe.
Hosszan beszélt arról, hogy a Formula 1-ben, noha a pilótát ismeri mindenki, nagyon is csapatmunka az, ami a pályán történik. A verseny idején nem fut át az ember agyán a gondolat, hány szerelő, mérnök és csapattag munkája van az eredmények mögött, de minden egyes köszönő mondat valódi hála a csapat felé.
A félelemről is szót ejtett az egykori bajnok, amely a sportág kikerülhetetlen velejárója. „Természetesen mindannyian félünk. Anno Michaellel (Schumacher – a szerk.) és a többi versenyzői bizottsági taggal sokat beszélgettünk arról, milyen biztonsági változtatásokat lehetne behozni a pilóták védelméért. De nem mondtuk, hogy amíg ki nem találunk valamit, addig nem versenyzünk. Mentünk, és tettük a dolgunkat, bíztunk magunkban és a mérnökeinkben – osztotta meg a közönséggel gondolatait. – Sokszor kérdezték tőlem, hogy mit gondolok a másfél évvel ezelőtti Grosjean-balesetről, mi lett volna, ha Romain bent ég az autóban. Én máshonnan közelítek. Nem égett benn, sőt a saját lábán ment el a kocsitól.Ezt kell észrevenni és ezt kell ünnepelni ebben az esetben.”
A másik két jelen lévő bajnoknak feltett kérdésre is izgalmasan reagált David Coulthard. Szóba került, vajon tehetség kérdése-e és a bajnok elme sajátja-e a monotóniatűrés képessége. A pilóta erre úgy válaszolt: ez az egyik legnagyobb feladat, amelyet egy versenyzőnek el kell sajátítania, hiszen a fizikai készenlét, a tökéletes erőnlét munkaeszköz egy pilótánál, s a mentális tréninggel kell tökélyre fejleszteni, hogy a figyelem egyetlen pillanatban se lankadjon ilyen hosszú időn keresztül.
A pilóta személyes életének egy drámai veszteséghez kapcsolódó részébe is bepillantást engedetett. 2013-ban egy gyógyszer mellékhatásának következtében elveszítette 35 éves húgát, akinek akkor már egy kislánya is volt. Davidet érthetően roppant módon megviselte a veszteség, és húga emlékére beszállt a női autóversenyzők támogatásába. A More Than Equal (több mint egyenlő) elnevezésű mozgalom, amelynek célja az első női F1-es világbajnok pilóta megtalálása, egy azon kezdeményezések közül, amelyeket David Coulthard támogat.
***
David Coulthard
1971-ben született a dél-skóciai Twynholmban. 1994 és 2008 között 247 Formula 1-es futamon indult, 2008 novemberében, a brazil nagydíjon fejezte be versenyzői karrierjét. 13-szoros Grand Prix-győztes, 62 dobogós helyezése volt, 2001-ben Michael Schumacher mögött a második lett a világbajnoki pontversenyben. Versenyzői pályafutása befejeztével szakértőként és műsorvezetőként folytatta karrierjét, dolgozott a BBC-nél és más televíziócsatornáknál is. 2019-ben megválasztották a silverstone-i pályát is tulajdonló Brit Autóversenyzők Klubja elnökének. Pályafutása és civil aktivitása elismeréseként megkapta a Brit Birodalom Rendje kitüntetést. 2008-ban megszületett fia, Dayton Minier Coulthard, aki maga is megkezdte autóversenyzői karrierjét a gokartosok között.
Nyitókép: AFP / DPPI Media / FLORENT GOODEN
Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
A felelőtlen ígérgetés hatalmas kárt okoz az ukrán népnek, ezeket az USA nem tudja/akarja betartani.
Menczer Tamás és Kacsoh Dániel a kötcsei pikniken beszélgetett az aktuálpolitikai helyzetről, különösen a TISZA Párt tüntetéséről, Magyar Péter stílusáról és a párt elkerülhetetlen bukásáról.
„Választást kell nyerni, utána mindent lehet” – mondta Tarr Zoltán Etyeken. Ez a mondat egyszerre bizarr és hátborzongató. Ezt a választási stratégiát már Peruban is kipróbálták. Spoiler: nem happy enddel végződött. Sebestyén Géza írása.
Mehringer Marci szerint szomorú, hogy a Beatrice egykori frontembere már nem lázadó.
Nem mindennapi jelenetek.
