Németországból az egyházat fontosnak tartók számára idén nyáron újabb riasztó hírek érkeztek. A két nagy történelmi egyházból, a római katolikusból és a protestánsból még soha nem léptek ki annyian az utóbbi harminc évben, mint 2021-ben. Összesen 640 ezren (360 ezer katolikus, 280 ezer protestáns) jelentkeztek ki hivatalosan az egyházi nyilvántartásból. Ez 200 ezerrel több, mint az előző évben. Mielőtt a kárörvendés bűnébe esnénk, meg kell jegyezni, hogy Európában (Magyarországon is) az elmúlt évtizedekben mindenütt csökkent nemcsak az egyházhoz tartozók, hanem az egyház kazuális szolgálatát (keresztelő, esküvő, gyászszertartás) igénybe vevők száma is, még ha nem is olyan drámai mértékben, mint Németországban. Figyelemre méltó kivétel, hogy Magyarországon 2013 és 2017 között a keresztelők és az esküvők száma – 1990 óta először – emelkedett, ám azóta újra csökken. Fontos az is, hogy ma körülbelül kétszer annyian ajánlják fel adójuk egy százalékát az egyházaknak, mint tizenhárom évvel ezelőtt, s a hittanra beíratott gyermekek száma is magasabb, mint az elmúlt évtizedekben bármikor.
Különböző elemzések és magyarázatok igyekeznek megvilágítani, hogyan és miért változik az egyházak társadalmi szerepe és súlya szerte a világon. Az Európán kívüli jelentős növekedést többen a demográfiai robbanásnak tulajdonítják, mások azt hangsúlyozzák, hogy a kereszténység súlypontja már régen áttevődött Európából az úgynevezett harmadik világba, Afrikába, Dél-Amerikába és Ázsiába, ahol a Krisztus-hit megélése olyan hitelesen történik, hogy vonzerőt jelent egyre több más valláshoz tartozónak is. Végül is ez számít: a hitelesség, mely szoros kapcsolatban van az egyház lényege, Jézus Krisztus iránti hűséggel.