Néha kicsit elegem van az Egyesült Államokból

Felébred egy csillagos-sávos hajnalon az Egyesült Államok, és azt mondja, Szaddám very bad. Percek múlva hullanak a bombák, felbolydul a világ olajpiaca, kisemberek szitkozódnak a benzinkutaknál, a hadiipari komplexum degeszre keresi magát, Irak azóta is romokban, beindul a közel-keleti migráció Európa felé. Pozitív hozadék az irakiak, az amerikai kisember és a világ számára? Semmi.

Felébred egy csillagos-sávos hajnalon az Egyesült Államok, és azt mondja, Kadhafi very bad too. Percek múlva hullanak a bombák, felbolydul a világ olajpiaca, kisemberek szitkozódnak a benzinkutaknál, a hadiipari komplexum degeszre keresi magát, Líbia azóta is romokban, átszakad a gát az Európa felé irányuló fekete-afrikai migráció előtt. Pozitív hozadék a líbiaiak, az amerikai kisember és a világ számára? Semmi.

Felébred egy csillagos-sávos hajnalon az Egyesült Államok, és azt mondja, infláció also very bad. Percek múlva kamatot emel a Fed, erősödik a dollár, csökken az amerikai infláció, cserébe távozik a levesbe a világ összes többi devizája, drágul az élet euróban, forintban, randban, reálban, jenben és lírában számolva, dollárban számolva olcsóbb lesz.

Felébred egy csillagos-sávos hajnalon az Egyesült Államok, és azt mondja, offshore aztán igazán very bad. Percek múlva összeáll a nemzetközi koalíció a globális minimumadó mellett, benne a komplett fejlett világgal, és mutatóba néhány offshore-paradicsommal – de a döntő többségük kívül marad, és kikerül a tervből a megoldás az egyetlen olyan problémára, amelytől a világ szinte minden országa egyaránt szenved: hogy az amerikai technológiai cégek nem náluk fizetnek adót. Következésképpen erősödik a dollár,

Aztán jön Magyarország, amelynek már egy kicsit elege van abból, hogy az Egyesült Államok minden világmegváltó ötletének szíveskedhet meginni a levét, és a legújabbat megtorpedózza. Erre a válasz persze nem diplomácia, hovatovább a globális minimumadó eredeti, nemes és hasznos szándékának helyreállítása képében érkezik, hanem nehéztüzérséggel: az 1979-es, kettős adóztatás tilalmáról szóló egyezmény felmondásával.

Ez az izgalmas kis dokumentum nem egy gazdasági atombomba, ennek ellenére fontos hangulatjavító tényező a befektetők körében: segít a külföldön befektető cégeknek pénzt és felesleges adminisztrációt megtakarítani azzal, hogy csak egy ország adóhivatala felé tartoznak elszámolási kötelezettséggel. Mivel a befektetői döntésekben az infrastruktúra és a munkaerő minősége mellett kőkemény szerepet játszik a projektjeiket övező bürokratikus környezet, egy ilyen egyezmény hiánya könnyen eltántoríthat befektetőket Magyarországtól.

Nem véletlen, hogy

– a rég elavult, sok sebből vérző 1979-es megállapodás utódját még Oszkó Péter vezetésével dolgozta ki Magyarország 2010-ben, az USA pedig azóta nem ratifikálta, mindenféle valós ok nélkül. Nekik különösebb szükségük nincs rá, hiszen magyar cégek alig fektetnek be az Egyesült Államokban – nekünk pedig meg lehet mondani, hogy vagy hallgass a nevetek, vagy mennek a hozzátok tervezett beruházások szépen a párthűbb Csehországba.

És mivel az Egyesült Államok – az Európai Unióval ellentétben – képes azonosítani úgy saját gyenge pontjait, mint az ellenfeleiét, gyorsan kijött a matek: az USA-nak arra van szüksége, hogy az egyik bicikliről a másik bakiba támolygó Joe Biden katasztrofális elnökségéhez a világ teljes szétesésén kívül fűződjön már valami pozitív is. Magyarország sebezhetősége pedig épp a körülötte lebegő negatív befektetői hangulat, amelynek további mérgezésével lehet még egyet lökni a dollár által amúgy is gyengített forinton. Nyilvánvaló, hogy itt kell bevágni – máshol nem is nagyon lehetne.

Na, ezért van elegem az Egyesült Államokból akkor – hiába természetileg gyönyörű, kultúrájában gazdag ország, egyben a világ legnagyobb népességű jóléti demokráciája, ahol egyértelműen több a lakosság ráhatása a dolgok menetére, mint a vele versengő nagyhatalmak bármelyikében –,

Akarnok módon tüsszent néha egyet egy csillagos-sávos reggelen, és úthengerként megy át mindazokon, akik az aktuális, globális valóságokkal egyáltalán nem számoló nünükéje mellé nem takarnak fel azonnal, feltétel nélkül.

Ne tévedjünk: az, hogy az Egyesült Államok bele akar zsarolni minket a globális minimumadó elfogadásába, minden kételyt eloszlatva bizonyítja, hogy ez az adó jelenlegi formájában bizony nem jó nekünk – hiszen e jó cél érdekében egy jó megoldást elfogadnánk bármiféle zsarolás nélkül is.

Emellett izgalmas képet fest arról is, hogy milyen országok zavarják valójában az Egyesült Államokat: nem zavarta 1979 kommunista Magyarországa, amely jól felfogott érdekei ellenére a működésképtelen szocialista gazdaságmodellben vergődött az őt elnyomó Szovjetunió alatt. Nem zavarja 2022 Oroszországa, amelynek vezetése a lakosság jól felfogott érdekének ellenére támadta meg Ukrajnát, gyengítve ezzel önmagát és Európát egyaránt – ezzel az Oroszországgal ugyanis továbbra is érvényben van az a szerződés, amelyet velünk most felmondtak. Zavarja viszont 2022 Magyarországa, amely kilencvenháromezer négyzetkilométeren, tízmillió főnyi emberi súllyal is felismeri és érvényesíti a saját érdekét.

Kőkemény hónapok következnek. Isten irgalmazzon nekünk egy olyan világban, ahol az Egyesült Államok szövetségesének sem jó lenni – csak épp egy kicsivel jobb bárki másnál,

az aktuális kínálatban.

Kép forrása: Amazon