2015-ben a választáson a szavazók a dinasztia nepotizmusára nemet mondtak, 2019-ben azonban visszatértek a hatalomba. A régi-új kormány az idén tavasszal kirobbant krízist a turisztikai szektor járványidőszakban történt bevételkieséseivel magyarázta, és ebben van igazság, mert két érintett évben a negyedére esett vissza a szigetországba látogató külföldiek száma.
A hét évtizede nem tapasztalt válság azonban jelentős mértékben a hibás gazdaságpolitika eredménye,
egy példa: a kormányzat 2021-ben megtiltotta a műtrágya-importot, de mivel a vegyszerek nélkül satnya gabonatermés lett, Srí Lanka súlyos valutáért volt kénytelen élelmiszert vásárolni külföldről.
Az ukrajnai háború okozta második válsághullám előtt már duplájára emelkedtek az energia- és élelmiszerárak, a katonai konfliktus miatt leálló olaj-, gáz- és gabonaimport miatt pedig elviselhetetlenné vált a hiány. A devizatartalék felélésével az utolsó eszköz is kiesett a kormány kezéből, a tehetetlenséget megérző emberek az utcán követelték a politikai vezetés lemondását.
Március elején kezdődtek az utcai tüntetések, amelyek néhol véres összecsapásokká is változtak, végül május közepén a társadalmi nyomás kormányváltáshoz vezetett. Az új kormányfő, Ranil Wikremeszinghének a válságkezelés jutott, a jogász végzettségű, veterán politikus sem tudta azonban elkerülni, hogy végső lépésként az IMF mentőcsomagját vegye igénybe.