Kulánylistát?
Igen, haha, ez az én ötletem volt. A kuláklisták mintájára összeírjuk a lányos házakat, ezért ku-lány, érti, haha. Majd délután öt körül, de ez egyelőre titok, pontosan mikor, megjelenik a forgatagban a Komócsi elvárs, parasztembernek öltözve, és elkiáltja magát, hogy söprés a padlásra! Akkor a lányok elbújnak a padláson, a fiúk pedig tréfásan megkeresik, megkergetik őket. Szép népi szokás, igazi retró, magyar retró. Aztán jön a pörköltevés, majd este koncertek lennének, de sajnos ezeket a pestieket csak a pénz érdekli, hiába énekelnek olyan szépen a kommunizmusról meg az eszméről, fellépési díjat kérnek sajnos… aztán tűzgyújtással zárjuk a Városnapot, reakciós könyveket égetünk meg aktákat… na, de itt is vagyunk, látja, mennyien kíváncsiak. A szerkesztő elvtársnak azért elmondom, nem egészen eredeti ez az időkapszula, de pont olyan, mintha az lenne… Balán elvtárs, mindenki itt van? Nagyszerű, nyissuk hát ki, elvtársak! Bocsánat, szerkesztő elvtárs, hív a kötelesség.
Persze, menjen csak… Kedves hallgatóink, rendkívüli pillanat következik, egy majdnem eredeti 1954-es időkapszulát bontanak ki itt, a Tiszalothári Retro Városnapokon… Kohásznyik elvtárs bontja a kapszulát, felmutatja, miket rejtettek el az ötvenes években ebben. Igen, ez egy szép állapotú munkásőr szurony, valódi ritkaság… néhány, kicsit véres aranyfog… és valami lila fejlécű papiros… nahát. Az van ráírva, hogy „Az internacionalizmus felélesztése jelentheti a legfőbb eszközt…” meg hogy „Az internacionalizmus, mint a háború és a militarizmus ellenszere”. Ez hamisítatlan ötvenes évek, valóban. És vissza is tért Kohásznyik elvtárs.
Bocsánat szerkesztő elvtárs, már itt is vagyok. Hogy tetszett az időkapszula?
Lenyűgöző volt.