Bukhat az amerikás bolgár kormány

Nyitóképen: Kiril Petkov alig fél éve, kormánya bemutatásakor (Nikolay DOYCHINOV / AFP)

Szépen indult a bolgár kísérlet: a tíz éven át egy rendőrtisztből lett középsúlyú keményfiú európai néppárti alakulata (GERB), valamint a délkelet-bulgáriai török kisebbség legendásan korrupt pártja (DPSZ) alkotta hatalmi gépezet lebontására 2020-ban jelentős népi igény mutatkozott, s az egymás után jelentkező megmentőknek

A végső sikerrecept a következőképpen nézett ki: előtűnt a semmiből s az első választásán 67 mandátumot hozott a legfrissebb Messiás, a Harvardon végzett közgazdász, Kiril Petkov Folytatjuk a Változást (PP) nyugatos-korrupcióellenes pártja; csatlakozott hozzá az eggyel korábbi választás kormányalakításra alkalmatlannak bizonyult Messiása, a népdalénekes-showman Szlavi Trifonov és Van Ilyen Nemzet (ITN) nevű, épp zuhanóban-szakadóban lévő pártjának 25 képviselője; illetve beszállt 16 képviselővel a kettővel ezelőtti Messiás, a Demokratikus Bulgária, amelynek a 2020 végén Bojko Boriszov akkori miniszterelnök kormánya ellen szervezett fővárosi tüntetéshullámot köszönhette az ország.

S a Messiások koalícióját még kisegítette a patinás, ám korábbi önmaga harmadára zsugorodott és kissé oroszpárti Bolgár Szocialista Párt 26 honatyája, hogy a messiások a harmadik sikertelen választásuk után végre megszerezzék a többséget,

Ez az ezer sebből végző tákolmány érhet dicstelen véget: most tárgyalja a bolgár parlament a Kiril Petkov kormánya elleni bizalmatlansági indítványt.

A helyzet nem teljesen váratlanul állt elő, a vég már nyár elején elkezdődött: június 8-án visszavonta minisztereit – Teodora Gencsovszka külügyminisztert, illetve Alekszander Nikolov energetikai minisztert – Szlavi Trifonov, az ITN vezetője, jelezve, hogy „véget vetek ennek a koalíciónak és ennek az agóniának”. Trifonovnak névleg két problémája volt: egyrészt ellenezte azt, hogy Petkovék külföldi hitelek felvételével adósítanák el az országot, másrészt pedig azzal vádolta a kormányt, hogy kompromisszumokba készül belemenni az Észak-Macedónia uniós csatlakozását nyelvi és történelmi okokból blokkoló bolgár vétó kapcsán.

Támadnak a szuverenisták

A két kérdés azonban valójában egy és ugyanazon problémát érint: Bulgária őrlődését bizonyítottan korrupt és rosszul kormányzó szuverenisták, illetve korrupcióirtásban utazó, de a bolgár nemzeti érdek feladására hajlamos nyugatosok között. Trifonovék igyekeznek elhatárolódni Kiril Petkovék önfeladásától –

Szuverenitás-dilemmában vannak a szocialisták is, akik a Trifonov által hangsúlyozott Macedónia-kérdés mellett az Oroszország-kérdésben sincsenek egy platformon a Gazprommal szakító nyugatos miniszterelnökkel. Mikor Petkov április végén Kijevbe látogatott, Kornelia Ninova szocialista pártelnök otthon világossá tette: ha Bulgária fegyvert szállít Ukrajnának, kilépnek a koalícióból. Mindebből csak azért nem lett valóság, mert Ninova pontosan tudja: a szinte teljesen megsemmisült szocialisták akár még ki is eshetnek a parlamentből, ha a kormány bukása után ismét választás lesz. Ezért a szocialisták kénytelenek voltak lenyelni a bolgár fogyasztás 90 százalékát kitevő orosz gázimport általuk ellenzett leállítását is.

Eközben Petkov számos olyan találkozót bonyolított az elmúlt hónapokban, amelyek okoztak némi felhördülést a bolgárok hazafias felében: az Egyesült Államokban úgy tárgyalt az észak-macedón EU-csatlakozással szembeni vétó, illetve az orosz gáz feladásáról, hogy közben az amerikai fél messze a miniszterelnökök tárgyalópartneri szintje alatt,

Kormánybuktatás főpróbával

Ezer kisebb konfliktus mellett mindez így összességében hozta el a vég kezdetét, s a vég maga az elmúlt napokban menthetetlenül közeledni látszott. Bár Petkov abban reménykedett, hogy a koalícióból kifaroló ITN képviselőcsoportja pont úgy szakad majd, hogy az abszolút többséghez szükséges 121 képviselő megmarad majd a kormány mögött, ez nem történt meg, a miniszterelnöknek még az ITN-es dezertőrökkel együtt is hiányzik hat mandátum a kormányzóképes többséghez.

Az ellenzék pedig – amelyben pillanatnyi érdekközösségre talált a kormányzásból kiszorított Boriszov-féle GERB, az állami pénzek környékéről elkergetett DPSZ, az oltás-, NATO- és EU-ellenességgel kampányoló szélsőjobboldali Újjászületés és a kormánnyal frissen szembefordult szuverenista ITN – múlt hét csütörtökjén megtartotta a bizalmatlansági szavazás főpróbáját. Egy mondvacsinált, de szimbolikusan erős házszabálysértési vád örvén közösen leszedték a térképről Nikola Mincsev PP-s házelnököt: állítólag nem engedte zárt ülésen meghallgatni a nemrég lemondott Teodora Gencsovszka külügyminisztert, aki titkosított dokumentumokkal igazolta volna, hogy Petkovék kihátrálni készültek a macedón EU-csatlakozás vétózásából. A PP szerint egyébként azért nem, mert a meghallgatás bejelentésekor szó sem volt titkosított dokumentumokról, így semmi szükség nem lett volna arra, hogy az ülés zárt legyen – de ez valójában senkit nem érdekelt, hiszen Mincsev csak aperitif volt a Petkov-kormány mára várható feltátalásához.

Andrei Gyurov, a PP frakcióvezetője a házelnök leváltásának parlamenti vitájában igyekezett is úgy keretezni a helyzetet,

mondván, Mincsev szavazásán „a maffia megszámlálja szavazatait”.Petkov miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet – nyilvánvalóan a DPSZ-nek célozva –, hogy a házelnököt megbuktató ellenzék ne reménykedjen kiegyezésben, dealben, a korrupcióellenes harc megszakításában: ,„Ha azt gondolják, hogy csökkentjük az Európai Ügyészségnek küldött jelzések számát és befejezzük annak ismételgetését, hogy Deljan Peevszki az amerikai kormány szerint az egyik legkorruptabb ember, akkor: nem”. Toma Bikov a GERB részéről azonban azzal ütötte el a miniszterelnök szavait, hogy Petkov „Robespierre paródiája a Konventben”,Mincsev pedig magabiztos többséggel bukott.

Bulgáriába visszatér a válság

Mindez újra válságba sodorhatja a tavaly decemberben a komikumba hajló nehézkességgel, három szavazáson át épp csak stabilizált bolgár politikai rendszert, ugyanis ismét egymásnak feszül majd Bulgária két nagy, de kölcsönösen inkompatibilis politikai kisebbsége: azok, akiknek a bolgár szuverenitás a legfontosabb (és hajlandók elviselni érte a GERB, a BSZP vagy a DPSZ képében jelentős mennyiségű öltözőszagú nagykorrupciót), és azok, akik korrupcióirtó nyugatos reformereket akarnak az ország élére (és hajlandók eltűrni érte azt, hogy ugyanezen vezetők megalázzák Bulgáriát idegen érdekeknek engedve).

Mindkét tábor valós, hangos és tettrekész, így egy gyakorlatilag csak Magyarországon ismert politikai műfaj is megjelenik a héten Bulgáriában:

A pillanat most újra a GERB-é és az oly nagy rössel elkergetett Bojko Boriszové, aki ugyan nem tudott visszakapaszkodni a 2020 júniusában elvesztett 30 százalékos támogatottsági szint fölé, de 25 százalék körül stabilizálta pártját, miközben Kiril Petkov kormányzása 19 százalékra amortizálta le a PP-t.

Ha azonban Boriszov győz, a problémája ugyanaz lesz, mint 2020 végén, amikor relatív többséggel szintén megnyerte a választásokat: aligha lesz az ellene létrejött pártok közül bárki is hajlandó vele kormányozni.

A bolgár politikai stabilitás szempontjából előnyt egyedül az jelenthet, hogy egy hamarosan kiírandó – két év alatt már a negyedik! – választáson szinte biztosan eljelentéktelenedik majd a BSZP és Trifonov tavaly derült égből villámcsapásként előtűnő pártja is, és a szuverenisták Boriszov és a GERB, a nyugatos reformerek Petkov és a PP mögé konszolidálódhatnak. Már persze ha nem kerül elő a sifonérból még egy nyugati egyetemen végzett Messiás, aki az előző három Messiással összefogva fél évre ismét visszatereli majd Bulgáriát a történelem úgynevezett jó oldalára.