A német belügyminiszter szerint „át kell értelmezni” a haza fogalmát

„Édesanya, édesapa! Mondjátok csak, mi a haza?” – kezdődik az iskolai március 15-i ünnepségek egyik slágerverse, a Majthényi Flóra tollából papírra szökkent Mi a haza?. „Hazám, hazám, te mindenem! Hisz mindenem neked köszönhetem” – zeng a Bánk bán híres áriája. „Jelszavaink valának: haza és haladás” – hangzik Kölcsey Ferenc híres mondata. Magyar anyanyelvünkben gyakran használjuk a „haza” szót, és a fogalom jelentése is nagyjából egyértelműnek tűnik; bár az természetesen igaz, hogy a személyes hazafogalma mindannyiunknak más és más.

Az ok, amiért szóba hozzuk ezt, egyszerű: Németországban a minap komolyabb vita tört ki annak kapcsán, hogy az ország szociáldemokrata belügyminisztere, Nancy Faeser azt találta mondani, hogy újra kell értelmezni a „haza” fogalmát, méghozzá pozitívan, s úgy kell definiálni, hogy az a fogalom „nyitott és sokszínű” legyen.

Tipikusan német történet ez: hirtelen magas polcra kerül a tartományi miniszterasszony, érzi a balliberális elitek nyomását (illetve saját nagyszerűségének hatása alá kerül), majd mindezek hatására szükségét érzi, hogy előírja, mit kell gondolni valamiről. Fontos a „nyitott és sokszínű” kitétel is – ez alatt természetesen azt kell érteni, hogy

akiket ez a kérdés egyébként pontosan ugyanannyira hidegen hagy, mint az átlagnémetet – az viszont egyáltalán nem baj, ha a téma iránt mégis érdeklődő „bennszülöttek” megütköznek azon, hogy a (szélső)baloldal szerint mit kell gondolni a hazáról.

Több német lap is rámutat, hogy Faeser nem véletlenül most dobta be a közbeszédbe ezt a témát. Két okból sem. Az egyik kézenfekvő: a „haza”-kérdés tematizálása Németországban eddig a jobboldal tiszte volt, még ha ez elég erőtlenül is történt a gyakorlatban. Korábban a napjainkra leginkább érdektelenségbe fulladt radikális jobboldali Alternative für Deutschland (AfD) próbálkozott ilyesmivel, aztán az azóta már nyugdíjas éveit töltő keresztényszociális (CSU) Horst Seehofer igyekezett valamit kezdeni a kérdéssel, amikor az általa vezetett szövetségi minisztérium nevébe bajor mintára felvette, hogy „haza”, így a ház neve Bundesministerium des Innern, für Bau und Heimat – kb. Szövetségi Belügy-, Építés- és Hazaügyi Minisztérium – lett.

Seehofernek nem sikerült maradandót alkotnia a kérdésben, viszont jól jelzi, hogy

hogy Faeser csak az építésügyre vonatkozó kitételt „ejtette” a tárca nevéből, a hazára vonatkozót nem.

A másik ok kicsit messzebbre vezet – egész pontosan a kelet-európai síkságon dúló háborúig. E konfliktus kirobbanása kis túlzással forradalmi változásokat indított el Németországban, hiszen a szövetségi kormány bejelentette, hogy jóval többet fog fegyverkezésre költeni. Olaf Scholz kancellár e program bejelentésekor úgy fogalmazott: „Kijevben, Harkivban, Odesszában és Mariupolban az emberek nem csak a hazájukat védik. A szabadságért és a demokráciájukért küzdenek, olyan értékekért, amiket mi is velük vallunk”. Ismét csak a hazáról van szó, de egy merőben eltérő kontextusban: a haza itt olyasvalami, amit az emberek joggal akarnak megvédeni – olyasvalami, amit érdemes megvédeni.

Nancy Faeser, aki a szóban forgó kijelentésével egy időben – még május közepén, vagyis jó két héttel a mindent szivárványszínbe borító „pride-hónap” előtt – ünnepélyesen felvonatta a szivárványos zászlót a német belügyminisztérium előtt, s aki már beiktatása előtt is arról beszélt, hogy át kell gondolni a németek hazafogalmát, láthatóan

De Faeser miniszter ezzel a kijelentésével még saját elvbarátainál sem számíthat osztatlan támogatásra.

Sokat mondó a Süddeutsche Zeitung publicistájának fricskája: „Ennyi erővel a miniszter asszony megpróbálhatna megformázni egy liter vizet a saját tulajdon kezeivel. Semmilyen eredménye nem lesz, csak vigasztalan próbálkozások, mint a haza definiálásánál: ahol a legjobb a fehérkolbász, ahol érti az ember a gyászjelentéseket, ahol az ember felakasztja magát…”.

Fotó: ANNETTE RIEDL / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP