A körmenet, melynek során a cél Jézus felmutatása a világnak, s a világ hódolata Jézusnak, az idei évben különösen erőteljes szimbolikával bír. A processzió négy, ünnepélyesen feldíszített, a négy égtáj felé forduló oltárnál áll meg, melyeknél a pap az evangéliumból olvas fel részleteket, majd pedig szentségi áldást ad a közösség tagjainak.
Ez az áldás hagyományosan oltalmat kér a természeti csapások és a háborúk ellen
– Európában hosszú évtizedek teltek el anélkül, hogy utóbbira valós, közeli veszélyként gondoltak volna a hívek, miközben keresztet vetettek.
Míg a stációkat zöld ágakkal és szentképekkel díszítették, a menet elején a lányok feladata volt, hogy kosaraikból virágszirmokat szórjanak, hogy az Úr ne a puszta földön, hanem méltó, díszes útvonalon haladhasson végig. Sok helyen ma is él a virágszőnyeg készítésének hagyománya, melynek keretében a szirmokból valóságos képek állnak össze, hogy akár néhány, de esetleg több száz méter hosszan azokon haladhasson az oltáriszentségi Jézus. Ezek számos településen már-már identitásformáló büszkeség tárgyai – egyben pedig sokakat vonzó látványosságok.
NEK után, az eucharisztia előtt