Íme, a titkok titka!

Grzegorz Górny és Janusz Rosikon ezúttal a „fenséges misztérium” nyomába eredtek, a katolikus hit középpontját, az eucharisztiát vizsgálták – egészen pontosan az eucharisztikus csodákat. Olyan jelenségeket, amelyek rendkívüliek, meghazudtolják a fizika és biológia törvényeit, tudományos alapokon pedig (bár átfogó kísérleteket tettek erre) nem lehet megmagyarázni őket. 

A katolikusok számára kiemelkedően fontos az oltáriszentség – szeptemberben éppen Budapesten rendezték meg az Eucharisztikus Kongresszust, amely arra hivatott, hogy e szentséget tanulmányozza és ünnepelje –, amely hitünk szerint Jézus Krisztus valóságos teste. Alapítása az utolsó vacsorán történt, amikor Jézus megtörte a kenyeret és e szavakkal adta tanítványainak: „ez az én testem, mely értetek adatik”. Ígérete szerint,

Az évezredek során e mély hit változatlan maradt és rendkívüli felhajtóerővel bírt – és időről időre követték megmagyarázhatatlan, de a hit tartalmát pontosan visszaigazoló jelek, amelyeket összefoglalóan eucharisztikus csodáknak nevezünk. Ezek egy része a népi jámborság által őrzött legendáriumot ékesíti, vannak azonban szép számmal olyanok, amelyek részletesen és pontosan dokumentáltak, sőt, mély és összetett tudományos vizsgálatoknak is alávetették őket. 

Ilyen, „a vallás és tudomány, hit és ész határterületein zajló események” adják az író és a fotográfus friss kötetének lényegét, akik bevallottan nem rideg kívülállóként, de precizitásra törekedve nyújtják át az esetek leírását. A katolikus egyház által hivatalosan is elismert eucharisztikus csodák száma száz fölött van, ezek közül hét, különböző helyszínen történt eseményt mutatnak be, amelyek közül többre is illik a leírás, miszerint megmagyarázhatatlan eseményről szóló tudósítást olvasunk. Górnyék megfigyelése, hogy a legtöbb ilyen jellegű csoda egyébként olyan történelmi korokban történt, amikor kihívás érte ezt a hittételt, vagy általában a vallásos hitet. 

Az egyik csoda helyszíne az Abruzzo hegyei között fekvő Lanciano falu temploma volt Olaszországban. A csoda a történészek szerint 725 és 750 között történt, amikor egy szentmise során a kenyér és a bor hússá és vérré változott. Az ereklyét azóta is híven őrzik a templomban, a történelem során pedig többször is vizsgálat alá vetették. 1971-ben, valamint 1981-ben a legkorszerűbb orvostudományi eszközökkel vizsgálták az ereklyéket, melyek során egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a húsdarab a szívizomhoz tartozó izomszövetből való. Annak ellenére, hogy a csoda mintegy 1200 évvel korábban történt, „a hús és vér minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, mint az élő emberektől vett minták”, állaguk – megmagyarázhatatlan módon – nem romlott az évszázadok során és nem bomlottak fel. Odoardo Linoli, korának kiemelkedő orvosprofesszora a vizsgálatokra őt felkérő ferenceseknek küldött első táviratában a Szentírást idézte;

A mintegy félezerszer megismételt vizsgálatokat az Egészségügyi Világszervezet által kijelölt, független orvoscsoport is megerősítette. 

Nagyot ugrunk térben és időben: Kelet-Lengyelországban vagyunk, 2009-ben, ahol Sokółka város templomában történt megmagyarázhatatlan dolog. A mintavételkor még ismeretlen anyag vékony, barnás színű volt és szorosan tapadt a szentostya megőrződött darabjához. A minta hisztopatológiai és ultrastrukturális vizsgálatát két professzor egymástól függetlenül végezte el. „A vizsgálati eredmények sokkolták a tudósokat, mert amit felfedeztek, az ellentétben állt az orvostudomány minden addigi ismeretanyagával.” 

A csoda 2008 októberében történt, amikor egy véletlenül földre hullott szentostyát a liturgikus előírásoknak megfelelően vízzel telt edénybe helyeztek, hogy abban feloldódjon, majd az edényt a plébánia széfjébe zárták. Amikor egy héttel később kinyitották az edényt, azt tapasztalták, hogy az ostya nem mállott szét, ellenben piros folt jelent meg rajta. Újabb tíz nap múlva az ostya még mindig egyben volt, rajta a folttal. Ezután kezdődtek meg a vizsgálatok, melyek megállapításai tudományos szempontból megmagyarázhatatlan tényekre mutattak rá. 

A kémia törvényei eleve nem érvényesültek akkor, amikor a vízbe helyezett szentostya hosszú idő alatt sem oldódott fel. A legváratlanabb fordulat azonban az volt, hogy mindkét vizsgálat megállapította:

„A tudomány nemhogy nem ismer ilyen esetet, hanem ki is zárja a lehetőségét.” A vizsgálatokat a sokółkai csoda esetében is többször megismételték, különféle eljárásokat alkalmazva, az eredmények azonban mindannyiszor ugyanazok voltak. A szívizom ráadásul folyamatosan agóniára, a halál előtti percekre jellemző állapotot mutatott – azt az állapotot, amely ilyen hosszú időn keresztül semmiképpen sem lehetséges... 

„Amit a tudomány nyelvén >>megmagyarázhatatlan jelenségnek<< mondanak, a hit nyelvén >>csoda<< elnevezéssel illetik. Az a jelenség, amelyet a tudomány nem képes megfejteni, nyilvánvalóvá lesz, ha a hit szemével nézzük.”  

Kiemelt kép: Pixabay