Muravidéki mustra – hogyan élnek most a szlovéniai magyarok?

2022. július 3. 11:51
A mintegy ötezer fős szlovéniai magyar közösség kulturálisan igen aktív, nagyon is kötődik a szülőföldjéhez – a modern világ törvényszerűségei alól viszont ők sem tudják kivonni magukat. A Trianon-évforduló napjaiban a muravidéki magyarság felé fordulunk cikkünkben.

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

 

Az április végi szlovéniai választás miatt Közép-Európa és a Balkán figyelme egy pillanatra elfordult az orosz–ukrán háborúról, és esélylatolgatások kezdődtek, hogy vajon kormányon tud-e maradni a veterán jobboldali miniszterelnök, Janez Janša. Végül nem tudott: a szlovén társadalomban nem rezonáltak jól az Ukrajna melletti kiállást erőltető jobboldali hangok, ott éppen a sokszínű baloldal vitte a kimaradás- és békepárti narratívát, s győzött. A százfős parlamentben tehát átrendeződtek a viszonyok. Viszont

stabilan bent maradt a nemzetiségi kvóta­alapon bejuttatott olasz és magyar képviselő

– róluk az 1991-es alkotmány megfelelő passzusai rendelkeznek az őshonos kisebbségek szószólóiként.

Magyar részről ezt a tisztséget 2018 óta Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) vezetője tölti be, akit többször is kerestünk cikkünkhöz, de nem válaszolt kérdéseinkre. Korábbi sajtótájékoztatóján a nemzeti közösség jogérvényesítése, valamint az infrastrukturális és gazdaságfejlesztés mentén hirdette meg programját, ebben támaszkodhat anyaországi támogatásokra is.

A térség történelmében fontos fejlemény volt a török kori pusztítás, a szlovén–horvát vetélkedés a területért, a bátor szomoróci lakosság felkelése az antant demarkációs vonalán túlterjeszkedő szerb–horvát–szlovén katonasággal szemben, valamint a Muravidék jelentős vend lakosságának közös tüntetése a magyarokkal a határmegállapító bizottságok látogatásai során. Később a hermetikus határzár, valamint a betelepítést és az asszimilációt elősegítő jugoszláv politika miatt

a térségben enyhe többségben lévő húszezres magyarság mára a negyedére olvadt.

Kovács Attila történész adatai szerint 1991-ben még hétezer fölött volt a létszám, mára négyezer-hatszáz és négyezer-nyolcszáz közé csökkent.

Szendi Anna, aki a Pécsi Tudományegyetemen demográfus-szociológusi doktori disszertációjához a térség szórványmagyarságát választotta témául, elmondja: noha most is évtizedről évtizedre masszív 10-12 százalékkal fogyó közösségről van szó, kulturálisan nagyon aktív a magyarság, a vegyesen lakott harmincegy település majdnem mindegyikében működik kultúregyesület vagy műkedvelő csoport. A fogyás okai a térségre amúgy is jellemző kedvezőtlen népszaporulat, az elvándorlás és az asszimiláció – sorolja Szendi Anna. Ami az elvándorlást illeti, noha Szlovénia az egyik legfejlettebb posztszocia­lista ország, Muravidék a többi térséghez képest szegény: 2016-ban az országos átlag kétszerese volt a munkanélküliség a Lendva környéki falvakban. Az elvándorlás egyik iránya Maribor és Ljubljana, bár utóbbi esetében a távolság ellenére inkább az ingázás jellemző. A Burgenland folytatásaként is értelmezhető Goricskó tájegység magyarjainak Ausztria is csábítóan közel van, így itt is inkább ingáznak, főleg a szakmunkások.

A muravidéki értelmiség, illetve a felsőoktatást megcélzó fiatalok körében

nő azoknak a száma, akik nyugatra, Budapestre, esetleg Pécsre mennek.

Szendi egyik kutatásában azt a kérdést tette fel a magyaroknak, hogy mennyire szeretnék elhagyni a hazájukat; a negyven év felettiek közül senki nem mondta, hogy elköltözne a Muravidékről, a fiatalabbak fele igen, de csak a lehetőségeket keresve, tehát itt sem a végleges kivándorlás van a fókuszban. A gazdaság erősítésére egyébként a magyar állam 2016–17-ben programokat indított, a mezőgazdaság, a turizmus és a vállalkozásfejlesztés terén támogatta a térséget s benne természetesen a magyar közösségeket. A programot 2017 után a szlovén állam folytatta. Ezzel talán sikerült részben behozni a lemaradást.

A szűkebb pátria iránti kötődés lényegében mindennél erősebb identitásformáló tényező. Magyar­országhoz alapvetően pozitív a viszonyulás, mondja a szakértő. 2019-es felmérése szerint ez minden korosztályra igaz: a baráti, rokoni kötelékeket, az anyaország szépségét, a magyarországiak kedvességét méltatták. Az idősebbek körében jellemzőbb a gazdaságfejlesztési program és a magyar kormány iránti rokonszenv, a fiatalabbaknál érzékelhető némi kritika. Fontos, hogy a szeretet szó dominált minden korcsoportban, a haza és az otthon fogalmakat dedikáltan csak Muravidék nemzetiségileg vegyesen lakott területe kapta meg.

Szendi hangsúlyozza: a muravidéki magyarság eleve két részre, a nagyobb lendvai és a kisebb goricskói tájegységre tagolható, és nemigen van közöttük átjárás – őket inkább csak formálisan köti össze az MMÖNK.

Az asszimiláció sajnos már igen előrehaladott állapotban van.

Szendi Anna elmondja: már egy 2002-es kutatás is arról árulkodott, hogy az ötven év alatti lakosság fele vegyes házasságban élt, és azóta tovább emelkedhetett az arány. Mint rámutat, a nyelvhasználat terén egyértelmű az aszimmetrikus kétnyelvűség: egymás között, családi, baráti körben a muravidéki magyar tájnyelvet használják, de ahogy egy szlovén is a társaságba kerül, azonnal váltanak. „Ez kis közösség, az itteniek tudják, hogy mondjuk az eladóhoz a boltban milyen nyelven szóljanak. Az idegennek két nyelven köszönnek, s amilyen választ kapnak, úgy folytatják.”

Kiemeli: mindezek miatt az identitásápoló muravidéki magyar szervezeteknek fontos feladata kell hogy legyen a Muravidék-tudat formálása és fenntartása, mert ezáltal az ott élő magyarság megmaradását szolgálják.

Nyitóképen: Rend, nyugalom, asszimiláció: szőlőhegy Lendvahegyen. Fotó: Shutterstock

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés