A szociális segítségnyújtás témakörét említve azt mondta, az emberek sajátosan értelmezik a másokról gondoskodást, úgy gondolják, mintha az kizárólag állami monopólium, feladat lenne.
Pintér Sándor szerint azonban ez társadalmi összefogást igénylő feladat, ahol egy-egy célfeladat ellátásában kiemelten számít az egyházakra, a civil szervezetekre, az önkormányzatokra és a családokra is. Szeretné az e téren eddig összegyűlt tapasztalatokat hasznosítani, és ugyanígy számít a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatásoknál is az egyházi szereplőkre. Ezen a területen jelentősen emelné az egyházi közreműködés arányát.
A hálapénz rákos daganat
A fogyatékossággal élő emberek esetében – akiknél ez lehetséges - meg kell teremteni az önálló élet lehetőségét képzéssel, munkahelyteremtéssel, a munkaadók ösztönzésével. Jelezte, elégedetlen a megváltozott munkaképességűek 44 százalékos foglalkoztatási rátájával, mint mondta: a következő ciklusra szeretné elérni a 60-70 százalékot. Az egészségügyet érintve Pintér Sándor azt mondta: olyan rendszert és lehetőségeket szeretne kialakítani, amely jobb ellátást eredményez. Hozzátette: kitart az öt nemzeti egészségügyi program mellett, megerősítve a népegészségüggyel. A szakdolgozók helyzetén van mit javítani, különösen a diplomás szakdolgozók helyzetét kell rendezni.
Úgy látja, az egészségügyi jogállási törvény jó irány, a hálapénz rendezése megtörtént, azonban a tapasztalatok szerint „van egy orvosi réteg, amely megpróbálja a (hálapénzről szóló) jogszabályt kijátszani”. Pintér Sándor hangsúlyozta: a hálapénz elfogadása vesztegetés, a paraszolvencia „egy belső rákos daganat az egészségügy területén, és továbbra is a rendőri eszközök bevonásával kívánnak eredményt elérni”. Ezenkívül szeretné hatékonyabbá tenni a különféle források felhasználásának ellenőrzését, az intézményi gazdálkodást és a minőségi ellenőrzést. Ez jelenti a szervezetek és