„Emlékszem, azt ígérték, milyen szuper lesz, ha belépünk, mert Bécsben is nyithatunk majd cukrászdát. Ez volt az uniós népszavazási kampány fő üzenete. Továbbá dőlni fog a sok ingyenpénz, mert a nyugati országok olyan jótét lelkek, hogy csak úgy, ellenszolgáltatás nélkül szeretnek osztogatni.
2004-et írtunk, még nem volt kötelezővé tett genderőrület, migránskvóta, nem törölte belénk a lábát naponta a belga fogtündér, Verhofstadt, nem írt gyalázkodó jelentést hazánkról a marxista Tavares meg a szénaboglyafejű Sargentini, még nem akartak minket rávenni, hogy vágjuk le magunkat az éltető orosz kőolajról és földgázról. Nem tudtuk, amit ma tudunk, így hát a többség a belépésre szavazott. (E sorok írója nem, de ez most mellékes.) Intő jelek voltak, persze.