Parti

2022. május 6. 14:10

Hargitai Miklós
Népszava
Az ellenzéki lét értelmetlensége ott kezdődik, amikor már ott is a Fidesz osztja a pozíciókat.

„Hogy a múltból vett, plasztikus példával éljünk, 1990 előtt a katolikus egyház ideológiai értelemben szemben állt a rendszerrel, de onnantól, hogy a hatalom döntötte el, ki lehet püspök (bizonyos esetekben azt is, hogy kiből lehet pap), már nem lehetett azt mondani, hogy harcol ellene, vagy érdemi ellenállást tudna kifejteni a rezsimmel szemben.

Nem is múlt semmilyen mértékben az egyházi szervezeten, hogy mikor ért véget a szocializmus – alapvetően persze kizárólag a gazdasági és a külpolitikai realitásokon múlt -; ha a klérustól függ, tarthatott volna örökké is. Ezzel szemben az ún. demokratikus ellenzékben nem az állampárt döntött személyi kérdésekről, így aztán – a tényleges és mindenkit magukhoz lehúzni próbáló kollaboránsokon kívül – nem is nagyon vádolta őket utóbb behódolással senki.

A különbség tehát valós és lényegi, mondhatni ég és föld: létezik olyan határ, ahonnan nem nagyon van visszaút. A jelenlegi kormánypárt pedig láthatóan nagy erőkkel próbálja áttuszkolni a választásokig intenzíven, azóta viszont csak ímmel-ámmal együttműködő ellenzéki pártokat ezen a mezsgyén. Mármint a »hatokat«, de az is éppen a most leírt stratégia része, ahogyan igyekszik fölemelni melléjük a Mi Hazánkat. Mintha létezne olyan politikai matematika, amelyben 330 ezer szavazat egyenlő 1,8 millióval, vagy 6 mandátum 56-tal.”

Nyitókép: Földházi Árpád

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az nem volt baj, hogy nem tudtak megegyezni a helyeken?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés