Neomarxista a Házban, és akik mögötte vannak

Május másodikán több új országgyűlési képviselő esküt tett az Alaptörvényre, így a Párbeszéd parlamenti frakcióját választó Jámbor András is. Ugyan pár napig Budapest hatos számú egyéni választókerületi körzetének képviselője hezitált, hogy felvegye-e a mandátumát, mert mint mondta, nem kíván a kormánypártok díszellenzéke lenni, végül azonban beadta a derekát. Sőt. Sokak meglepetésére még a költségvetési bizottságba is beült.

Később persze Facebook-oldalán maga sem tagadta már: a pénz közrejátszott döntésében. (Igaz, illetményének harmadát ígérete szerint országos, valamint helyi civil szervezeteknek kívánja majd felajánlani.)

Nemrég megjelent a Mandineren egy kisebb szociográfiai statisztika arról, miként alakult az ellenzéki jelöltek megoszlása vidéki-fővárosi horizont tekintetben, mennyire törekedtek mások mellett arra, hogy az országos aránynak megfelelően legyenek képviselőik vidékről és Budapestről a felálló új Országgyűlésben.

Jámbor esetében ez az aspektus természetesen nem releváns, a fővárosban született, április harmadikán budapesti választókerületet húzott be. Szövetségeseivel ellentétben nem állt be a bűnbakképzésbe: a végtelenségig elfajuló „vidékizésbe”. Portálunknak adott interjújában többek között arról beszélt, egyáltalán nem gondolja, hogy valaki attól, hogy fideszes, ostobább lenne. (Egyike az ellenzéki „alapvetéseknek”: a tanulatlan Fidesz-KDNP-s szavazók nem látnak át kormánypropaganda szitáján.)

Csakhogy Jámbor egyike azon baloldali politikusoknak, aki felsőfokú végzettség, illetve nyelvvizsga bizonyítvány nélkül futnak neki a következő parlamenti ciklusnak. Ez bizony nála imázskérdés. (A neomarxista társadalompolitikai kép, a politikai aktivizmus és az egyébként valóban megsüvegelendő szociális érzékenység mellett.)

*

A Párbeszéd-frakció országgyűlési képviselője régóta foglalkozik közéleti kérdésekkel. 2004-ben például kifejezetten ellenezte az MSZP–SZDSZ-kormány kettős állampolgárság intézménye elleni kampányát. Négy évre rá a Kettős Mérce Blog létrehozásán ügyködött, 2009-ben pedig már az LMP aktivistájaként járta az utcákat, hogy aztán az országgyűlési választásokon a mozgósításért felelős kampánycsapatának, majd a párt kommunikációs részlegének legyen a tagja.

2013-ban Karácsony Gergelyt választotta, át is igazolt a Párbeszédhez, ahol médiakoordinátorként ténykedett. Gyurcsány Ferenc színpadra lépésével, valamint a DK-val való szövetségkötéssel viszont már nem tudott egyetérteni, kilépett a politikai térből. Ideiglenesen. A harmadik Orbán-kabinet idején civil szervezeteknél dolgozott, 2017 és 2019 között pedig a Mérce hírportál főszerkesztőjeként kereste kenyerét. (A majd minden évben meghirdetett adománygyűjtéseknek köszönhetően.)

A legutóbbi helyhatósági választásokat követően ismét követte Karácsonyt, ezúttal tanácsadóként. Állítása szerint sok mindent csinált a Városházán: „Foglalkoztam például a covid-járvány alatt a szociális ágazatok segítésével, különböző stratégiák megalkotásában vettem részt, a fővárosi tesztelésben, az ellenanyag-vizsgálatban segédkeztem – elég hosszan tudnám sorolni.” Bruttó hatszázezer forintért. És, mint mostanra ki is derült, a Szabad Budapest Mozgalom, majd az abból kinővő Szikra Mozgalom sem azért dolgozott elsődlegesen, hogy politikai világnézeti változást kínáljon a budapestiek részére, hiszen három év alatt beért a hálózatosodás:

(Apropó, hálózatosodás. Az önkormányzati választások évében a Szabad Budapest épp azon polgármesterjelöltek – Baranyi Krisztina, Pikó András – mögé állt be, akiknek a kerülete javarészt lefedte a politikus egyéni választókörzetét.)

Mi ez, ha nem haladás? A folyamattal járó anyagi konjunktúráról nem is beszélve, amely közvetlenül nem annyira, közvetetten viszont annál látványosabban érintette. 2019. április 15. óta saját Facebook-oldalára több mint hétmilliót költöttek – miközben a Mérce oldalára majd négymilliót, a Szikra oldalára pedig csupán 250 ezret. Persze, Jámbor parlamentbe juttatásához nem volt elég a neomarxista hírportál felülete. Így jött képbe barátja, Gulyás Márton és a Partizán marketing-tevékenysége. (Utóbbi oldalát egyébként több mint tizenhatmillióval tolták meg az adakozók.)

Érdemes kitérni az újdonsült honatya párjára, Bende Annára is, aki korábban A Város Mindenkié csoport munkájában vett részt, ám manapság már inkább az Utcáról Lakásba Egyesület tevékenységét egyengeti (a két szervezet között nagyok az átfedés), és amelynek úgyszintén jót tettek az önkormányzati választások. Csupán két szerződés a közelmúltból:

• Bruttó kétmillió forint landolt az Egyesületnél a párbeszédes vezetésű első kerületi önkormányzatnak köszönhetően, miután szakmai tanácsokkal támogatta a Budavári Lakásügynökség létrehozását.
• Nettó kettő millió ötvenezer forintot fizethet az Egyesületnek az MSZP-s vezetésű második kerület városfejlesztési cége, ha határidőre elkészíti az Önkormányzatnak a II. Kerületi Lakásügynökségre vonatkozó, opciókat tartalmazó koncepciós anyagot; az opciókra vonatkozó cselekvési tervet; és mindezekhez szakmai tanácsadást is nyújt.

Karácsony és Gulyás mellett Dorosz Dávid is feltűnt Jámbor András oldalán. Amikor az országgyűlési képviselő csak a mozgósításért felelt az LMP-ben, Dorosz volt a választási kampány egyik vezetője. 2014-ben épp egyszerre léptek ki a politikai térből, hogy aztán öt év múlva együtt dolgozhassanak Karácsony budapesti kampányán. Jámbor az aktivistákat hozta. Dorosz a folyamatokat dirigálta. Október tizenharmadika után pedig állást kaptak a Fővárosnál. És még az előválasztásokon is elindultak.

Képek forrása: Mátrai Dávid / Mandiner