Csak újabb kétharmadokhoz vezet a kollektív ellenzéki bűntudatkeltés.
Három olyan, látszólag egymástól független megnyilvánulást is olvashattak a közélet iránt érdeklődők az elmúlt időszakban, ami más-más oldalról ugyan, ám kollektíven bélyegzi meg a magyarságot vagy annak egyes csoportjait.
A választások utáni első ellenzéki világmegfejtések rögvest a vidék-toposzba kapaszkodtak bele. Hogy a Magyar Alföld elmaradott, tájékozatlan, kiszolgáltatott, haladásellenes, parlagi stb.
aki fogatlanozó, Orbán népét emlegető, azóta törölt bejegyzésében egészen penetráns mélységekbe süllyedt.
Kicsivel később a lapunk hasábjain is gyakran idézett katolikus teológus, Perintfalvi Rita fogalmazott úgy, hogy a magyar egy gyáva nemzet. A kontextus itt a klérus kárhoztatása volt, a szerinte gyáva, megalkuvó vagy épp kormányszimpatizáns papok csépelése. Sőt, Perintfalvi (még mindig katolikus teológusként) egyik okfejtésében oda jutott, hogy a híveknek bojkottálniuk kellene az egyházakat is. (Leszámítva Iványi Gábor gyülekezetét természetesen.)
Pár napja pedig a gonzo újságírás Bruckner Szigfridje, az idegesítően vonalassá vénült Szily László méltatlankodott a magyarok visszamaradott gondolkodásmódján, miszerint a haladó világgal szemben egy felmérés alapján mi küldenénk a legkevésbé katonákat Ukrajnába. Horribile dictu, még az ukrán hadsereg felfegyverzését is mi ellenezzük a legjobban, sőt, a barbár és végletesen defetista mentalitásunk folytán mi érezzük a legkevésbé a saját ügyünknek a háborút.
Első blikkre a fentiek markánsan igazságtalan, ugyanakkor önálló megállapítások. Jobban szemügyre véve azonban ezek egy közös, frissen épített ellenzéki narratívában azért összeérnek. Alapfelvetése e kijelentéseknek, hogy a magyar nép autonóm gondolkodásra képtelen, egységesen elmaradott massza, ami végtelenül káros, áporodott beidegződései szerint nyilvánít véleményt.
Közös vonás, hogy a megnyilvánulásokból átsugárzik az a vélelmezett baloldali szellemi fölény, amivel az SZDSZ is törékeny üvegtoronyba emelte magát, hogy aztán teljesen elszakadjon a realitástól (és a választói akarattól). Az ilyen valóságtól való elrugaszkodások, szellemi felülpozícionálások ugyanis később rendre megbosszulják magukat.
Szinte tapintható a sértett kivagyiság, a magát a tömeg felé emelő önérzetes próféta nézőpontja, „a mi jobban tudjuk, mi kell a magyarnak” attitűd. Az ellenzéki gyászmunka egyik karakteres iránya ez a hamis intellektuális és erkölcsi fölényérzet, míg természetesen léteznek egyéb utak is (lásd még: Mérő László megvilágosodása).
Kedves Véleményvezérek, kedves Ellenzéki Megmondóemberek! Nem tisztem megvédeni egyetlen lesajnált választópolgárt sem, hiszen a védekezőreflex április 3-án össznemzeti szinten nyilvánult meg. Amit gyávaságnak vagy gyámolatlanságnak állítanak be, az a magyarság egészséges immunválasza.
A legteljesebb jóindulattal jelzem csupán, hogy a keserűen kioktató, lezserül lekezelő attitűd kontraproduktív, hiszen sokakat csak megerősít értékválasztásában. És – kapaszkodjanak meg – újabb kétharmadoknak ágyaz meg hosszú távon. Ördögi spirál, elismerem. Halkan azért a megoldást is megsúgom: a kiutat valamiféle konstruktív ellenzékiség jelentené, ami már nagyon ráférne erre az országra. Hátha valaki meg is hallja.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
A következő napokban dönteni kell az ország finanszírozásáról, különben jövőre csődbe megy.
Moszkva szerint vagy tárgyalással, vagy erővel, de cél érnek Ukrajnában.
