Lehet, hogy voltak csalások, láncszavazások, fizetett voksok, tömeges átjelentkezések de nagyon kevesen jelentettek ilyesmit, pedig állítom, hogy észrevettük volna, nagyon figyeltünk. Ez a választás nem ezen múlt, kicsit sem. Felemelő volt látni, mennyire jól tudtunk kooperálni a szavazatszámláló bizottsággal, a fideszes küldöttekkel is. Legalább húszezer emberben dőlt meg az a mese, amivel a mi pesti agyunk át lett mosva, hogy vidéken sötétség, tudatlanság, agymosás és csalás honol. A Fidesz valóban tarolt vidéken, de nem emiatt, hanem amiatt, mert sokkal jobb volt, mint az ellenzék. És ugyanezért még Budapesten is sikerült sokkal szorosabbá tennie a meccset, mint az pár héttel a választás előtt várható volt. Hogy Budapest miért maradhatott még így is ellenzéki, az már egy teljesen másik mese, arról majd máskor.
A magam részéről nem szerettem meg a Fideszt, nem bocsátottam meg az égbekiáltó disznóságait, viszont megszerettem és sok mindenben megértettem azt a vidéki világot, amely nagy többséggel a Fideszre szavazott. És szó sincs arról, hogy vidéken csak a Fidesz médiája látszik. Sárazsadányban volt nagyjából 25-30%-nyi ellenzéki szavazó, és az ország más falvaiban is nagyjából ilyesmit tapasztaltak az ellenzéki szavazatszámlálók. Ennyinek már látszania kell egy faluban. Csak nem tudtak a többiek számára meggyőzőek lenni, akármennyire is fel vannak háborodva a Fidesz aljasságain. Mert ezen a meccsen az ellenzék még kevésbé játszott meggyőzően.
Akkor hát felesleges volt pénzt, időt, fáradságot áldoznunk arra, hogy ellenzéki szavazatszámlálók legyünk? Nem így érzem.